Menekülő muroktolvaj az éjszakában

Lelkemben egy csapat székely tanácsadóval üldöztem keresztül a mezőn, egészen a házáig  

Szinte egy egész nap esett az eső, a föld araszra átázva. Estére kitisztult, kimondottan jó idő a muroknak és még jobb a muroktolvajnak. Tudja ő is tudom én is. Amit ő nem tud, hogy én infravörös éjellátóval ki szoktam menni a mezőre, kiváltképpen amikor ilyen jó muroklopó idő van Gyergyószárhegyen. Van ezekben az esti éjjeli sétákban, cserkészésben egyfajta adrenalinszint növekedés egy kis kikapcsolódás, kutyaidomítás, csillaghullás nézés, vadmegfigyelés akaratlanul még akár titokban tartani akart légyott is bekerül az éjjellátó látószögébe. A németjuhász nincs velem, egyedül vagyok leülve a vasút oldalából kinőtt málnabokrok tövébe. Csend van, még a tücskök is csak szárítgatják a hegedűjükön a vonókat kutyák is alusznak. Egy pillepalack roppanása, mint a puskalövés  beledurran ebbe a csendbe. A felső parcelláról akkor iszkolt ki éppen a kalákásom, egy nagy szatyor murok húzza oldalra. Az adrenalinszintem már a villanypóznák fölé ugrott, de próbálok nyugodtan gondolkodni.

Megfutamodok az Árpi útján, hogy kerüljek elejibe. A bennem levő makuly székely két szóval megoldaná. Megütöm, leülöm, megütöm, leülöm. Vele versenyt fut szinte egyvonalban a sumákabb székely énem. Megütöm és le sem ülöm, megütöm és le sem ülöm. A jogvédő székely is előkerül, kiabál a kettő után, hogy olvasd fel a jogait, hívjál rendőrt  A realista székely elkacagja magát, ugyan minek hisz téged büntetnek meg, ugyanis nem elég nagy a lopott érték, mit zaklatod őket? Még ki is magyarázza magát, hogy csak hobbiból murkot sétáltat esténként. Még be is perel, hogy ebben éppen megzavartuk. A mai világban pedig van esélye, hogy neki hinnének, a nem tudom milyen énnel rendelkező rendőrök.

A hülye székely énem is elő kerül, a sor végéről kiáltja, hogy hagyjatok békít, majd én hazaviszem neki a murkot, nehogy sérvet kapjon. Az egész székely futócsapat orrba üti csak úgy visszakézből, hogy ébredjen fel. A perverz székely előkerül és lihegi a fülembe, hogy ő mit csinálna vele és a murokkal, de hála, istennek neki, ez az énem lemarad. Fut a csapat, a makuly székely még mindig elől vágtat. Valahonnan egy Freudi székely is előkerül, aki azt mondja, üljünk, le és beszéljük meg, hátha gyerekkorába sokat kényszerítették murkot gyomlálni a szülei, és most azért szed ki minden murkot, ahol éppen meglátja.

Megtorpan a futócsapat, hogy nagyobbat tudjanak koppintani e székely orrára. Megállapítják, hogy ez csak Géza humoros énje volt kár vele foglalkozni. Közben a kalákásom szinte megszökött, mert nem ott jött le ahol vártuk. A futóverseny újra indul, de míg ezek egymással viaskodtak a kalákásom épp bement egy kapun.

Amennyi székely bennem van, mind egymásra nézett mit csináljunk A kalákásomnak gyomoridege lehetett, mert hamar lecsapta a zsákmányát a ház mellé, s futás a kinti pottyantósra. Az óvatos székely megcugatta a kutyát, de nem volt reakció, tehát kutya nincs, vagy süket. A makuly székely az csak ismételte, hogy megütöm a merőcsével és leülöm. A higiénikus székely rászólt ne fogd meg a merőcsét csak gumikesztyűvel, mert azzal merik ki az aranyat. Elhangzott budi felborítás, belógatás, a perverz pedig már megint csúnyákat lihegett a hátamnál, pfuj. De a bennem levő székely székely győzött, csak villant egyet, beszaladt, és ellopta a murkot a ház mellől. Hamar odaadta a hülye székelynek, hogy vigyed, ha már úgyis ezt akartad az előbb. Az óvatos székely mondta, hogy most már tűnjünk el. A kíváncsi székely maradt volna hadd nézze, meg milyen pofát vág a kalákás mikor meglátja, hogy tényleg kalákás volt csak. Hazáig már csak laza futás volt, mint a stadionban a díszkör a kupával vagy zászlóval, ez esetben egy szatyor kétszer lopott murokkal. Egy hét múlva azért előkerült az óvatos székely a kalákásomból is, mert amikor meglátott engem és valamelyik makulyabb énemet a csapatból, kirohant egy üzletből otthagyva a pulton a már csak fizetésre váró összes vásárlását.

Ui.  A szatyrot nem kérte vissza azóta sem, de ha szépen kéri, visszaadom…

Szerző: 2019. 05. 10.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló