Öreg bácsika gyúródik be, mintha félne, hogy még meglátja valaki

Ritka esemény, ha van idő ebédet készíteni, még ritkább, ha azt egy ültünkbe meg is tudjuk enni. Nem is csinálunk ebből nagy gondot. Váltásban szoktunk enni, mert aranyszabály, hogy első a vásárló. Vasárnap volt, csendapózás, ebéd készítve asztal terítve gőzölgő húsleves kimerve, a tányér mellé villa is kerítve. Minden egy normális vasárnapi ebédet sejtetett. És tényleg csak a kanalak kocogtak a leves finom, béke van.

Halk koppantás az ajtón jelzi, hogy ebédszünet, csak mosolygunk, hogy na, ez sem jött össze, és nyitja is a párom az ajtót. Öreg bácsika gyúródik be, mintha félne, hogy még meglátja valaki. És mondja is hogy nem tudja, jó helyt jár-e, de neki azt mondták, hogy ha ide bejön, megmondják az igazat. Mondom neki, hogy én, ha nem jön be, akkor is igazat mondok. Nem úgy, na, mosolyog, de látom, hogy zavarban van. Tudja, hogy ingyen se kérheti, de nem jött üres kézzel ezt a cekkelt itt hagyja, és még valamennyi pénze is volna, csak az igazat mondjam…

A sajt és túró illata már az asztal fölött volt, az igazmondás előlegének már az orrunkba csombolygott. Nem bántó a bácsi, de próbálom mondani, hogy házat tévesztett, igazat jövendőt túróért és akármennyi pénzért más fedél alatt szokták osztani. Jó helyt van, ő érzi de, hogy vasárnap van biztos, csak azért akarom a jövendőt titkolni. Rúgja, a lábamat az asszony ismer ő engem jelzi, hogy hagyjam a bácsit.

Figyeljen csak ide, szólok komolyan. A túrót vigye haza, este készítsenek egy nagy puliszkát, valamennyi pénzre vegyen egy üveg bort, vagy sört és hívja be a fiát. Ne osszák a nyiri birtokot, és a fia ne szidja az anyját, és akkor békesség lesz az udvaron. Elsápadt a bácsi és most már szentül tudja, hogy jó helyt jár, mert a fia a tegnap éppen az anyjával a földekért nagyon csúnyán kiabált, sőt a házból ki is rakta. Csak annyit tud kinyögni, ezt maga honnét, tudja… Áll is fel a bácsi indulna, de a cekkelt az asztal lába mellet finoman, suttyomban otthagyta. Ebből kell rételje a puliszkát, csak így lesz szent a béke, és ez volt az érv, amiért a cekkelét végül csak elvitte.

Szinte rohant úgy indult. Vasláb messze van, de vacsorára biztos, hogy otthon van. Ahogy elment a bácsi, a második fogás előtt az asszony is megmondta az igazat. Ingyen, és mosolyogva, csak annyit mondott, hogy Géza te olyan bolond vagy. Nem szóltam semmit sem, csak a fagyasztóhoz mentem egy bog túrót az asztalra kitettem. És nem kellett, jósnőhöz menjünk, hogy tudjuk az igazat a jövőt, hogy estére túrós puliszkát eszünk vacsorára.