Lehengerlő győzelmünk a fű-visszaszerző harcban

Szédülve, lihegve, nevetve, hangyacsípésektől égve feküdtünk

Amikor azt mondom, hogy régebben a fű is értékesebb volt, mint ma, nem a nosztalgikus öreg énem szólal meg, hanem  a nyulakat tartó gyermek, aki naponta tépte a vasút oldalából a füvet a nyusziknak. Zsummogva, zsörtölődve téptük, kész kínszenvedés volt. Otthon közös udvar volt szép zöld kövér fűvel, de nem volt szabad még ránézni sem. Egy ismerős bácsi megfőzte tátiékat, hogy adják oda neki az udvaron az összes füvet. 

Attól a pillanattól egy új gazdával, vagy inkább kiskirállyal megátkozva éltünk  az udvaron. A fűre nem volt szabad rálépni, csak az ösvényben szabadott menni, ha a labda beleesett a fűbe gereblyével szabadott csak kivenni. A fűpásztor  naponta ellenőrizte gyarmatát van e elgörbült fűszál, netalán lábnyom. Még mosztot (fűrészport) is csak télen volt szabad hozni nehogy letapossák a füvet. És ha nem is volt lábnyom folyamatosan rekcumozott, hogy itt tapostunk bele meg ott ne.  

Egy napon volt csak szabad rálépjünk egész nyáron a területre, míg mereklyébe volt rakva a széna. A következő évben még szigorúbbak voltak a szabályok, tavasszal még a sóskát sem szabadott leszedjük, ha leszedtük, akkor mi voltunk a falu rinaldó kölykei. Még meg is fenyegetett a villával, azzal, ami még a Magyarvilágból maradt meg tátinak, de a szénával együtt hazavitte, vissza pedig csak engem fenyegetni hozta. 

Fenyegetni engem, még ha kölyök voltam, már akkor sem szabadott. Így hát egy fülledt nyári nap reggelén szépen lefeküdtünk a fűbe az unokatestvéremmel egészen a kerítés mellé és elindul a fűhenger. Szépen módszeresen forogtunk nehogy egy szál fű is a lábán maradjon. Mint a keringő dervisnek forogtunk csak vízszintesen. Előre, ha kimaradt egy rész vissza akartunk menni, de csak körbe karikába tudtunk lépkedni, kacagtunk nevettünk magunkon, hogy nem tudunk egyenesen menni. De megoldottuk e gondot is  mert szépen visszahengeredtünk, odáig míg állt az a pár szál fű. 

Még érdekesebb volt mikor hangyadombot egyengettünk. Előre fellátunk, és szaladni akartunk a csípésektől, azaz csak akartunk, mert forgott velünk a világ velünk, a szaladás az kész kabaré volt. Így hát, ha láttam, hogy a barátom még, gyorsabban forog tudtam, hogy éppen hangyadombot hengerelt. Valamilyen kábulatba eshettünk, mert már nem éreztük a hangyacsípést, az idő is megállt, még talán Föld forgása is, csak mi forogtunk és forogtunk. Körbe a pityóka föld körül, keresztül kasul a kaszálón ment a fűhenger. 

Szédülve, lihegve, nevetve hangyacsípésektől égve feküdtünk a fűben, vagy inkább a füvön. Még a felhők is körbe mentek úgy el voltunk szédülve. Talán ők is elszédülhettek, míg minket néztek, mert kiloccsantották a vizüket a dézsájukból. Kacskaringózva szaladtunk elé, mert jég is volt a dézsába. 

Másnap csodálkozók hada ámult bámult, mert ilyen pászmás jégesőt még ők sem láttak Keresték az okokat, hogy kövér volt a fű, hogy biztos vasárnap nem ment misére a kiskirályunk, azért ez az Istenverés. De szerencsére eszükbe nem jutott a mi gyarmat-felszabadító lehengerlő, szédítő hangyacsipéssekkel gyorsított fű-visszaszerző harcunk. Egy hétig kaszaheggyel szedegette a füvet sokat nézegetett az égre hívta segítségül a szenteket, de azok is csak délutáni záporokat küldtek A következő évben már mi kaszáltuk a füvet, húztuk a borítókat alatta a nyulakkal. Sóskát azóta sem tudok, nyugodtan enni mindig félek, hogy meglát a fűpásztor. Nyulat most nem tartok, a csengőbongó ágú villát pedig elkönyveltem hadiveszteségnek. Most, így visszagondolva merengek, hogy rossz voltam vagy nem. Ha rossz voltam, ha nem, ilyen voltam, én voltam.

Írta:
Lukács Géza

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése