Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Lehengerlő győzelmünk a fű-visszaszerző harcban
Szédülve, lihegve, nevetve, hangyacsípésektől égve feküdtünk
Amikor azt mondom, hogy régebben a fű is értékesebb volt, mint ma, nem a nosztalgikus öreg énem szólal meg, hanem a nyulakat tartó gyermek, aki naponta tépte a vasút oldalából a füvet a nyusziknak. Zsummogva, zsörtölődve téptük, kész kínszenvedés volt. Otthon közös udvar volt szép zöld kövér fűvel, de nem volt szabad még ránézni sem. Egy ismerős bácsi megfőzte tátiékat, hogy adják oda neki az udvaron az összes füvet.
Attól a pillanattól egy új gazdával, vagy inkább kiskirállyal megátkozva éltünk az udvaron. A fűre nem volt szabad rálépni, csak az ösvényben szabadott menni, ha a labda beleesett a fűbe gereblyével szabadott csak kivenni. A fűpásztor naponta ellenőrizte gyarmatát van e elgörbült fűszál, netalán lábnyom. Még mosztot (fűrészport) is csak télen volt szabad hozni nehogy letapossák a füvet. És ha nem is volt lábnyom folyamatosan rekcumozott, hogy itt tapostunk bele meg ott ne.
Egy napon volt csak szabad rálépjünk egész nyáron a területre, míg mereklyébe volt rakva a széna. A következő évben még szigorúbbak voltak a szabályok, tavasszal még a sóskát sem szabadott leszedjük, ha leszedtük, akkor mi voltunk a falu rinaldó kölykei. Még meg is fenyegetett a villával, azzal, ami még a Magyarvilágból maradt meg tátinak, de a szénával együtt hazavitte, vissza pedig csak engem fenyegetni hozta.
Fenyegetni engem, még ha kölyök voltam, már akkor sem szabadott. Így hát egy fülledt nyári nap reggelén szépen lefeküdtünk a fűbe az unokatestvéremmel egészen a kerítés mellé és elindul a fűhenger. Szépen módszeresen forogtunk nehogy egy szál fű is a lábán maradjon. Mint a keringő dervisnek forogtunk csak vízszintesen. Előre, ha kimaradt egy rész vissza akartunk menni, de csak körbe karikába tudtunk lépkedni, kacagtunk nevettünk magunkon, hogy nem tudunk egyenesen menni. De megoldottuk e gondot is mert szépen visszahengeredtünk, odáig míg állt az a pár szál fű.
Még érdekesebb volt mikor hangyadombot egyengettünk. Előre fellátunk, és szaladni akartunk a csípésektől, azaz csak akartunk, mert forgott velünk a világ velünk, a szaladás az kész kabaré volt. Így hát, ha láttam, hogy a barátom még, gyorsabban forog tudtam, hogy éppen hangyadombot hengerelt. Valamilyen kábulatba eshettünk, mert már nem éreztük a hangyacsípést, az idő is megállt, még talán Föld forgása is, csak mi forogtunk és forogtunk. Körbe a pityóka föld körül, keresztül kasul a kaszálón ment a fűhenger.
Szédülve, lihegve, nevetve hangyacsípésektől égve feküdtünk a fűben, vagy inkább a füvön. Még a felhők is körbe mentek úgy el voltunk szédülve. Talán ők is elszédülhettek, míg minket néztek, mert kiloccsantották a vizüket a dézsájukból. Kacskaringózva szaladtunk elé, mert jég is volt a dézsába.
Másnap csodálkozók hada ámult bámult, mert ilyen pászmás jégesőt még ők sem láttak Keresték az okokat, hogy kövér volt a fű, hogy biztos vasárnap nem ment misére a kiskirályunk, azért ez az Istenverés. De szerencsére eszükbe nem jutott a mi gyarmat-felszabadító lehengerlő, szédítő hangyacsipéssekkel gyorsított fű-visszaszerző harcunk. Egy hétig kaszaheggyel szedegette a füvet sokat nézegetett az égre hívta segítségül a szenteket, de azok is csak délutáni záporokat küldtek A következő évben már mi kaszáltuk a füvet, húztuk a borítókat alatta a nyulakkal. Sóskát azóta sem tudok, nyugodtan enni mindig félek, hogy meglát a fűpásztor. Nyulat most nem tartok, a csengőbongó ágú villát pedig elkönyveltem hadiveszteségnek. Most, így visszagondolva merengek, hogy rossz voltam vagy nem. Ha rossz voltam, ha nem, ilyen voltam, én voltam.
Hasonló
Minden létező fejes káposzt...
Vasárnapi ebéd váratlan ven...
A bicikli, a marmeládé és e...
Reggeli találkozás
És mégis eljött az angyal
Fájdalmas volt a rekordos c...
A tíz kilós torta súlyos ti...
Csalóka visszhang a szárheg...
Hajts komám, hajts!!!
A tyúkok tojtak, mint a gol...
Szellem emelgette a Táti ka...
Szentelt kakas rotyogott a ...
Menekülő muroktolvaj az éjs...
Egy derékba tört mosolygós ...
Fuss, Géza fuss, nem vagy t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése