Szentelt kakas rotyogott a fedő alatt

Amikor a házszentelésre került sor, megszentelt tollpihék is szállingóztak a levegőben

Hol járnak, a papok meddig értek el, hol vannak a csengettyűsök hova mentek be éppen ezek a házszentelés napjának vezető hírei. Első házszentelés volt nálunk, így hát nagy volt a készülődés. Karácsonyfára ráfújva, és a jobban szálló üres cukorkás papírok leszedve, nehogy pont olyant vegyen le a pap bácsi, amit már szentelés előtt megettünk. Járda felseperve, kapu kinyitva, gyertya gyufa előkészítve. Vidimusznak, csengettyűsnek járandósága és az egyházadó kiszámolva. Kiberetválkozva, megilletődve vártuk, hogy a mi házunkat is megszenteljék és ajtónkra krétával a bölcsek nevét felírják.

Már szépen égett a gyertya is, amikor hallottuk, hogy énekszóval jönnek be a kapun. Még egy pillantás körbe hogy minden rendben van-e, és szépen összekulcsolt kézzel vártuk a házszentelő csapatot.  Ekkor egy árnyék repült elé fele az ajtó előtt oly sebesen, hogy még a gyertya lángja is meglebbent tőle. Abban a pillanatba tudtam, hogy itt nagy baj lesz, ugyanis a nagy készülődésbe elfelejtettem bezárni a szép aranysárga kakasunkat. Annyira hamis volt az udvar dísze, hogy ha valaki csak a kerten kívül ment a patak partján, akkor bentről végig követte és folyamatosan szökött a kertnek a hegyes sarkantyúkkal.

Mire kiléptem az ajtón már javában dúlt is a legújabb keresztes háború. A kakas valósággal bepörgött akkora volt a kihívás neki mikor meglátta a vidimuszok díszes öltözetét, az énekszó az már csak a harci induló volt neki.  Mindenki minden fegyverét bevetette, szenteltvíztartó, füstölő, kereszt és táska forgott a levegőbe. Füst, szenteltvíz és repülő tollak keveréke jelezték a csata helyét. A vidimuszok mint testőrök védték a pap bácsit, aki középről irányította a seregét. Csatakiáltása a kakasnak szólott, hogy hess, a lábasba, hess a lábasba. Kinagyolt lapátnyéllel most én lettem a felmentő sereg és sikeresen bemenekítettem a lihegő, kipirult, összekarmolt csapatot házba. Próbált mindenki komoly maradni, de még az ima helyett is egy darabig  csak, hess a lábasba szólt. Alig bírtuk ki nevetés nélkül, mert amikor a házszentelésre került sor, megszentelt tollpihék is szállingóztak a levegőben a szenteltvízzel együtt a pap bácsi ruhájáról. A kakas pedig szárnyát csapkodva győzedelmesen kukorékolt bele a ceremóniába. Én csak magamban szóltam rá,hogy hess, a lábasba, hess a lábasba. Hamar még egy pár papírpénzt becsúsztattam a többi alá, hisz nálunk kakasszentelés is volt, és ennyi szenteltvizet egy kakasra rég nem pazaroltak el.

Égő gyertyával és lapátnyéllel kísértük ki a kapuig a házszentelőket és még azon túl is, nemcsak azért hogy jó magasra nőjön a gabona, hanem inkább azért, hogy nehogy elmaradjon a házszentelés a falu végén. Mikor bementünk a házba nem is szóltunk egymáshoz. Feleségem némán csendbe tette a lábast a kályhára, én a legélesebb kést az asztalra. Nagyon szófogadók voltunk hisz így mondta a pap bácsi, hogy hess a lábasba. Estére pedig már tömjénezett szentelt kakas rotyogott a fedő alatt.

U.i.: Nem tudom volt e jelentősége, hogy előfüstölve, kifárasztva, szenteltvízzel locsolva volt a harcos kakasunk, de íze és e házszentelés emléke mindörökre megmarad.

Szerző: 2019. 05. 26.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló