Az árral mint egyszerű munkaeszközzel, már elemi iskolás koromban találkoztam, amikor a tanító nénimmel a számokat tanultuk. Kartonból kivágott körökkel ábrázolta a számjegyeknek megfelelő mennyiséget, amelyet egy általunk kiszurkált, kör alakú tartóba helyeztünk el, amelyet, ugyancsak szurkálással kijelölt varrástávolsággal illesztettünk össze. Nagyon kedves emlék maradt, hisz sokkal könnyebb volt így megérteni a matematikai fogalmakat, miközben kézimunka, logikai, esztétikai képességeinket alapozta a tanító néni. Aztán idő múltával viszontláttam, amikor a kézimunkázó asszonyok az írásos minták átmásolásánál kiszurkálták a mintákat, hogy majd lehessen sokszorosítani. Évek múlva egy luxembourgi továbbképzőn találkoztam újra az ottani óvodában, ahol, mint alapeszközt alkalmazzák ezt az egyszerű eszközt, hogy a gyermekek formaismeretét ezzel alakítsák ki. Csak csodálni tudtam, hisz visszaköszönt gyermekkorom és ott értettem meg, hogy mennyire fontos az alapozás a későbbi tanulás szempontjából. Azt is elmondta a kolléganő, hogy ott az óvodában mindenütt alkalmazzák ezt a módszert. Hazatérve bevezettem ezt az elfelejtett megoldást és attól kezdve a 2000-es évektől rendszeresen alkalmaztam az óvodában. Elmondhatom, hogy évek során nagy népszerűségnek örvendett úgy a szülők, mint a gyermekek körében. Ebből az időből származnak a képek, a gyermekeim munkáiból.