Fűzfasíp és kórémuzsika

Szemelvények Kelemen Magdolna Sós kertbe ugorka című könyvéből

Tavasszal, amikor megindul a mezge (nedvkeringés) a fűzfában, késsel vagy bicskával levágunk egy vékony ágat, akkorát, amekkora hosszú fűzfasípot szeretnénk készíteni. A fűzfaágat a térdünkre helyezzük és a bicska nyelével könnyedén ütögetjük a héját, egyik végénél a héjat körbe metsszük egy centiméter szélesen, majd megpróbáljuk kihúzni a fás részt a kéregből. A lemetszett véget enyhén csavargatva próbáljuk kihúzni. Munkánk közben mondogatjuk:

Gu-vadj, gu-vadj fu-ru-lya,

Is-ti-rin-ga, ta-li-ga.
Já-ró-pál-ca su-vadj ki,
Hozz egy ka-nál vi-zet ki.
Pofon üt-lek ide ki.

Más: 

Gu-vadj, gu-vadj fu-ru-lya

Esz-ter-lán-ci ta-li-ga,
Gu-vad-jon meg a fűz -fa,
Ha nem gu-vad a fűz-fa,
E-gyen meg a nya-va-ja.

Amikor kihúztam a fás részt, akkor levágok egy egy centiméteres dugót, s visszadugom a kéregbe úgy, hogy előtte még a dugóból hosszában lemetszek egy két milliméteres  részt. Ha visszadugtam a kéregbe, már kész is a síp. Lehet fújni, úgy, miként a képen látható gyerekek fújták. Balról jobbra Gerzson fiam és Szabó Ernőke, valamikor a 80-as években.

Egy másik, egyszerűbb sípforma a kéreg lefejtése után egy centiméter szélességben a kéreg külső részét lemetsszük. A lemetszett résztől a kérget a szánkba fogjuk, és erőteljesen belefújjuk a levegőt, mely sípoló hangot ad ki. Ha nem akart megszólalni, akkor énekeltük, hogy: 

Szólj síp, szólj,

Mély kút-ba teszlek,
On-nan is kiveszlek,
Ke-rék a-lá teszlek

On-nan is ki-veszlek!

Szólj síp, szólj!

Ugyanígy készítettünk hagymaszárból is sípot.

*  *  *

Ősszel miután a kukoricát betakarították, a szomszédok, rokonok kukoricafosztót tartottak. A fosztóban jelen volt a család apraja-nagyja. Ilyenkor a munkában a felnőttek mellett a gyermekek is segítettek. Jutalmul az alkotókedvű édesapák a gyerekeknek kóré muzsikát készítettek. Munka végeztével még dalra, táncra is fakadtak a résztvevők és az ügyeskedő gyermekek a felnőtt muzsikussal, nótázókkal együtt mulattak. A muzsika a kukorica szárából, „kóréjából” készült. A muzsika hossza a szár „ízei” közti távolságtól függ. Íznek nevezzük a kóré szárán a két bog (íz) közti távolságot. Úgy készítjük, hogy levágjuk a megfelelő hosszúságú darabot, majd a kórénak azt a felét, ahol a bemélyedés van a száron, egy éles késsel a külső vastag héjat egyenletesen felmetsszük, majd egy darab vékonyabb kóréból egyforma hosszúságú úgynevezett pallót dugtunk a felmetszett részek alá. A húrok száma kettő lesz. Ugyanígy készül el a vonó, vagy a „nyirettyű”is. Ezután a vonót megnyálazzuk, és máris szólhat a muzsika. (Cini-cini, muzsika)

További részletek a könyvből: ITT

Szerző: 2019. 06. 21.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló