Szappanbuborék fújó és kenyérmadárka

Szemelvények Kelemen Magdolna Sós kertbe ugorka című könyvéből

Veszünk egy szalmaszálat és egy poharat. A poharat, félig megtöltjük vízzel, ebbe beteszünk egy darab szappant, melyet próbálunk teljesen feloldani a vízben. Miután feloldottuk a szappant, a szalmaszálat, melynek a végét egy centire bevágjuk keresztben, majd visszahajlítjuk csillagformára, bemártjuk a szappanos lébe. A szalmaszálat ezután a léből kiemeljük, és a szánkhoz emeljük. A másik végét a szánkkal könnyedén fújjuk, amíg a szappanos léből egy buborék kezd megjelenni a csillag alakú végén. Volt úgy is, hogy ilyenkor szappanbuborék-fújó versenyt szerveztünk. Az volt a játék lényege, hogy ki tud nagyobb, vagy ki tud több szappanbuborékot fújni? Annyira közkedvelt volt, hogy még festményeken is megörökítette Jean Baptiste már a XVIII. században.

Régen minden háznál kenyeret sütöttek és a bevetés után a maradék tésztából az édesanyák a kisgyermekeknek madárkát készítettek, és megsütötték a kemencében. A tésztát a teknőből vakarták össze és ezért vakarunak vagy vakaréknak is nevezték. Egyes helyeken kukurúnak is hívták. Az összevakart tésztát megsodorták kígyóformára, majd egy hurkot kötöttek belőle és az egyik végébe beledugtak két borsszemet, ez volt a madárka feje, még a csőrét is megformálták alája, majd a másik végét elhasították kettőbe egy késsel a madárka farkának.

További részletek a könyvből: ITT

Szerző: 2019. 08. 02.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló