Fából faragott játékaink

Részletek Kelemen Magdolna Sós kertbe ugorka című könyvéből

Régen, gyermekkoromban, a ruhát a patakon mosták, tisztálták. Olyan tiszta volt a patakvize, mint a kristály.  Kertünk végében a szülőfalumban folyt el a patak. Télen-nyáron ott tisztálta édesanyám a mosott vagy szapult ruhát. Mosás után ki kellett tisztálni a ruhából a szappant, vagy a lúgot. A legalkalmasabb módszer volt a patakon tisztálni. Volt egy mosópad erre rátették a vizes ruhát, majd a sulyokkal csapkodták, hogy a szennyes víz kifolyjon belőle. A kislányoknak is készítettek sulykot, épp úgy, mint ahogy kicsi vasalót, vagy sarlót. Így tanultuk meg a szülők mellett, játszva a különböző mesterségeket. 

Minden háznál volt talicska, ami a ház körüli cipekedés eszköze volt. Építkezésnél, fa hordásnál, kő hordásnál egyaránt használatos volt a deszkából készült, egy keréken guruló szerkezet. Viszont mint játékszer is nagyon bevált, mert nagyobb gyerekek a kisebb testvéreket, kislányokat, társaikat, ezzel az eszközzel talicskáztatták az udvaron, persze, amikor a talicska szabad volt, akkor mint játékszert használták. Néha talicskázó versenyt is rendeztek, ha több gyerek gyűlt össze egy udvarba és volt kéznél két talicska!

Él a községünkben, Parajdon egy híres-nevezetes naiv szobrász kinek faragásait számtalan ember megcsodálta és elvitte hírét hetedhét országon túlra. Egyik kedvenc alkotása volt a fából faragott madárka.  Az volt az érdekessége, hogy a farok és a szárnyak csak egyetlen fadarabból voltak kifaragva. Kedvenc játékszer volt abban az időben, mert akit megajándékoztak egy ilyen madárral, az, mint egy ékszerre, úgy vigyázott.  Én is kaptam egyszer a szüleimtől, egy ilyen faragott madarat, nagy becsben is tartottam, mert felakasztva a plafonból lelógó lámpás keretre, a lámpa melegétől a madár el kezdett forogni körbe. Az árnyéka este a falra kivetítődött, és a falon olyan volt, mint egy rendes madár, főleg, amikor forgott körbe. Első árnyékszínház élményem volt gyermekkoromban.

További részletek a könyvből: ITT

Szerző: 2019. 10. 24.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló