Lúdgégezörgő, disznóhólyagcsörgő

Szemelvények Kelemen Magdolna Sós kertbe ugorka című könyvéből

Régen, nagyon sok liba volt a szülőfalumban, de mindenütt a Székelyföldön. Emlékszem reggel ablakunk alatt, nagy gágogással vonult a lúdcsorda a legelőre. Kihajtották a pásztorok a sok libát, és napestig a falu határában legelésztek.

Szép nagy libák voltak, nagyobb családi események, vagy egyházi ünnepek előtt két-három libát tömésre vagy másképp töltésre fogták a családok. Ami, azt jelentette, hogy édesanya vagy nagymama naponta, áztatott kukoricával tele tömte a liba begyet.  Felhizlalás után levágták, lakodalom, keresztelő alkalmával is.  Amikor valaki libát vágott, akkor a lúd gégéjét nem dobták el, hanem, ha volt a családban egy kisgyerek, akkor az édesanya, vagy nagymama gégezörgőt készített a gyerekeknek.

A lúdgégezörgő úgy készül, hogy a gégecsövet kimetszik a lúd nyakából, amikor pucolják a levágott libát, majd mivel a gégecső egy porcos állagú, belül üreges anyag. Így könnyűszerrel megtölthetjük kukoricaszemekkel, ezután a két véget egymásba csúsztatva száradni tesszük. Ha a zörgő kiszáradt, keményre, utána már lehet rázogatni ritmikusan, a kisgyermeknek, miközben gyermekdalokat, mondókákat dúdolgatunk. Lúdgégezörgőre tekerték a fonalat is néha, ami zergett a gomolyában a szövésnél.

 

A disznóvágások idején, a levágott disznó vízhólyagját, melyet előzőleg kitisztítottak, kimostak, (vízzel, sós-ecetes langyos vízzel stb.), egy lúdtollnak a levágott szárával, felfújtak gömbnek. Miután a gömb kiszáradt, megtöltötték kukoricaszemekkel. A hólyag végét bekötötték, és ezután lehetett rázni a disznóhólyagcsörgőt, szórakozni a kisgyermekekkel

 

 

A disznóhólyagot még köcsögdudának is fel lehetett használni. Szükség van egy füles cserépfazékra, egy nádszálra, valamint egy kis gyantára. A hólyagot szétvágjuk és a fazék peremére, (szájára) helyezzük, majd jó erős kendercérnával körbe tekerjük. De még mielőtt a hártyát erősen rákötnénk a fazékra, közepébe egy lyukat vágunk, és ide behelyezzük a nádat; melyet ugyancsak ráerősítünk a hártyára. Ha a hártyát erősen megkötöttük, akkor az ujjainkat és a nádat begyantázzuk és elkezdjük húzogatni a nádon, ami a húzogatásra búgó hangot ad ki. A téli ünnepek idején a dudának fontos szerepe volt, betlehemezések, vagy a farsangolások alkalmával.

További részletek a könyvből: ITT

Szerző: 2019. 06. 02.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló