Sós kertbe ugorka

Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani. ”

George Bernard Shaw

 

Az életünk egy furcsa kis mese,

szeszélyes játék, bús színész dolog,

minden egy szürke váz körül forog,

fénnyel cifrázva, könnyel is tele…

Az életünk egy furcsa kis mese”

Wass Albert

 

Előszó

A Sóvidék kulturális örökségei közé tartoznak a népi játékok, amelyek szoros összefüggésben vannak, az e vidéken lakó közösség alkotó tevékenységének különböző ágaival. A népi játékok és eszközök nagy részének anyagát a gyermek természetes környezete adja, amelyet maga a gyermek tud értékesíteni, más részük a természetben készen talált tárgyak, eszközök köréből kerülnek ki, és közös vonásuk, hogy magukon viselik a kisebb közösség hagyományait.

Ismert az a tény, hogy a kisgyermek által megélt, elkészített eszközök egy része a nagyobb gyerekek utánzása által vált ismertté, készült el, főleg a dalos népi játékok, mondókák, versek és egyéb játékok és azok tartozékai, más része a gyereket nevelő szülő vagy tanító által. Mindezek függvényében megállapíthatjuk, hogy népi játéknak és eszköznek tekintjük mindazokat a szellemi és a tárgyi eszközöket, amelyek elsajátítása, elkészítése a témáját illetően, vagy anyagát tekintve a nép hagyományaiból, mindennapi életéből, ünnepéből, jeles napjai eseményeiből táplálkoznak. Ha rendszerezni szeretnénk az általunk ismert népi játékokat, akkor mindenik besorolható valamely közismert játékfajtába.

Olyan csoportosítási módozatokkal találkozunk, mint:

  1. Erő és ügyességi játékok: (ugrálás, futás, bújócska, labdajáték, játékeszközök készítése természetes anyagból)
  2. Dramatizált játékok: utánzó játékok, körjátékok, népzenéhez kötődő mozgásos játékok, gesztikulációs játékok)
  3. Szellemi képességeket fejlesztő játékok: találós kérdések, zálogosdik.

Egy gondolat erejéig kitérek a népi játékok szerepére az oktatásban.

Először is negyven évnyi óvodapedagógusi munkám során rájöttem arra hogy tevékenységem sokkal eredményesebb, ha a népi játékhagyományt tekintem fő játékformának a kisgyermek nevelésében.

Az utóbbi időben népszerűségük egyre növekszik, jelenlétük erősödik, annak ellenére, hogy a családi életben és a faluközösségekben gyökerező élmény forrása erősen megcsappant, vagy az egyes források egészen eltűntek, mégis a népi játék él és közkedvelt. A népi játékok ma világszerte újra reneszánszukat élik, amit alkalmam volt megtapasztalni külföldön jártomban-keltemben az utóbbi időben, és ezáltal a népi játékok jelenlétét, újjászületését láttam.

A gyűjtemény létrehozását a „kényszerhelyzet” hozta létre. Abban az időben, amikor kezdtem pályafutásom, kevés anyanyelvű gyűjteményhez lehetett hozzájutni. Ezek voltak a 70-es, 80-as évek. Ilyenkor mit lehetett tenni? Ahhoz nyúlt hozzá egy leleményes pedagógus, ami elérhető volt, ugyanakkor közel állt a közösségi élethez. Ez volt számomra a néphagyomány és azon belül a népi gyermekjátékvilág, amiben felnőttem és azt gyakoroltam, az anyatejjel együtt szívtam magamba kisgyermekként egy hagyományaihoz ragaszkodó környezetben. Hogy ne menjen feledésbe, folyamatosan egy kis jegyzetet készítettem, melyet kitűztem munkaasztalom fölé, ahol egyre gyűlt-gyűlt az anyag. Hogy ne kallódjon el, átírtam egy füzetbe, és lett egy szép kis gyűjteményem, amihez bármikor hozzányúlhattam. Aztán, még egy korabeli érdekes mozzanat, hogy géppel írni, abban a korban csak kevés embernek adatott meg, mert azt csakis speciálisan bejelentett, párt által ellenőrzött módon lehetett igénybe venni. Ezért hát eszembe sem juthatott, hogy gyűjteményem bármikor is kiadjam. De kiadni valamit egy óvónőnek abban a korban egy különleges dolog volt! Hisz, azt is csak bizonyos emberek, bizonyos engedéllyel tehették meg. Telt-múlt az idő, szóba sem jöhetett egy kiadás.

Aztán jött a változás kora.

A kéziratom eljuthatott a bírálók kezébe, a Kríza János Társasághoz, a Magyar Néprajzi Társasághoz. Az itt elért eredmény már elindította bennem a gondolatot, hogy közkincsé tegyem e sok herce-hurcán átment gyűjteményt. Ez viszont még nem jelentette azt, hogy könnyűszerrel kiadhatok egy gyűjteményt, mert nem rendelkeztem kellő anyagi és más eszközökkel ekkor sem (írógép, számítógép, másoló, stb.). Hosszas vajúdás után, egy kedves barátom, aki irodalomtanár volt Visegrádról, néhai Borsodi István, segített az átírásban, szerkesztésben és nyomdai formába öntötte a gyűjteményem és biztatott, hogy kiadjam. Ezután saját erőmből adtam ki az első könyvemet 2010-ben, a Status Kiadó gondozásában, Csíkszeredában, hiányosan, mert a teljes gyűjtemény kiadása nagyon körülményes és drága lett volna. Ez a kiadvány azonban, nem volt tartalmilag teljes, nem volt benne a gyűjtött anyag egészen, de egyre nagyobb lett az igény egy ilyen kézikönyvre. Azok a szülők és pedagógusok igényelték ezt, akik ráébredtek, hogy saját anyatejjel kell táplálni gyermekeinket, ahhoz, hogy hagyományait értékelő generációk nőjenek fel, és hűségesek maradjanak népükhöz és nemzetükhöz. Most, mint nyugdíjas nyújtom át az érdeklődők számára népem, nemzetem e gyöngyszemeit.

Köszönetet mondok elsősorban szüleimnek, családomnak, gyerekeimnek, visegrádi és közelebbi barátaimnak, akik biztattak és segítettek, hogy egy újabb bővített kiadás napvilágot láthasson .

Parajd, 2019                                          Kelemen Magdolna                

         

Az első kiadványhoz csatolt

Ajánlás

Kelemen Magdolna 33 éve  óvónőként dolgozott Parajdon. Elhivatott őrzője és továbbadója a helybeli néphagyományoknak, köztük a népi játékoknak. Szaktanácsadóként átnéztem anyagát, amelyet a népi játékok típusrendje szerint állított össze. Gondosan válogatta a játékokat; azok a gyermekeket úgy fejlesztik, hogy mentesek a didaktikától, a gyermeknek élményt adnak, ezáltal motiválják őket. Egyúttal a helybeli népi ízlést is közvetítik.

A tervezett kötet sokszínűségét mutatja, hogy anyagából alkalmas játék kerül a kézügyesség fejlesztésére, a megfelelő mozgáskultúra kialakítására, különféle mozgásfajták elsajátítására, a memória, kreativitás, leleményesség fejlesztésére, az érzelmi nevelésre.

A gazdag erdélyi magyar népi játékanyag nagy része összegyűjtve sincsen, a följegyzett, fölvett anyag nagyobb része archívumokban lappang, így hát ebből a szempontból is indokolt, hogy egy székelyföldi, parajdi játékanyag megjelenhessen, és felhasználható legyen az óvodai, iskolai oktató-nevelő munkában.

A kötetet a fentiek értelmében kiadásra javaslom.

Budapest, 2006. november 27.

Dr. Lázár Katalin

A MTA Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa  

További részletek a könyvből: ITT

Szerző: 2019. 06. 02.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló