Perrentyü, brúgattyú, doromb

Szemelvények Kelemen Magdolna Sós kertbe ugorka című könyvéből

A múlt század erdélyi, azaz székelyföldi emberei a vízkereszt után következő farsang idején, minden héten fonóba, más néven „kórusba” vagy guzsalyasba jártak. A kisgyermekek is gyakran jelen voltak szüleikkel. Az édesapák bicskával (zsebkéssel) a gyerekeknek fából játékokat készítettek. A perrentyü, vagy pergettyű ilyen alkalommal is készült, hisz az orsó végén lévő karikákat használták fel erre a célra.

Elkészítéséhez szükség van egy fakarikára, melynek közepébe egy lyukat fúrunk, egy öt cm hosszúságú fapálcikára (kisujjnyi vastag), melynek mindkét végét kihegyezzük. A fapálcikát beledugjuk, a karikába úgy, hogy jól megszoruljon.

A perrentyünket egy sík felületen: asztalon, padlón vagy széken, a két tenyerünk között megsodorjuk, megpörgetjük, és utána hirtelen leeresztjük a sík felületre, majd hagyjuk, hogy pörögjön. Innen az elnevezése is a játéknak. Erősen megpörgetve, majd hirtelen mozdulattal eleresztve az asztalon, gyorsan forog a játékunk, persze, ha jó volt a pergetés. Pergés közben surrogó hangot ad. Ilyenkor a játékosok versenyt is rendeztek, a játék tétje, hogy kinek a játéka forog tovább.

Simó István öt éves (2008.)

Ezt a játékot főleg édesanyám készítette gombból, hisz néha egy-egy leszakadt gomb, melynek már nem volt szerepe, alkalmas volt egy kis kéztornára, ügyeskedésre. Veszünk egy szál kender cérnát, ha ez nincs más kemény cérna is jó. Szükségünk van még egy nagyobb kabátgombra. A cérnát befűzzük a gombba úgy, hogy egyik lyukon bedugjuk a másikon, visszahúzzuk a cérnát, majd a két véget összebogozzuk és kész a brúgattyú. A két kezünk mutató ujját a kifeszített cérnába akasztjuk, és elkezdjük a gombot a cérnával körbeforgatni, miközben a cérna összesodródik.

Ezután egy gyors mozdulattal a cérnát próbálom két irányba dinamikusan húzogatni. Ekkor a gomb egy brúgó, zirregő hangot ad. ki. Ezzel a zirregővel hosszú ideig el lehet játszadozni, nagyon megnyugtató, érdekes játék. Segít a kisgyermeknek a kézizom megerősítésében a figyelem összpontosításában, valamint finom mozgások kialakításában.

Gyermekkoromban nagy csodálattal figyeltem testvérbátyáim ténykedéseit tavasszal, amikor a fűzfa nedvkeringése megindult, mert ekkor születtek a számomra csodaszámba menő kéreghangszerek, mint a fűzfa síp vagy a doromb. Egy zsebkéssel (bicska) levágunk egy karvastagságú ágat, majd a héját csigavonalban bemetsszük. Ezután az ágat egy csutakon, térden a zsebkés nyelével könnyedén körbe kopogtatjuk. A kopogtatás segít a héj lefejtésében. A csigavonal mentén a héjat lefejtjük az ágról, mely csigavonalban össze- csavarodik. A héjat egy kis ügyességgel tölcsérformára igazítjuk, és a kiszélesedő részt egy kihegyezett vékony pálcával átszúrjunk, rögzítjük, hogy ne bomoljon ki. A keskenyebb részébe egy dugót nyomunk, melynek az oldalát egy kissé ferdén levágjuk. Ha benyomtuk a dugót, már kész is a doromb, lehet próbálkozni, megszólaltatni, fújni, mert kellemes búgó hangot ad ki.

További részletek a könyvből: ITT

Szerző: 2019. 06. 02.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló