Perrentyü, brúgattyú, doromb

Szemelvények Kelemen Magdolna Sós kertbe ugorka című könyvéből

A múlt század erdélyi, azaz székelyföldi emberei a vízkereszt után következő farsang idején, minden héten fonóba, más néven „kórusba” vagy guzsalyasba jártak. A kisgyermekek is gyakran jelen voltak szüleikkel. Az édesapák bicskával (zsebkéssel) a gyerekeknek fából játékokat készítettek. A perrentyü, vagy pergettyű ilyen alkalommal is készült, hisz az orsó végén lévő karikákat használták fel erre a célra.

Elkészítéséhez szükség van egy fakarikára, melynek közepébe egy lyukat fúrunk, egy öt cm hosszúságú fapálcikára (kisujjnyi vastag), melynek mindkét végét kihegyezzük. A fapálcikát beledugjuk, a karikába úgy, hogy jól megszoruljon.

A perrentyünket egy sík felületen: asztalon, padlón vagy széken, a két tenyerünk között megsodorjuk, megpörgetjük, és utána hirtelen leeresztjük a sík felületre, majd hagyjuk, hogy pörögjön. Innen az elnevezése is a játéknak. Erősen megpörgetve, majd hirtelen mozdulattal eleresztve az asztalon, gyorsan forog a játékunk, persze, ha jó volt a pergetés. Pergés közben surrogó hangot ad. Ilyenkor a játékosok versenyt is rendeztek, a játék tétje, hogy kinek a játéka forog tovább.

Simó István öt éves (2008.)

Veszünk egy szál kender cérnát, ha ez nincs más kemény cérna is jó. Szükségünk van még egy nagyobb kabátgombra. A cérnát befűzzük a gombba úgy, hogy egyik lyukon bedugjuk a másikon, visszahúzzuk a cérnát, majd a két véget összebogozzuk és kész a brúgattyú. A két kezünk mutató ujját a kifeszített cérnába akasztjuk, és elkezdjük a gombot a cérnával körbeforgatni, miközben a cérna összesodródik.

Ezután egy gyors mozdulattal a cérnát próbálom két irányba dinamikusan húzogatni. Ekkor a gomb egy brúgó, zirregő hangot ad. ki. Ezzel a zirregővel hosszú ideig el lehet játszadozni, nagyon megnyugtató, érdekes játék. Segít a kisgyermeknek a kézizom megerősítésében a figyelem összpontosításában, valamint finom mozgások kialakításában.

A doromb tavasszal készül, amikor elindul a nedvkeringés a fűzfában. Egy zsebkéssel (bicska) levágunk egy karvastagságú ágat, majd a héját csigavonalban bemetsszük. Ezután az ágat egy csutakon, térden a zsebkés nyelével könnyedén körbe kopogtatjuk. A kopogtatás segít a héj lefejtésében. A csigavonal mentén a héjat lefejtjük az ágról, mely csigavonalban össze- csavarodik. A héjat egy kis ügyességgel tölcsérformára igazítjuk, és a kiszélesedő részt egy kihegyezett vékony pálcával átszúrjunk, rögzítjük, hogy ne bomoljon ki. A keskenyebb részébe egy dugót nyomunk, melynek az oldalát egy kissé ferdén levágjuk. Ha benyomtuk a dugót, már kész is a doromb, lehet próbálkozni, megszólaltatni, fújni, mert kellemes búgó hangot ad ki.

További részletek a könyvből: ITT

Szerző: 2019. 06. 02.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló