Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Háborúba fulladt szép szerelmes évek
Merengő szemeiben két könnycsepp bujkált, amelyek sosem csordultak ki
Első találkozásukkor fiús, tizenéves kislány volt, dacos, félénk, duzzogós, nem is értette, hogy Gizi, a nővére, minek hozta el hozzájuk, nincs neki elég baja a két kisfiával? Nővérének az anyósa, aki négy évesen vette örökbe ezt a kis vakarcsot, sose íratta a nevére szegény Jákob Mancikát, pedig ő végig azt hitte, főleg miután igencsak szemrevaló, kecses leánykává cseperedett, és kezdték Simon Margit úrlánynak szólítani.
Aztán néhány év múlva Nagy Gábor másodszor is találkozott az árvával, aki időközben kivirult, mint egy virágszál. Szelíd volt, szemérmes, szeme tiszta, mint a friss tavasz, már amikor éppenséggel el tudta kapni csodáló tekintetét, mert amúgy rá se mert nézni a szép, nyalka, árvalányhajas kalapot viselő fiatalúrra. Ez volt az a pillanat, amikor a folyton csipkelődő legény megbűvölten elnémult, mert a szíve nagyot ugrott. Azonnal és végérvényesen szerelmes lett. Tudom, hogy érezhette magát, hogy milyen lehetett annak a ragyogó-rajongó szempárnak kivételesen imádott kincsévé válni. Azzá váltam én is meg a testvérem is idővel… ők lettek a mi drága nagyszüleink.
Amikor a magyar honvédek 1940 őszén Parajdra is bevonultak, a fiatalok kimondhatatlanul boldogok voltak. Végre igazán azok lehetnek, aminek születtek! Végre magyar szelek fújnak s azt dalolják:
,,Hál’Istennek megfordult a világ:
Zöld ablakban piros-fehér virág!”

Balról nagytatám s a szép kislány mellette nagymamám
Nemsokára azonban szép, szerelmes éveiket szomorú, félelmetes, borzalmas és nehéz időszak követte. Háborúba kellett mennie tatának. Hetyke bajszú barna legény, dehogyis gyöngyélet a háború!
Büszkén, feltüzesedett lélekkel vonult be a hazáért, nem sejtette, hogy hiába lesz magyar királyi katona, s hogy hiába éri csípőjén az a golyó, (még szerencse, hogy nem volt halálos), mert úgyis román állampolgárként hagyja majd el örökre a drága magyar földet.
Ahogy vigyázzba állt minden szilveszter éjjelén a titokban fogott és a tiltott magyar himnuszt sugárzó Kossuth rádió előtt, abban minden benne volt: büszke magyar lelke a megcsonkított vesztesek fájdalmának súlya alatt vergődött rezzenetlen arccal. Most is érzem a feszültséget, látom összeszorított száját kemény vonallá egyenesedni a himnuszt záró akkordoknál. Merengő szemeiben két könnycsepp bujkált, amelyek sosem csordultak ki. Mert unokái előtt keménynek kellett lenni.
Utolsó évében gyakran láttam ezt a megtört pillantást, a konyhában zajlott körülötte az élet, de ő csak búcsúzott. Sorra vett mindent és mindenkit, amikor hozzám ért, néma zokogás rázta elgyengült testét. A hősöm, aki zsebeiből sok vicces dolgot előrántott szórakoztatásunkra( legtöbbször egy kutyagumit vagy “gubicsot” az orrunkra) az én életem abszolút hőse, aki azt mondta mindig: “Majd meglátjátok, az én Katikám sokra viszi még!” Vicceit örökre elrejtette jobb farzsebébe, mélyen, a nadrágszíj alatt lapuló, általunk oly sokszor megcsodált heg, a golyó nyoma alá. Nem vett egyet sem ki többet belőle, a katonaságnál kézfogáskor pajzán mosollyal átadott békán nem viháncoltak többet az unokák. A pokrócot az orrára húzta s két hónapon belül elment.
Azóta is velem van. Amíg élek.
Hasonló
Nyári szövőszék
Mostok mindörökké
Árva hősök Telnicében
Telek, karácsonyok, gyermek...
Utolsó űrsétán Virakocsával...
Száguldás a szabadságba
Az órából a kakukk megszökö...
A szívébe hatolt az éles fo...
Eddig azt hittem, hogy kiég...
Lelkisegéllyel vidított éjj...
Emmuska bottal kergeti el a...
A lélekhajigáló volt a legb...
Regényhősök fafödős tanyája...
Ne tűrj bántást!
A Pilisi főnixmadár és a sá...
Boszorkány, Csipkerózsika, ...
Tiszta szívből, együtt zeng...
A vasfogú Anna néne titka
Barátom, a szőke nyírfaerdő...
Ugye, óvó néni?
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése