Divatbemutató a negyvenes évek Németországában

Szemelvények Bán Béla készülő  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Akkor találtam ezt a képet, amikor Vera, a feleségem már nem volt. Nem kérdezhettem tőle, hol őrizte azt, hol és ki tördelte össze, hogy később mégis kisimítsa. Ezt ugyan már soha nem tudom meg, de a történetre kép nélkül is emlékszem.

Anyósom testvérhúga, Paula gyakori vendég volt nálunk. Mint ahogy mi is minden nyáron eltöltöttünk – később már családdal – pár hetet a szlovákiai Vágselyén, a vasúti pályamester házában. Ennek az asszonya (a pályamester felesége) volt Koczmann Paula, azaz Zsidó Gyuláné. És ő mindent elmondott Verának a gyermekkorból, az anyjáról, abból az időből, mikor a kislány úgy érezte, nincs neki édesanyja. Beszélt persze magáról is, hiszen akkor, a háborút megelőző, vagy a háborús években, három-négy éves korában más kötötte le a kislány, azaz a későbbi feleségem figyelmét, nem a família története.

Tizenhat éves volt a fiatal Koczmann lány, s tudta, mennie kell dolgozni, özvegy Koczmann Ferencné nem tarthatja el a semmiből leányait. De amíg több testvére is cselédnek állt módos családoknál, ő szabadabb életre vágyott. Barátnőjével jelentkezett egy Pozsony melletti gyárban. Megragadt, volt keresete, szabad ideje, ágya a munkásszálláson. Főnyeremény az egy maga-sorsú lánynak. Maradt akkor is, mikor a németek megvették az üzemet. Apró alkatrészeket kellett összerakni, senki nem kérdezte, az micsoda?

Mivel ragadt rá a nyelv, s mivel hirtelen sok lett a gyárban a német, gyorsan megtanulta a magyar és a szlovák mellé a németet is. Így, amikor 1941-ben elvitték az üzemet az észak-németországi Warnemündébe, nem volt kétséges, ő is megy a gyárral. Jó dolga volt. Szépen keresett, s nem volt mire költenie. Az ugyan zavarta egy kicsit, hogy szigorú rend szerint élhetett a lágerszerű szálláson, a városba csak egy héten egyszer, vasárnap pár órára mehetett, egy hónapban egyszer pedig Rostockba is beutazhatott, ha pedig vásárolni akart, külön engedéllyel és német kísérővel hétköznap is bemehetett a nagyvárosba, természetesen szabadsága terhére. De alig múlt húsz éves, mindez nem zavarta. Csak később tudta meg, hogy szigorúan védett hadiüzem az övék, ahol repülőgép alkatrészeket szerelnek össze.

Haza, Tornócra sokáig nem jöhetett, nem kapott útlevelet. Közvetlen családtagot viszont fogadhatott. Így érkezhetett hozzá Mariska, az egy évvel idősebb testvér. A gyár melletti, de szigorúan ellenőrzött vendégszállásra csak a szülő, vagy testvér mehetett, más hozzátartozó nem. Az asszony pedig –Vera édesanyja – az új férjével érkezett. Szabó Pál így a városban szállt meg. Másnap engedéllyel mentek Rostockba. A vendégek mindketten kopott ruhában voltak, ordított róluk a szegénység. Paula bevitte őket a nagyáruházba és felöltöztette mindkettőjüket, az akkori német divat szerint. A férfit a lány aktuális német lovagja kísérte, ő segített Szabónak a vásárlásban. Ám az ellenőrzésre kijelölt személy még a fényképről sem hiányozhatott, hiszen fő a biztonság.

Hányszor elmesélte Paula ezt a történetet. Szavai pontosan igazolódtak, amint, évtizedekkel később megtaláltam ezt a képet. Amelyen úgy néznek ki, mintha divatbemutató lennének a negyvenes évek Németországában.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése