Kései lakásavató

Szankovicsékkal

Szemelvények Bán Béla készülő  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Főúri nyeremény volt az a lakás, amit 1958-ban kaptunk Budapesten. Ráadásul úgy, hogy én csupán másfél éve számítottam budapesti lakosnak. Anyósomnak és férjének volt egy szoba-konyhás lakása a VI. kerületben a Jókai téren. Ott ápoltuk a beteg asszonyt, éjjel-nappal mellette kellett lenni. Összeházasodtunk, és engem férje tudta nélkül bejelentett. Joga volt hozzá, a lakás közös néven volt a férjével, így mint főbérlő jogszerűen írta alá a bejelentő lapot. Családtagként, férjként jogosan lettem fővárosi lakos.

Nagy szó volt ez. A város mérsékelni akarta a főváros népesedését, hiányzott hozzá a lakás és minden más, az ipar viszont egyre éhesebben kiabált munkaerő után, s számára az volt a kedvező, ha dolgozója itt is telepedett le. Kérelmet lakás iránt csak az nyújthatott be, aki öt éve állandó lakos volt itt a fővárosban és volt bejelentett lakcíme. Szigorúan vették ezt a rendeletet, így a diákszállók, a laktanyák, a munkásszállók lakói például csak ideiglenesen lakhattak a városban, állandóra nem jelentkezhettek be. A házasság volt kivétel csupán. Így fogadta be a Fővárosi Tanács lakásosztálya kérelmemet akkor, amikor még egyetemi hallgatónak számítottam.

Most már bevallhatom: nagyon erős támogatónk volt. Egy fiatal doktornő, aki egy szobában feküdt anyósommal műtétje idején. Megismerkedtek és összebarátkoztak. Verával is. Nagyon megszerette a beteg asszonyt és leányát, és megígérte: segít neki otthont teremteni. Igazi barátnője volt az illetékes osztály főosztályvezetője a Városházán, ahova mindig esik be egy-egy felszabaduló kis lakás. Ha akkor nehéz is volt a várakozás, később háborítatlanul örülhettem, nem sok ember kapott, kaphatott abban az időben egy év alatt lakást a fővárosban.

Az az év azonban gyötrelmes volt. 1957. június 15-én, szombaton volt az esküvőnk, a rákövetkező szombaton feleségem – mindenféle engedély birtokában – mentőautóval vitte át édesanyját Szlovákiába, ahol testvérei segítettek az utolsó hónapokban eltartani a szerencsétlen asszonyt, a mi kettőnk ösztöndíja kevés volt ehhez. A férje pedig még bennünket is megkörnyékezett, tele volt kártyaadóssággal és alapos verések nyomaival. Alig két hónap múlva meghalt az asszony, szülőfalujában, Vágtornócon temettük el.

Amint a táviratot megkaptam, felkerestem a férjet. Joga volt megtudni, hogy megözvegyült. Így gondoltam. A Liszt Ferenc tér egyik kocsmájában leletem rá, kártyacsata közben. Felállt, kijött velem az utcára. Nem volt megrendülve, számított rá. Nekem csak annyit mondott:

– Ha megpróbálnád megszerezni ezt a lakást a Jókai téren, azt nem élnéd túl. Sem te, sem a feleséged.

Tudtam, hogy komolyan gondolja.

Egy év és három hónap múlva beköltöztünk az óbudai kis lakásba. Anyósom gondossága még kísért bennünket. A Jókai téren volt egy új kombinált szekrény, amit Verának vett, ahhoz hozzá sem nyúlhattunk, amig élt, egyedül ezt vittük el onnan. Elkészült egy méretes rekamié, hozzá két fotellel, de ezt máshol tároltuk. A szoba alapbútora tehát megvolt. Igaz, egyéb sem, semmi. (De minden, amink később lett, a munkánk árán teremtődött.)

Vendéget azonban csak egy-két év elteltével tudtunk fogadni. Így a képen látható két fiatal házaspárt. Illetve Hankóczi Sanyit, aki a szomszéd szobában lakott a kollégiumban, s akkor már az Esti Hírlapnál dolgozott, ő nem is látható, csak a felesége, hiszen valakinek kattintani is kellett a fényképező gépet. A másik házaspár asszony tagja pedig Vera osztálytársa volt a Huba utcai középiskolában. A Szankovics házaspár (a mérnök Gyuri és a könyvelő Irén) már rendezett körülmények között élt az Üllői út környékén.

Ezeket az emlékeket diktálta ma nekem ez a fénykép.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése