Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Vérnarancs, apám tenyerének ölelésében
Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből
Egy korai képre emlékezem. Nem, nincs róla fénykép, nem is lehetne. Nem volt akkor a faluban fényképezőgép, egyetlen sem. Csak a szemem mögött jelenik meg olykor az a kép, élesen, ahogy az emlékezet retusálta.
Hatéves voltam 1940 tavaszán. Vendégünk érkezett Szatmár városából. Már jöhetett, útlevél nélkül. Édesapám húgának nagylánya, Emmi néném – mivel nekem így kellett szólítani. 20 éves volt, még Trianon rendelte a családot Romániához. Először jött szülei falujába, először láthatta édesanyjának testvéreit, ismerkedhetett addig nem tudott rokonaival.
Ott állunk a felső házban, bal oldalt, az asztal mellett. A napfény jobbról tört ránk, ablaknyi ívben átsugárzott a szobán, keringetve a földes aljú helység természetes porát. Szemből és balról a másik kis ablakon belopódzott halvány fény ütközött a napsugárral, de édesapám mosolygó arcáról az árnyékot nem tudta lelopni.
Emmi néném a táskájából vette ki az ajándékot. Két vörös színbe hajló mély-sárga narancsot.
Hallotta, hogy két gyermek van bátyjánál, csak hogy hozzon magával valamit. A zavarán túl a két felnőttnek adta a gyümölcsöt, sejtvén, mi gyermekek nem tudnánk vele mihez kezdeni.
Édesapámra figyeltem. Óvatosan vette el az egy szem narancsot. Kalapját leemelte, letette a bevetett ágy tetejére. Ott állt kopaszon, mosolyogva, s az a kistermetű valami visszamosolygott rá. Kinyújtotta a kezét, s nézte, nézte sokáig. Nem tudta, mit tehetne vele. Még képen sem látott soha ilyet, hát még élőben. Jobb tenyerébe igazította, s kinyújtotta hozzá a balkezet is, tenyere ölelésébe vonta az ismeretlent.
– Tudja hogy kell megkezdeni, János bátyám?
Mintha nem is hallotta volna Emmi néném kérdését, de a narancsot nem engedte el. Karját magához hajlította, megszagolta, milyen az illata. Majd az arcához simította, úgy dédelgette.
Aztán merész elhatározással a szájához emelte, mintha alma lenne.
– Jaj, ne! – szólt rá a nagylány, s kiemelte tenyeréből a dédelgetett kincset. A legprózaibb módon éles körmét a szára helye mellett a gyümölcsbe mélyítette, s elkezdte lefejteni róla a vastag héjat.
– Ezt a héjat nem lehet megenni, de ha Olga néni gyorsan, még most frissiben lereszeli a narancspiros részét, az jó bármelyik süteménybe. Megillatosítja a piskótatésztát is.
Pucérra vetkőztette az apró gyümölcsöt (akkora volt, mint a mi kenézi almánk), s megmutatta, milyen szabályos gerezdek teszik kerekdeddé. Majd meglazította körmével a két gerezd közét, az egyiket picit kiemelte, s visszaadta János bátyjának.
Mint a most született kiscicát, oly óvatosan fogta azt édesapám. Kivette a megkezdett gerezdet, szájába vette, beleharapott. Ajkáról lecsöppent egy csepp a fehér vászoningre.
– Vérzik – mondta bizonytalanul.
Emmi néném jókedvű nevetése betöltötte a házat.
– Hát persze, ez vérnarancs! – Azzal átölelte a kicsi ember vállát és csókot cuppantott az arcára.
Hasonló
Az utolsó utazás
Kocsmai játékok
Márpedig itt söröző lesz!
Az álcázott könyvesbolt
Emberi sorsok
Életem új barátai
„...Szeressétek egymást…”...
Ön pedig itt tanú nem lesz!
Országúton
Gratulálok, fia született!
Hapci, a kocsma macskája
Az a gyilkos bagó
Akik a házasságig táncolták...
Élettörténet, halk, elcsukl...
Munkáshétvége
Az esküvő
A megtalált testvér
Béke után vihar
„Ha még hallásod is lenne…”...
Álomtestvérke
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése