Vérnarancs, apám tenyerének ölelésében

Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Egy korai képre emlékezem. Nem, nincs róla fénykép, nem is lehetne. Nem volt akkor a faluban fényképezőgép, egyetlen sem. Csak a szemem mögött jelenik meg olykor az a kép, élesen, ahogy az emlékezet retusálta.

Hatéves voltam 1940 tavaszán. Vendégünk érkezett Szatmár városából. Már jöhetett, útlevél nélkül. Édesapám húgának nagylánya, Emmi néném – mivel nekem így kellett szólítani. 20 éves volt, még Trianon rendelte a családot Romániához. Először jött szülei falujába, először láthatta édesanyjának testvéreit, ismerkedhetett addig nem tudott rokonaival.

Ott állunk a felső házban, bal oldalt, az asztal mellett. A napfény jobbról tört ránk, ablaknyi ívben átsugárzott a szobán, keringetve a földes aljú helység természetes porát. Szemből és balról a másik kis ablakon belopódzott halvány fény ütközött a napsugárral, de édesapám mosolygó arcáról az árnyékot nem tudta lelopni.

Emmi néném a táskájából vette ki az ajándékot. Két vörös színbe hajló mély-sárga narancsot.

Hallotta, hogy két gyermek van bátyjánál, csak hogy hozzon magával valamit. A zavarán túl a két felnőttnek adta a gyümölcsöt, sejtvén, mi gyermekek nem tudnánk vele mihez kezdeni.

Édesapámra figyeltem. Óvatosan vette el az egy szem narancsot. Kalapját leemelte, letette a bevetett ágy tetejére. Ott állt kopaszon, mosolyogva, s az a kistermetű valami visszamosolygott rá. Kinyújtotta a kezét, s nézte, nézte sokáig. Nem tudta, mit tehetne vele. Még képen sem látott soha ilyet, hát még élőben. Jobb tenyerébe igazította, s kinyújtotta hozzá a balkezet is, tenyere ölelésébe vonta az ismeretlent.

– Tudja hogy kell megkezdeni, János bátyám?

Mintha nem is hallotta volna Emmi néném kérdését, de a narancsot nem engedte el. Karját magához hajlította, megszagolta, milyen az illata. Majd az arcához simította, úgy dédelgette.

Aztán merész elhatározással a szájához emelte, mintha alma lenne.

– Jaj, ne! – szólt rá a nagylány, s kiemelte tenyeréből a dédelgetett kincset. A legprózaibb módon éles körmét a szára helye mellett a gyümölcsbe mélyítette, s elkezdte lefejteni róla a vastag héjat.

– Ezt a héjat nem lehet megenni, de ha Olga néni gyorsan, még most frissiben lereszeli a narancspiros részét, az jó bármelyik süteménybe. Megillatosítja a piskótatésztát is.

Pucérra vetkőztette az apró gyümölcsöt (akkora volt, mint a mi kenézi almánk), s megmutatta, milyen szabályos gerezdek teszik kerekdeddé. Majd meglazította körmével a két gerezd közét, az egyiket picit kiemelte, s visszaadta János bátyjának.

Mint a most született kiscicát, oly óvatosan fogta azt édesapám. Kivette a megkezdett gerezdet, szájába vette, beleharapott. Ajkáról lecsöppent egy csepp a fehér vászoningre.

– Vérzik – mondta bizonytalanul.

Emmi néném jókedvű nevetése betöltötte a házat.

– Hát persze, ez vérnarancs! – Azzal átölelte a kicsi ember vállát és csókot cuppantott az arcára.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése