Vérnarancs, apám tenyerének ölelésében

Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Egy korai képre emlékezem. Nem, nincs róla fénykép, nem is lehetne. Nem volt akkor a faluban fényképezőgép, egyetlen sem. Csak a szemem mögött jelenik meg olykor az a kép, élesen, ahogy az emlékezet retusálta.

Hatéves voltam 1940 tavaszán. Vendégünk érkezett Szatmár városából. Már jöhetett, útlevél nélkül. Édesapám húgának nagylánya, Emmi néném – mivel nekem így kellett szólítani. 20 éves volt, még Trianon rendelte a családot Romániához. Először jött szülei falujába, először láthatta édesanyjának testvéreit, ismerkedhetett addig nem tudott rokonaival.

Ott állunk a felső házban, bal oldalt, az asztal mellett. A napfény jobbról tört ránk, ablaknyi ívben átsugárzott a szobán, keringetve a földes aljú helység természetes porát. Szemből és balról a másik kis ablakon belopódzott halvány fény ütközött a napsugárral, de édesapám mosolygó arcáról az árnyékot nem tudta lelopni.

Emmi néném a táskájából vette ki az ajándékot. Két vörös színbe hajló mély-sárga narancsot.

Hallotta, hogy két gyermek van bátyjánál, csak hogy hozzon magával valamit. A zavarán túl a két felnőttnek adta a gyümölcsöt, sejtvén, mi gyermekek nem tudnánk vele mihez kezdeni.

Édesapámra figyeltem. Óvatosan vette el az egy szem narancsot. Kalapját leemelte, letette a bevetett ágy tetejére. Ott állt kopaszon, mosolyogva, s az a kistermetű valami visszamosolygott rá. Kinyújtotta a kezét, s nézte, nézte sokáig. Nem tudta, mit tehetne vele. Még képen sem látott soha ilyet, hát még élőben. Jobb tenyerébe igazította, s kinyújtotta hozzá a balkezet is, tenyere ölelésébe vonta az ismeretlent.

– Tudja hogy kell megkezdeni, János bátyám?

Mintha nem is hallotta volna Emmi néném kérdését, de a narancsot nem engedte el. Karját magához hajlította, megszagolta, milyen az illata. Majd az arcához simította, úgy dédelgette.

Aztán merész elhatározással a szájához emelte, mintha alma lenne.

– Jaj, ne! – szólt rá a nagylány, s kiemelte tenyeréből a dédelgetett kincset. A legprózaibb módon éles körmét a szára helye mellett a gyümölcsbe mélyítette, s elkezdte lefejteni róla a vastag héjat.

– Ezt a héjat nem lehet megenni, de ha Olga néni gyorsan, még most frissiben lereszeli a narancspiros részét, az jó bármelyik süteménybe. Megillatosítja a piskótatésztát is.

Pucérra vetkőztette az apró gyümölcsöt (akkora volt, mint a mi kenézi almánk), s megmutatta, milyen szabályos gerezdek teszik kerekdeddé. Majd meglazította körmével a két gerezd közét, az egyiket picit kiemelte, s visszaadta János bátyjának.

Mint a most született kiscicát, oly óvatosan fogta azt édesapám. Kivette a megkezdett gerezdet, szájába vette, beleharapott. Ajkáról lecsöppent egy csepp a fehér vászoningre.

– Vérzik – mondta bizonytalanul.

Emmi néném jókedvű nevetése betöltötte a házat.

– Hát persze, ez vérnarancs! – Azzal átölelte a kicsi ember vállát és csókot cuppantott az arcára.

Szerző: 2018. 07. 01.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése