A jobbágy unokája

Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Az első fényképem

Ez a kép (legalábbis ami ebből készült) az egyik legismertebb fényképem. Csak most találtam meg az eredetit, amit egy régi szkennelés után jó mélyre rejtettem.

1947 volt, úgy június eleje. Vége volt-e az iskolaévnek vagy sem, nem emlékszem. Csak arra, hogy egy vasárnap délelőtt – már felöltöztem a templomi istentisztelethez – édesanyám elzavart a keresztapámhoz:

– Mondd meg neki, már jöhet töltött káposztát enni, hamarabb odatettem főni. Nem akarom, hogy megint a harmadik harangszónál toppanjon be.

Vittem az üzenetet, mert gépész Tóth Feri, a keresztapám minden vasárnap reggel végigbiciklizett a Felső utcán, s ahol a töltött káposzta illatát érezte, ott nekitámasztotta a bringát a kerítésnek, s bement 2-3 apró tölteléket megenni. Nem kellett teljesen késznek lennie, ő félfővésben szerette ezt az ünnepi ételt.

A kertben volt éppen fényképezni a falu cséplőgép tulajdonosa, egyben gépésze, aki elcsépelte gépével minden nyáron a kenyérnek valót a község portáin. Amerikában, Detroiban tanulta a szakmát. Egy traktorgyárban dolgozott, s mikor a ’20-as években végleg hazajött, ott rendelte meg a traktort, de a gépelő monstrumot már Európában vásárolta hozzá. Feleségül vette édesanyám unokatestvérét, így kerültünk rokonságba.

Mondom, a kertben fényképezte a jonathán facsemetéket, ő volt azok első ültetője ebben a faluban. S ha már kezében volt a gép, a traktor farához állított, s rólam is készített egy felvételt.

Az első fényképem ez, ahol egymagam vagyok. Illetve hát társam a három szál gyöngyvirág a kiskabátom felső zsebében, mert akkor ez volt a divat: mindig az aktuálisan nyíló virág a felső zsebben. Lábamon pedig a Bán Guszti unokatestvérem viselő cipője, mert az enyémnek már csattogott a talpa, mikor léptem benne, másikra meg akkor nem tellett. Guszti pedig úgyis az ünneplő cipőben megy a templomba, igy a viselőt kölcsön adhatja. Szóval vigyázzba kaptam magam, s kattant a gép. Keresztapám is örült: egy másolatot megtart magának, elküldi amerikai barátjának, mutatván, hogy már ekkorák a jonathán csemeték. A háza omladozó falát persze kiretusálta volna, de ahhoz nem értett. Mint senki a faluban, hiszen fényképezőgépe is alig volt valakinek.

Ennek a képnek egy rendezettebb változata lett aztán egyik könyvem borítója, innen az ismertség. A könyv címe: A jobbágy unokája. Illett a címhez a fénykép. Ez az elesett kisfiú mi más is lehetett volna?

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde
Written by
Szerző: 2018. 06. 04.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése