Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Harminchét reménykedő ember
Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Az osztályban
1953. január vége felé szóltak: –Holnap mindenki legyen itt, fényképezünk.
Művésznek készülő osztálytársunk, Papp Emil kért kölcsön egy gépet, azzal jött be az osztályba, hogy együtt legyünk egyszer az életben. Nem teljesen sikerült. Ketten betegek lettek, Emil pedig a dobogón állva kattintott, így ő is hiányzik a fényképről. De 37-en ott vagyunk, harminchét reménykedő ember. S ott bujkált bennünk a nagy kérdés: vajon évek vagy évtizedek múlva lesz-e harminchét, illetve a hiányzókkal kiegészítve negyven elégedett ember egy képzeletbeli fényképen?
Emlékszem, akkor már valamennyien leadtuk a jelentkezési lapot. Három intézményt jelölt meg mindenki, ahova menni szeretne, így a bizonytalanoknak sem volt pardon, nyilatkozniuk kellett. A legtöbben persze már akkor tudták, mit akarnak.
Én sokáig nem mentem el az érettségi találkozókra. De mindenkiről tudtam, hiszen jártam az országot, és a szóbeli csatárlánc működött. És egyszer csak összeállt a kép. Gyönyörű ez a képzeletbeli kép, tele elégedett arccal. Mivel kiderült, mindenki elérte a célját. S ha van olyan, aki nem ott szerzett diplomát, ahova jelentkezett, de elvégezte az egyetemet vagy főiskolát máshol, elért egy célt, amit akkor tűzött maga elé, mikor 1949-ben belépett a debreceni Református Főgimnázium első A. osztályába. (Osztályfőnök: dr. Nagy Géza.)
Nem tudom, van-e valahol kimutatás, hányan szereztek felsőfokú diplomát egy osztályból. Ha lenne, biztos az elsők között lenne az osztály. Valószínűleg nem csak kis hazánkban. Hárman nem tanultak tovább, mindhárman határozott szándékkal. Egyikük már akkor autót vezetett, gyorsan akart élni, gyorsan eleget vagy többet keresni, nem volt ideje még éveket tölteni a hiányzó ismeretek megszerzésével. Mintha tudta volna, hogy sietnie kell. Az ötven évét alig élte túl. Másik társunkat, családi kapcsolatai egy fogtechnikai laborba vezényelte. Sikeres szakember lett, nem panaszkodott életére. Harmadik barátunk pedig már az érettségi előtt a Csapó utcai piacon sefttelt a zöldségesekkel. Ezt folytatta, sikerrel, s nem volt szüksége felsőfokú diplomára. Azon a képzeletbeli fotón ők is elégedetten néztek volna a kamerába.
S a többi harminchét?
Csak néhányan voltak, akiket elsőre elutasítottak, vagy másik intézménybe vezényeltek. Ám nekiindultak másodszor, sikerrel. Egy, csak egy ember volt, akinek öt évig tartott a felvételi küzdelem. Az állatorvosi főiskolára jelentkezett. De ott azt mondták 1953-ban: református gimnázium?, klerikális oktatás? – nem, ide nem jöhet. Nem merte megkérdezni, hogy az gyógyításra szoruló barmoknak vajon van-e ideológiai elkötelezettségük. Jelentkezett ugyanoda másodszor: helyhiány miatt nem!; aztán harmadszor és negyedszer – a válasz ugyanaz. Akkor sem adta fel. Ötödik alkalommal felvették. Akkor már többet tudott az állatgyógyászatból, mint néhány oktató, felcser volt közben, állatorvosok mellett. Ebesen találkoztam vele a hetvenes években, ott volt munkahelye a tsz-ben, ott volt lakása, családja.
Harminchét diplomás a negyven fős osztályból. Ők, akik nagy várakozással néznek bele az egyszerű, Pajtás színvonalú fényképezőgép lencséjébe. Kicsike kép született, alig nagyítással is elmosódott arcok. De bennem élnek, élesen. S most hatvanöt év után mondhatom: sajnos átfordultunk negatívba. Tavaly óta eggyel többen vannak odaát. Hogy aztán mi, a még élők is kövessük őket.
Hasonló
Az utolsó utazás
Kocsmai játékok
Márpedig itt söröző lesz!
Az álcázott könyvesbolt
Emberi sorsok
Életem új barátai
„...Szeressétek egymást…”...
Ön pedig itt tanú nem lesz!
Országúton
Gratulálok, fia született!
Hapci, a kocsma macskája
Az a gyilkos bagó
Akik a házasságig táncolták...
Élettörténet, halk, elcsukl...
Munkáshétvége
Az esküvő
A megtalált testvér
Béke után vihar
„Ha még hallásod is lenne…”...
Álomtestvérke
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése