Nem híd és nem is örömlány

Írta: Réti János

A vizsgáztató szakállt visel vagy nem visel szakállt, de legfeljebb döntetlen. Áll a buszra várakozó földi halandók között a megállóban, akár Hunyadi  ama szírt tetején, mikor is volt szíves körültekinteni alant – ha hinni lehet a költőnek. Azért buszozik, mert új kocsira nem futja a felsőoktatásért kapott illetményéből, a régit meg röstelli, hátha kiröhögnék a hallgatók. Majd az anyósáékhoz azzal megy. Feléjük a madár is térképpel közlekedik.

A vizsgáztatónak különben is rossz napja van. Magának kellett lefőzni a kávét, kapirgálni a tegnapi zaccot, mellészórni a friss őrleményt, és felborítani a cukortartót csak azért, mert a felesége valami üzleti úton van. Ehhez jön még a szellemi bűvészmutatvány, meggyőzni gyerekeit arról, hogy iskolába járni nem szívesség, hanem a saját szemenszedett érdekük, a teremburáját. És húzzák fel azt a zoknit, amit a fiókban találnak, ne keresgéljék a fehér feliratosat! Az koszos, meg különben is ott van, ahol van. Valahol. Még hogy reggeli! Hát mit vétett ő, amiért a balsors ily régen tépi? Most ehhez jön a mára kiírt vagy tucatnyi vizsgázó, fejében az áthatolhatatlan sötétséggel. Akik például képesek voltak a kollégáját – akinek a becsületes neve Cser Béla tanársegéd úr – elkeresztelni Cserno Billre, azt állítva, hogy sugárzik róla a rosszindulat. Róla is!

A vizsgáztatót mélyen felháborítja, hogy a diákok szerint neki tervszáma van a kirúgandókról, és a vizsgázónak gyakorlatilag abban a pillanatban eldől a sorsa, amikor belép az ajtón. Jó, jó, igaz, tőle származik a mondás, miszerint a kollokvium nem híd és nem is örömlány, hogy mindenki átmenjen rajta, miként az is, hogy a tudatlanság olyan, mint egy festmény: távolról olykor még jobban érvényesül, de azért ami rágalom, az rágalom.

A vizsgáztató különben is igazságtalannak tartja a sorsot: hol lehetne ő a tudása alapján, ha a pártállam nem kötötte volna gúzsba szelleme szárnyalását, ha az irigység nem parancsolt volna megálljt szakmai felemelkedésének, ha a felettes szerveknél uralkodó restség nem marasztalta volna ott, ahol van. Hol tarthatna már?

Az Oxfordon, a Sorbonne-on, de legrosszabb esetben is az ELTE-n! És helyette mi van? Vidéki város, vidéki intézmény, vidéki tanszék. Intrika, elszigeteltség, nulla perspektíva. És erre fel legyen jóindulatú a vizsgázókkal? Ne nézzék nádi verébnek! Ja, hogy jelezni kell, ha leszállni kíván? Leszállni? Ő? Hova? Még lejjebb? Ezzel a tehetséggel?

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése