Nem híd és nem is örömlány

Írta: Réti János

A vizsgáztató szakállt visel vagy nem visel szakállt, de legfeljebb döntetlen. Áll a buszra várakozó földi halandók között a megállóban, akár Hunyadi  ama szírt tetején, mikor is volt szíves körültekinteni alant – ha hinni lehet a költőnek. Azért buszozik, mert új kocsira nem futja a felsőoktatásért kapott illetményéből, a régit meg röstelli, hátha kiröhögnék a hallgatók. Majd az anyósáékhoz azzal megy. Feléjük a madár is térképpel közlekedik.

A vizsgáztatónak különben is rossz napja van. Magának kellett lefőzni a kávét, kapirgálni a tegnapi zaccot, mellészórni a friss őrleményt, és felborítani a cukortartót csak azért, mert a felesége valami üzleti úton van. Ehhez jön még a szellemi bűvészmutatvány, meggyőzni gyerekeit arról, hogy iskolába járni nem szívesség, hanem a saját szemenszedett érdekük, a teremburáját. És húzzák fel azt a zoknit, amit a fiókban találnak, ne keresgéljék a fehér feliratosat! Az koszos, meg különben is ott van, ahol van. Valahol. Még hogy reggeli! Hát mit vétett ő, amiért a balsors ily régen tépi? Most ehhez jön a mára kiírt vagy tucatnyi vizsgázó, fejében az áthatolhatatlan sötétséggel. Akik például képesek voltak a kollégáját – akinek a becsületes neve Cser Béla tanársegéd úr – elkeresztelni Cserno Billre, azt állítva, hogy sugárzik róla a rosszindulat. Róla is!

A vizsgáztatót mélyen felháborítja, hogy a diákok szerint neki tervszáma van a kirúgandókról, és a vizsgázónak gyakorlatilag abban a pillanatban eldől a sorsa, amikor belép az ajtón. Jó, jó, igaz, tőle származik a mondás, miszerint a kollokvium nem híd és nem is örömlány, hogy mindenki átmenjen rajta, miként az is, hogy a tudatlanság olyan, mint egy festmény: távolról olykor még jobban érvényesül, de azért ami rágalom, az rágalom.

A vizsgáztató különben is igazságtalannak tartja a sorsot: hol lehetne ő a tudása alapján, ha a pártállam nem kötötte volna gúzsba szelleme szárnyalását, ha az irigység nem parancsolt volna megálljt szakmai felemelkedésének, ha a felettes szerveknél uralkodó restség nem marasztalta volna ott, ahol van. Hol tarthatna már?

Az Oxfordon, a Sorbonne-on, de legrosszabb esetben is az ELTE-n! És helyette mi van? Vidéki város, vidéki intézmény, vidéki tanszék. Intrika, elszigeteltség, nulla perspektíva. És erre fel legyen jóindulatú a vizsgázókkal? Ne nézzék nádi verébnek! Ja, hogy jelezni kell, ha leszállni kíván? Leszállni? Ő? Hova? Még lejjebb? Ezzel a tehetséggel?

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata
Written by
Szerző: 2018. 05. 16.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése