Félár félcédulán

Írta: Réti János

98755669_Levi_Wells_Prentice másolata.jpgLila műanyag keverő edényt csak féktelen jókedvében vagy nagy búsultában vásárol az ember, mert  erre nézve más elfogadható indok nem létezik. Illetve mégis: ha felesleges kilóit ismét, sokadszorra tarthatatlannak ítélve elhatározza, hogy ezentúl fő táplálékát a gyümölcsfélékből kevert, habart, passzírozott gezemicék fogják képezni. Ehhez kell az edény! Nosza, irány a bolt, a bolt polca, ahol ott illegeti magát a kellék.

Ha műanyag, hát műanyag, ha lila, hát üsse kő: nem velencei tükör elé kerül egy XIV. Lajos korabeli komódra, hanem arra kell, hogy elkészítsem benne gyógyjellegű almazagyvalékomat.

Ára 169,10 mi az nekem, és különb is: nagy dolgok nincsenek áldozatok nélkül! Csak az árát, miért olyan otrombán ragasztották rá? Fehér kis cetlin, valamivel feljebb, mint a közepe, feltűnő ferdén felbiggyesztve. Bezzeg ha szavatossági ideje volna az edénynek, az a fenekére lenne odaóvakodva lila alapon lila számokkal! De semmi gond, lekapjuk azt a kis cédulácskát, és kész! Ám a fehérecske árjelzésecske ügyet sem vet első próbálkozásunkra, de a másodikra se. Ott virít a lila kellős közepén szilárdan, mint egy betonba öntött márvány emléktábla.

Hiába próbálom kisorjázni valamelyik sarkát, hiába igyekszem letépni, nem és nem! 169,10. Marad! Következik a dörzsölés, részleges eredménnyel. Úgy ahogy eltűnik az első egyes. Nem rossz, 69,10 a mai viszonyok között elfogadható. Be kell vizezni −jutok a felismerésre − és már tartom is a csap alá.

Ekkor válik láthatatlanná a pont. Illetve azt láthatja a felületes szemlélő, hogy ez a silány műcsöbör 6910 forintba került.

Igaz, lassan leszokunk már az effajta csodálkozásokról, de így minden jel arra mutat, hogy én meg is vettem.

Erre nem lehet se mentség, se magyarázat!

Szerencsére a kenyérvágókéssel és sajtreszelővel való együttes próbálkozás eltünteti a hatost, így már csak 91 D forintot mutat az árcédula. Nem feladni – makacskodom, és feltupírozom magamban az önbizalmat.

A kis kecskeméti bicska csak összekarmolja a lilaságot, de a hüvelyk- és mutatóujj körme javít a helyzeten: már csak 91 a csöbör és ez igazán vállalható, még nehéz napokban is. Végül a reszelő oldja meg a gondot. Árcédula nincs, viszont a csupor oldalán mintha vadászpuska távoli lövése maszatolódott volna szét. Elgyötört lilává. Legalább két kilát fogytam ezalatt. És még csak eztán jönnek a gyümölcsnapok!

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése