Táskajárás

Írta: Réti János

Fabian Perez Waiting for the Romance to Come Back másolata.jpgAz iskolatáskák divatja lassabban változik, mint az öltözködési módi, de valamivel gyorsabban, mint a politikai pelerinek színe és szabása. Az én időmben kis doboz alakú, lakkutánzat hátitáskákkal indultunk, rövidnadrágos térdzoknisan, rácsodálkozni az ábécére és bebiflázni az egyszeregyet. Aztán jött az aktatáska divatja, osztott belsővel, komoly zsebekkel, szíjakkal, csatokkal, bújtatókkal. Még azután a hanyag, félvállról hordható kisméretű utazótáska lett a sikk, fekete műbőrből, de csak akkor volt igazi, ha oldalán ott díszelegtek valamelyik nagy nyugati légitársaság névbetűi.

Már a fiam járt iskolába, amikor a diplomatatáska elsöpört minden előzőt. Még az alsó tagozatos csöppségek is a nagy fekete dobozokat vonszolták, zavarba ejtő módon arra nézve, hogy ők viszik-e a táskát vagy őket a táska. Mára a sokszínű hátitáskák, batyuk, zsákok divatja jött el, amitől az ősz szivárványosan pompázatos lesz a városok szürkeségében is.

Ebből a történeti kavalkádból én mégiscsak egy fekete táskára emlékszem igazán. Emléke azt a régi-régi szeptembert idézi, amikor jószerével Helsinki aranyai jelezték, hogy megvagyunk egyáltalán. Csupán néhány hete koptattuk még a tintatartós padokat az első osztályban, amikor új fiú jött közénk. Egy cigányfiú, akinek nem volt táskája. Azt a néhány könyvet, füzetet összeszíjazva hozta, és írószerszámait is ki tudja, hol tartotta, vagy voltak-e neki egyáltalán. Otthon elmeséltem érkezését, és azt is, hogy bizony híjával van a taneszközöknek. Anyai nagyanyám − magatehetetlen beteg asszony volt, de a jóság úgy nyílott benne, mint mezőkön a virág − meghallva a történetet, intézkedett: hétköznapias szegénységünkre ügyet sem vetve, nagyapámmal vetetett egy olcsó hátitáskát, egy tolltartót és ceruzákat, aztán másnap elküldte általam a fiúnak. Ő zavartan megköszönte, és attól kezdve nap nap után táskával a hátán, benne a tolltartóval, füzetekkel, könyvekkel érkezett az iskolába. Néhány hétig. Egy reggel nem jött, és aztán soha többé. Hogy miért, senki nem tudta. Lehet, hogy nagyanyám jóvoltából először találkozott önzetlen jósággal, de nem utoljára történt, hogy élni nem tudott vele igazán.

Sok évre rá hallottuk, hogy a Rajkó-zenekarral bejárta a világot, és gazdag ember lett, amiből arra következtethettünk, hogy valahol, valahogy, valamilyen iskolát is elvégzett. A nagyanyám ugyanabban a szegénységben halt meg, amiben élt. Nyilván isten sajátos bölcsességének következtében és kifürkészhetetlen akaratából történt így.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése