Táskajárás

Írta: Réti János

Az iskolatáskák divatja lassabban változik, mint az öltözködési módi, de valamivel gyorsabban, mint a politikai pelerinek színe és szabása. Az én időmben kis doboz alakú, lakkutánzat hátitáskákkal indultunk, rövidnadrágos térdzoknisan, rácsodálkozni az ábécére és bebiflázni az egyszeregyet. Aztán jött az aktatáska divatja, osztott belsővel, komoly zsebekkel, szíjakkal, csatokkal, bújtatókkal. Még azután a hanyag, félvállról hordható kisméretű utazótáska lett a sikk, fekete műbőrből, de csak akkor volt igazi, ha oldalán ott díszelegtek valamelyik nagy nyugati légitársaság névbetűi.

Már a fiam járt iskolába, amikor a diplomatatáska elsöpört minden előzőt. Még az alsó tagozatos csöppségek is a nagy fekete dobozokat vonszolták, zavarba ejtő módon arra nézve, hogy ők viszik-e a táskát vagy őket a táska. Mára a sokszínű hátitáskák, batyuk, zsákok divatja jött el, amitől az ősz szivárványosan pompázatos lesz a városok szürkeségében is.

Ebből a történeti kavalkádból én mégiscsak egy fekete táskára emlékszem igazán. Emléke azt a régi-régi szeptembert idézi, amikor jószerével Helsinki aranyai jelezték, hogy megvagyunk egyáltalán. Csupán néhány hete koptattuk még a tintatartós padokat az első osztályban, amikor új fiú jött közénk. Egy cigányfiú, akinek nem volt táskája. Azt a néhány könyvet, füzetet összeszíjazva hozta, és írószerszámait is ki tudja, hol tartotta, vagy voltak-e neki egyáltalán. Otthon elmeséltem érkezését, és azt is, hogy bizony híjával van a taneszközöknek. Anyai nagyanyám − magatehetetlen beteg asszony volt, de a jóság úgy nyílott benne, mint mezőkön a virág − meghallva a történetet, intézkedett: hétköznapias szegénységünkre ügyet sem vetve, nagyapámmal vetetett egy olcsó hátitáskát, egy tolltartót és ceruzákat, aztán másnap elküldte általam a fiúnak. Ő zavartan megköszönte, és attól kezdve nap nap után táskával a hátán, benne a tolltartóval, füzetekkel, könyvekkel érkezett az iskolába. Néhány hétig. Egy reggel nem jött, és aztán soha többé. Hogy miért, senki nem tudta. Lehet, hogy nagyanyám jóvoltából először találkozott önzetlen jósággal, de nem utoljára történt, hogy élni nem tudott vele igazán.

Sok évre rá hallottuk, hogy a Rajkó-zenekarral bejárta a világot, és gazdag ember lett, amiből arra következtethettünk, hogy valahol, valahogy, valamilyen iskolát is elvégzett. A nagyanyám ugyanabban a szegénységben halt meg, amiben élt. Nyilván isten sajátos bölcsességének következtében és kifürkészhetetlen akaratából történt így.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése