Hajnali vendég

Írta: Réti János

Des Brophy Foxtrot Oscar másolata.jpgAz ilyen hangot szokták hátborzongatónak nevezni. Az év második hajnalát tette rémületessé a házban, ahogy felhatalmasodott a csendben. Egészen mélyről indult, és fájdalmasan emelkedett szomorú, vad, követelőző segélykéréssé, majd elvékonyodott, mint egy baljóslatú fohász.

Biztos, hogy mindenki felébredt rá, de utánanézni a rettenetes hang eredetének senki nem mert. Ehelyett mereven, tágra nyílt pupillákkal feküdt a takaró alatt, és azt sem kérdezte meg a mellette fekvőtől, hogy ébren van-e, hiszen tudta, hogy igen, hogy fülel, hogy találgat.

A lakók azt hihették, sebesült vad szabadult a városba, és az ő udvaruk valamely szegletében múlik ki az árnyékvilágból, vagy azt, hogy a tomboló emberi gonoszság egy áldozata menekült házuk oltalma alá, és leheli ki lelkét kínok és keservek között, artikulátlan üvöltést hallatva. Reggel kiderül, gondolták a takarók alatt, és igyekeztek visszaszenderedni a tudattalanba.

Mikor eljött a titkokra fényt derítő világosság, a lakók végre kimerészkedtek meglátni honnan, milyen lényből szakadtak fel a hajnal szörnyű hangjai. − Ez egy farkas! − volt az első reakció, ahogy a hálóinges, pizsamás, köpenyes, melegítős ébredezők megpillantották a vendéget a lépcsőház hátsó üvegajtaja mögött.

− Nem farkas ez, csak kutya! Honnan jött volna ide farkas? A filmekben is látni hasonló kutyákat! − Hogy milyen filmekben, arra a hirtelen támadt izgalomban senki nem emlékezett, inkább bámulta a hatalmas jószágot, amint fel-le sétálva szemügyre vette közönségét. Gyönyörű rajzolatú, bozontos feje akkora volt, mint egy medvebocsé, belőle sárgászöld, bizalmatlan szempár világított az idegénekre. Nyakán fojtólánc, rajta biléta, azon szöveg.

− Hívjuk az állatkórházat! Hívjuk az állatorvost! Hívjuk a rendőrséget! Hívjuk a rádiót! − röpködtek az ötletek. Valaki viccesen még azt is javasolta, hogy várják meg, amíg keresni fogják a kutyát, és jutalom ellenében adják vissza a gazdájának. Egy időre meglesz a közös költség.

A tétovázást a másodikon lakó törékeny, fiatal orvosnő váltotta cselekvéssé. − Én megetetem − lépett élő egy műanyag dobozkával, amiben illata után ítélve valamilyen pörkölt maradványai lehettek. Elfordítva a zárban a kulcsot, kisurrant az állathoz, ám az ügyet sem vetve a földi javakra, a résnyi nyíláson át beosont a lépcsőházba.

Erre a lakók szemvillanásnyi idő alatt eltűntek a színről. Jobbnak látták otthonaik védelméből latolgatni a lehetőségeket. A doktornő és a kutya magukra maradtak, aminek az állat részéről mindent felfaló barátság lett a vége, de a bilétát nem hagyta leolvasni és távozni sem szándékozott. Ezt barátságtalanná váló magatartással adta a félénk merészséggel próbálkozó jóakarója tudtára.

Ezalatt telefonok záporoztak a számba vehető intézmények felé. Ahol elérhető volt valaki, ott annyit tudtak, hogy nem rájuk tartozik az ilyesmi, ahova tartozott volna, nem volt senki.

Már úgy tűnt, hogy lakók a lakásokban, doktornő és kutya a lépcsőházban tölti eljövendő óráit, amikor egy fiatalember, lemerészkedve az emeletről, az újdonság erejével hatva kicsalta az állatot az utcára. Ő mondta meg azt is, hogy a ház népének szibériai szánhúzó ősök egy leszármazottjához volt szerencséje.

Az emberek a veszély elmúltával, telve a megkönnyebbülés jóleső érzésével, gyorsan lakásaik ajtaja mögé fordultak, elvégre fogytán volt a vasárnap. Talán nem is hallották, hogy közben a rádió bemondta segélykérő felhívásukat. Talán azt sem, hogy később még egyszer beszélt a kutyáról: a zaklatott állat megharapott valakit, és kérik a tulajdonost jelentkezzen az oltási igazolvánnyal.

A házban azóta sem esett szó a hajnali vendégről. Talán, mert le kellene vonni a tanulságokat. És tanulságokat csak a mesében szokás levonni.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése