A bolond ember lámpája

Írta: Réti János

gerhard_gluck_karacsony.jpgA kommandósok sötétedés után érkeztek, és mentőt is hoztak magukkal. Vagy fordítva! Kocsijaikat diszkréten leállították a sarok mögött, és hivatásuk magaslatáról közelíteni kezdtek a régi sarokház utcáról is jól látható hátsó ajtaja felé.

− Biztosan a bolond emberért jöttek… Valaki beszólhatott, hogy vigyék el… Kitörhetett rajta a bolondéria − latolták az utcán álldogálók, és az ablakokban is megjelentek az érdeklődők.

A bolondot mindenki ismerte a környéken. Hatvan felé járó, magas, szikár, ősz hajú férfi volt, nagy fizikai erő birtokában, ami birkózó-múltjának maradványa volt. Állítólag jó ideje dilicédulával élt, bár olyan mendemonda is keringett, hogy néha még felkérték, gyerekedzés vezetésére. Akik rábízták a birkózópalántákat, bizonyára tudták: a bolond ember nem árt senkinek. Legfeljebb magának. Időnként ugyan jelentkeznie kell a kórházban megfigyelésre, ezért olykor hetekig sem látták hazajönni. Már a lánya sem jár hozzá.

Rajta kívül hárman laktak a házban. Mögötte, hátul egy fiatalember, aki alig volt otthon, elöl meg az öregember a rég elvirágzott lányával. Na, ők nem állhatták a bolond embert! Az öreg azt híresztelte, hogy meg akarja őt ölni, egyszer hátba is vágta valami bottal a pincelejáróban.

Amíg a kommandó behatolni készült, a bámészkodók némelyike már tudni vélte, hogy ők hívták ki a mentőket, mondván: a bolond ember ön- és közveszélyes, most is gázszag jön a lakása felől. Pedig csak az történhetett, hogy ez egyszer nem ment be a megfigyelésre. A gázt ugyanis nemrég kikapcsolták nála. Szóval a kommandósok jöttek, behatoltak és már vitték is!

Nem kis közönség gyűlt össze addigra, amikorra előírásosan kihozták a lakásból. Hátracsavart kézzel, kényszerzubbonyban, ahogy kell. Kimagaslott a kommandósok és mentőápolók közül és semmi ellenállást nem tanúsított. Az egész olyan volt, mintha Dantont vitték volna újfent a vesztőhelyre. A bámészkodók hamarosan szétszéledtek, mindenki ment a dolgára. Talán jobb így, nyugtatták lelkiismeretüket, mi lenne vele karácsonykor? Ott benn melegben lesz, és kap ennivalót is.

Igen ám, de a lámpát, ami az ajtó fölött volt, elmenetben égve hagyták az intézkedők, és attól kezdve világított éjjel-nappal. Csak az nem láthatta az arra járók közül, aki nem akarta. Eleinte még beszélték, kellene valami megoldás, hogy ne égjen ki és ne csináljon fogyasztást, mert ha hazaengedik a bolond embert, nem lesz udvari világítása, viszont kap olyan villanyszámlát, amit nem tud kifizetni, és az áramot is kikapcsolják nála. De intézkedés nem történt. A lámpa világított − fennen, fájón, időtlenül.

Először a kamionosok kezdtek lassabban hajtani a ház előtt, hogy ne riogassák a kisebb járművek vezetőit, aztán a buszsofőrök várták be a késve rohanókat. Pár nap múlva a kukázók nem dobálták szét a szemetet, és gonosz suhancok sem törték tovább a megálló melegedőjének borítását, és a telefonfülkéket sem koncolták fel ismeretlenek. Közben a lámpa világított. Egyre világosabban, mintha ama betlehemi csillag költözött volna a burája mögé.

A boltos asszony nem kiabált a tolvajokkal, mert azok messze elkerülték az üzletet vagy jobb útra tértek. A munkanélkülieknek megjött a segély, és a zöldséges olcsóbban adta a fenyőfát. A politikusok nemhogy megbékéltek, de emberi értékek sorát kezdték felfedezni egymásban. A terroristák plüssmaciért, legóért álltak sorban testvérhúguk kislánya vagy kisfia kedvéért, és a távoli tájakon dörgő fegyverek is elhallgattak. A sokat szenvedett városokban mindössze az ágakról lezúduló hó tompa puffanása hallatszott a hegyek felől. Csak a lámpa gazdájának megfigyelését folytatták a zárt osztály komor díszletei között, aki nem sejtette, hogy ő fizeti a számlát.

Aztán mégis kialudt a lámpa. Elhamvadt benne az izzószál. Mi lesz ezután? − néztek ijedten egymásra az emberek. − Legalább az ünnepeket bírta volna végig! Négy nap múlva karácsony.

M. Szlávik Tünde
rovata
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése