Fogadás jobbról

Írta: Réti János

Roberto Bompiani Római lakoma másolata.jpgAhol alacsonyan szállnak a miniszterek, ott fogadásnak is kell lenni − ujjong a tudósító lelke, miközben a nagy, fellobogózott épület felé egyengeti járását. Igyekszik fesztelennek látszani, nehogy valamelyik tagbaszakadt biztonsági betonfiú vázának nézze és leverje − pusztán a biztonság kedvért − kötelességének teljesítése előtt. Na, ettől olyan hülyén feszélyezetté válik haladtában, amilyen természetellenes nem volt soha azelőtt, és reméli, hogy nem is lesz egyhamar.

Az előtérben is megpróbál a lehető legotthonosabban mozogni: kabáttal felcuccolva tülekedik vagy tíz percig a tömegben, mert szégyelli megkérdezni, hol a ruhatár, és rezzenéstelen arccal fordul ki a vécének hitt helyiség ajtaján, miután észrevette, hogy a partvisok, vödrök és felmosók számára fenntartott kéziraktárba rontott be.

Az esemény színhelyére, a nagyterembe bejutni sem akármi: a délceg ajtónállónak fel kell mutatni mindent, ami felmutatható, kipakolni táskát és zsebeket, majd mélyen a testőr-őrszem szemébe nézni azonosítás végett. És már benn is van! Mi sem egyszerűbb, mint magára drótozni a tolmácskészüléket: fülhallgató a fülre, dugó a lukba, a dobozka meg valahova majd csak….

Még javában teker, dug, csűr-csavar, amikor nyílik az áhítattal átitatott terem megilletődött ajtaja, és a miniszterek − tőle jobbról − csak úgy beáramlanak rajta. Mint a Fekete Sereg és hollói offenzíva idején. Az első megilletődöttséget a fülhallgató utáni kapkodás követi, benne − elég egy nem megfelelő kapcsolás − ha nincs szerencséje, eszkimóul hallható a kölcsönös szívélyesség.

Jegyzetel, mint a motolla, de hamarosan a térdéről csúszni kezd a blokk, füléről a hallgató. Melyik után kapjon nagy hirtelenjében, uram-teremtőm, hogy veszendőbe ne menjenek a magvas gondolatok? Marad a fél térd, fél hallgató megoldás, amitől szakasztott a Szerjózsa, a rémült távírász becsapódáskor a bunkerben pozitúrát veszi fel. Sebaj, megvan minden’ Aztán jön a Nagy Megkönnyebbülés: fogadásra invitálják a jelenlévőket. A rutinos profikat és a félénk amatőröket.

A magyar asztalon svédasztal franciás ételei kelletik magukat a hozzájuk tartozó evőeszközökkel együtt. Csak tudná, melyik tartozik mihez, és egyáltalán mi micsoda itten milyen módra? Ezer bocsánatkérés és ezer nyúlkálás, méricskélés, kaparászás következik a tolongásban, majd a finomságok elfogyasztása nem csekély megpróbáltatások közepette: csöpög a ragu leve, gördül a virsli, és a kés csak azért sem nyisszantja el a húst, főleg mert a lehulló villa után való zavarodott kapkodás köti le a figyelmét. Észrevétlenül igyekszik az asztal alá passzolni az elhullajtott borsószemeket, pedig éppen elég baja van a krémessel is. Minden oldalán türemkedik, tolul a sárgaság. de a fedőlap szilárd és megbonthatatlan, akár csak egyes népek barátsága volt. Mindez állva, fél lábon szerencsétlenkedve, minden támasz nélkül. Bezzeg a profik már rég előkelő-unottan kivonultak zsákmányukkal a teremből, most pedig ott terpeszkednek az épület minden hozzáférhető asztala mellett, és tömik a fejüket.

Hazafelé a buszon érzi meg, hogy ingéről pirított máj szaga terjed a térben, és látja, hogy szíve fölött ketchupből kanyarult apró kokárdát visel, ünneplője mandzsettáján porcukor fehérlik. Leszálltában még hallani véli, hogy összesúgnak mögötte az utasok: ez biztos a miniszterektől jön.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése