Gyümölcsleves főzelékkel

Írta: Réti János

Marius van Dokkum Ölelés.jpgA napra dehogyis emlékezett. Csak arra, hogy nyár vége felé lehetett, és éppen harminc esztendeje. Az azóta nyomasincs villamos zörömbölt vele egészen a gyárkapuig, ahogy attól kezdve minden nap. Hetente hatszor, szabad szombat nélkül.

De a gyár hangulatát azóta sem felejtette el. A városszerű, óriási területet, közöttük szabályosan elnevezett utcákkal, megrakott teherautókkal, féküket csikorgató targoncákkal, lányok után sziszegő, fütyörésző targoncásokkal. A szagokra is emlékszik. A kémiai üzem meg a labor szagára, a neonfényben sápadó csarnokok, műhelyek szagára, a halványzöld teherliftek szagára. Az irodák szagára is. És most is felismerné a vállalati konyha valamikor jobb napokat megélt konyhafőnöke pacalpörköltjének az ízét, nem is beszélve a vadashúsról az utánozhatatlan mártással.

Szóval már harminc éve. A napját meg ki lehet keresni. Az ember előveszi az iratos dobozból a munkakönyvét, és fellapozza az elején, ahol a „betanított laboráns” beírással egy sorban az áll: 1964. augusztus 23. Szóval egy jó másfél hónap múlva − tudatosítja magában a dátumot, és attól kezdve szinte naponta gondol a közelgő évfordulóra. Elhatározza, hogy aznap bevisz egy pezsgőt a munkahelyére, a régi munkahely emlékére, és titkon megkínálja a kollégáit, este meg elmegy a feleségével vacsorázni.

Aztán egy hónap múlva erről a pezsgő dologról letesz. Ha mindenkit megkínál − gondolja −, hogy veszi ki magát az önünnepeltetés. Ha csak egyeseket, akkor mit szólnak a többiek? Még haragosokat szerez magának az évforduló miatt! Pár nappal a nap előtt rájön, hogy vacsorázni sem lehet elmenni, hiszen éppen valami folytatásos négyrészes harmadik része lesz a tv-ben! Meg mennyi ma egy tisztességes vacsora két személyre úgy mindenestől? Hol engedhetnek ők ilyesmit meg maguknak, három évtized ide vagy oda?

Azon a reggelen aztán elhatározza: eszik egy ünnepi ebédet. Semmit sem tagad meg magától, elvégre harminc év után ennyi igazán belefér! Mondjuk orjaleves, meg a csülök pékné módra, savanyúval, és végezetül, ráadásként somlói galuska.

A melegítőpultnál undok, megjátszós család válogat előtte. Apa, anya és a két gyerek is szabadidőruhát és drága napszemüveget visel. Turisták lehetnek. A hatéves körüli kislány még hagyján a nyafogásával, de a tizenéves fiúnak semmi nem jó a kínálatból. Percek óta nem halad a sor.

− Orjaleves nincs is − morgott magában, de még mindig nem ért a tálalóhoz, csak a tábláról olvasgatta a választékot. − Az a péknés dolog meg nagyon drága. Főleg levessel meg savanyúval együtt. Nem szólva a somlóiról! Csak nem fizet több ezer forintot egy hétköznapon az ebédért!?

Megjátszósék ott forgolódtak, feltűnősködtek a helyiség közepén. A napszemüvegeiket ekkorra a fejük tetejére tolták. Olyan menősen.

Neki már tálcáján volt a gyümölcsleves főzelékkel, feltéttel, már indult volna a pénztár felé, amikor meglátta a gyümölcsrizst. Egy pillantás a táblára, áregyeztetés, összeadás, harminc év, évforduló, jöhet! Elnézést kért és visszanyúlt. A teremben üres asztalhoz ült. Amikor odáig ért az evéssel maga elé vette a kelyhet a gyümölcsrizzsel, és lassan, komótosan belemélyítette a kanalat. Undokék öt asztallal távolabb még mindig nyavalyogtak.

A kiállhatatlan fiú épp nyivákoló húga elől akarta elvenni a tányért, mert a drága napszemüvege beleesett a sajátjába. Viszont a gyümölcsrizs jó volt, a székek kárpitozottak, és halkan szólt a zene. Szép, kellemes dallamok zongorára.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése