Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Gyümölcsleves főzelékkel
Írta: Réti János
A napra dehogyis emlékezett. Csak arra, hogy nyár vége felé lehetett, és éppen harminc esztendeje. Az azóta nyomasincs villamos zörömbölt vele egészen a gyárkapuig, ahogy attól kezdve minden nap. Hetente hatszor, szabad szombat nélkül.
De a gyár hangulatát azóta sem felejtette el. A városszerű, óriási területet, közöttük szabályosan elnevezett utcákkal, megrakott teherautókkal, féküket csikorgató targoncákkal, lányok után sziszegő, fütyörésző targoncásokkal. A szagokra is emlékszik. A kémiai üzem meg a labor szagára, a neonfényben sápadó csarnokok, műhelyek szagára, a halványzöld teherliftek szagára. Az irodák szagára is. És most is felismerné a vállalati konyha valamikor jobb napokat megélt konyhafőnöke pacalpörköltjének az ízét, nem is beszélve a vadashúsról az utánozhatatlan mártással.
Szóval már harminc éve. A napját meg ki lehet keresni. Az ember előveszi az iratos dobozból a munkakönyvét, és fellapozza az elején, ahol a „betanított laboráns” beírással egy sorban az áll: 1964. augusztus 23. Szóval egy jó másfél hónap múlva − tudatosítja magában a dátumot, és attól kezdve szinte naponta gondol a közelgő évfordulóra. Elhatározza, hogy aznap bevisz egy pezsgőt a munkahelyére, a régi munkahely emlékére, és titkon megkínálja a kollégáit, este meg elmegy a feleségével vacsorázni.
Aztán egy hónap múlva erről a pezsgő dologról letesz. Ha mindenkit megkínál − gondolja −, hogy veszi ki magát az önünnepeltetés. Ha csak egyeseket, akkor mit szólnak a többiek? Még haragosokat szerez magának az évforduló miatt! Pár nappal a nap előtt rájön, hogy vacsorázni sem lehet elmenni, hiszen éppen valami folytatásos négyrészes harmadik része lesz a tv-ben! Meg mennyi ma egy tisztességes vacsora két személyre úgy mindenestől? Hol engedhetnek ők ilyesmit meg maguknak, három évtized ide vagy oda?
Azon a reggelen aztán elhatározza: eszik egy ünnepi ebédet. Semmit sem tagad meg magától, elvégre harminc év után ennyi igazán belefér! Mondjuk orjaleves, meg a csülök pékné módra, savanyúval, és végezetül, ráadásként somlói galuska.
A melegítőpultnál undok, megjátszós család válogat előtte. Apa, anya és a két gyerek is szabadidőruhát és drága napszemüveget visel. Turisták lehetnek. A hatéves körüli kislány még hagyján a nyafogásával, de a tizenéves fiúnak semmi nem jó a kínálatból. Percek óta nem halad a sor.
− Orjaleves nincs is − morgott magában, de még mindig nem ért a tálalóhoz, csak a tábláról olvasgatta a választékot. − Az a péknés dolog meg nagyon drága. Főleg levessel meg savanyúval együtt. Nem szólva a somlóiról! Csak nem fizet több ezer forintot egy hétköznapon az ebédért!?
Megjátszósék ott forgolódtak, feltűnősködtek a helyiség közepén. A napszemüvegeiket ekkorra a fejük tetejére tolták. Olyan menősen.
Neki már tálcáján volt a gyümölcsleves főzelékkel, feltéttel, már indult volna a pénztár felé, amikor meglátta a gyümölcsrizst. Egy pillantás a táblára, áregyeztetés, összeadás, harminc év, évforduló, jöhet! Elnézést kért és visszanyúlt. A teremben üres asztalhoz ült. Amikor odáig ért az evéssel maga elé vette a kelyhet a gyümölcsrizzsel, és lassan, komótosan belemélyítette a kanalat. Undokék öt asztallal távolabb még mindig nyavalyogtak.
A kiállhatatlan fiú épp nyivákoló húga elől akarta elvenni a tányért, mert a drága napszemüvege beleesett a sajátjába. Viszont a gyümölcsrizs jó volt, a székek kárpitozottak, és halkan szólt a zene. Szép, kellemes dallamok zongorára.
Hasonló
A metaszimpatikus szindikát...
Nem híd és nem is örömlány...
Kezdő kísértet halványlila ...
Egyetemi folyo-show
Az örök hölgy látogatása
Ostya, szenteletlenül
Táskajárás
Félár félcédulán
Az önkény dala
Hajnali vendég
Fogadás jobbról
És lőn gyorsétkeztetés...
A bolond ember lámpája
Figaró így, figaró úgy
A recept sarkába örök tanul...
Szép piros fenekét fürkészv...
Este van, este van, ki-ki n...
Az élet játékai
Szirénhang a vágányok menté...
Két koldus országa
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése