Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Egyetemi folyo-show
Írta: Réti János
A folyo-show felsőfokú tanintézetekben, vizsga gyűjtőnévre keresztelt szellemi pankrációk előtt kerül bemutatásra egy hosszú és lesújtó felvonásban. Úgy kezdődik, hogy a vizsgáztatók fiatalabbja olyan hajnali háromnegyed nyolckor öntudatosan, „majd én megmutatom” hangulatban átviharzik a színen, míg idősebbje déli negyed kilenckor, széles mosollyal, krúdys-szindbádos társalkodósan, meg-megállva, andalogva ölt alakot a „kolléga jelöltekkel” benépesült végtelen semmiből. Ők már ugyanis régen tudják, hogy felesleges megmutatni, úgysem kíváncsi rá senki.
Vizsgázók ekkor már rég a büfé előterében járják a tanszéki idegbajozót: kettőt jobbra, hármat összevissza. Kifelé igyekeznek abszolút flegmának látszani, közben a kávé mellé rakják a cukrot, és szívószálat kérnek a szendvicshez. Végig olyan természetellenesen röhörésznek, ahogy csak a műtétre várók szoktak öt perccel a bátorító injekció beszúrása után.
A balerinák a vonatkozó ajtó előtt hajlonganak. Ők a csoport kiállhatatlan, hüllőidegzetű előtolongói, akik a többiek iránt legfeljebb szánalmat éreznek. Íme, most is fölényes ábrázattal legyezik magukat az indexszel. A balettkar ezalatt a falat támasztja. Tagjai eskü alatt biztosítják egymást arról, hogy nem készültek, ennélfogva nem is tudnak egyetlen mukkot sem. Rajtuk legfeljebb csak egy manilai parabuzerátor segíthetne személyesen, esetleg valamelyik csodafakír, de más már nem oszt, nem szoroz.
A szólisták középen araszolnak föl és alá, mélyen a jegyzetükbe bújva. A tudásvágytól elvakultan botorkálva kerülgetik, keresztezik egymást, időről időre rájuk törő kusza gondolatoktól hajszoltan:
– Még hogy az utolsó pillanatban nem érdemes tanulni!? Az emberi nem míly elfajzott egyedei merik ezt állítani? És hol van még az utolsó pillanat? Csak ezek a témák ne lennének olyan idegenek, olyan sose látottak… És különben is, milyen lapok, milyen oldalak ezek? Ilyen könyv nem is létezik! Akkor meg mi ez a vizsga, és hol vagyok egyáltalán?!
Végre nyílik az ajtó, és megjelenik a vizsgáztató, olyan hatást gyakorolva a folyo-showra, mint pajtára a gömbvillám: egyesek felszaladnak a lépcsőn, mások közelebb ólálkodnak, megint mások úgy tesznek, mintha buszra várnának a Kalahári sivatagban.
– Maguk fognak nálam vizsgázni? –kérdezi Ő csüggeteg elkeseredéssel a tekintetében.
– Neeem, az a káeftéből szalajtott, vagyonát-mentős nénikénk fog nálad, csak még elemet cserélnek benne – gondolják a vizsgázók. És az első három zsibbadó önkívületben, egymást tessékelve átlépi a küszöböt…
Hasonló
A metaszimpatikus szindikát...
Nem híd és nem is örömlány...
Kezdő kísértet halványlila ...
Az örök hölgy látogatása
Gyümölcsleves főzelékkel
Ostya, szenteletlenül
Táskajárás
Félár félcédulán
Az önkény dala
Hajnali vendég
Fogadás jobbról
És lőn gyorsétkeztetés...
A bolond ember lámpája
Figaró így, figaró úgy
A recept sarkába örök tanul...
Szép piros fenekét fürkészv...
Este van, este van, ki-ki n...
Az élet játékai
Szirénhang a vágányok menté...
Két koldus országa
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése