Egyetemi folyo-show

Írta: Réti János

A folyo-show felsőfokú tanintézetekben, vizsga gyűjtőnévre keresztelt szellemi pankrációk előtt kerül bemutatásra egy hosszú és lesújtó felvonásban. Úgy kezdődik, hogy a vizsgáztatók fiatalabbja olyan hajnali háromnegyed nyolckor öntudatosan, „majd én megmutatom” hangulatban átviharzik a színen, míg idősebbje déli negyed kilenckor, széles mosollyal, krúdys-szindbádos társalkodósan, meg-megállva, andalogva ölt alakot a „kolléga jelöltekkel” benépesült végtelen semmiből. Ők már ugyanis régen tudják, hogy felesleges megmutatni, úgysem kíváncsi rá senki.

Vizsgázók ekkor már rég a büfé előterében járják a tanszéki idegbajozót: kettőt jobbra, hármat összevissza. Kifelé igyekeznek abszolút flegmának látszani, közben a kávé mellé rakják a cukrot, és szívószálat kérnek a szendvicshez. Végig olyan természetellenesen röhörésznek, ahogy csak a műtétre várók szoktak öt perccel a bátorító injekció beszúrása után.

A balerinák a vonatkozó ajtó előtt hajlonganak. Ők a csoport kiállhatatlan, hüllőidegzetű előtolongói, akik a többiek iránt legfeljebb szánalmat éreznek. Íme, most is fölényes ábrázattal legyezik magukat az indexszel. A balettkar ezalatt a falat támasztja. Tagjai eskü alatt biztosítják egymást arról, hogy nem készültek, ennélfogva nem is tudnak egyetlen mukkot sem. Rajtuk legfeljebb csak egy manilai parabuzerátor segíthetne személyesen, esetleg valamelyik csodafakír, de más már nem oszt, nem szoroz.

A szólisták középen araszolnak föl és alá, mélyen a jegyzetükbe bújva. A tudásvágytól elvakultan botorkálva kerülgetik, keresztezik egymást, időről időre rájuk törő kusza gondolatoktól hajszoltan:

– Még hogy az utolsó pillanatban nem érdemes tanulni!? Az emberi nem míly elfajzott egyedei merik ezt állítani? És hol van még az utolsó pillanat? Csak ezek a témák ne lennének olyan idegenek, olyan sose látottak… És különben is, milyen lapok, milyen oldalak ezek? Ilyen könyv nem is létezik! Akkor meg mi ez a vizsga, és hol vagyok egyáltalán?!

Végre nyílik az ajtó, és megjelenik a vizsgáztató, olyan hatást gyakorolva a folyo-showra, mint pajtára a gömbvillám: egyesek felszaladnak a lépcsőn, mások közelebb ólálkodnak, megint mások úgy tesznek, mintha buszra várnának a Kalahári sivatagban.

– Maguk fognak nálam vizsgázni? –kérdezi Ő csüggeteg elkeseredéssel a tekintetében.

– Neeem, az a káeftéből szalajtott, vagyonát-mentős nénikénk fog nálad, csak még elemet cserélnek benne – gondolják a vizsgázók. És az első három zsibbadó önkívületben, egymást tessékelve átlépi a küszöböt…

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése