Egyetemi folyo-show

Írta: Réti János

A folyo-show felsőfokú tanintézetekben, vizsga gyűjtőnévre keresztelt szellemi pankrációk előtt kerül bemutatásra egy hosszú és lesújtó felvonásban. Úgy kezdődik, hogy a vizsgáztatók fiatalabbja olyan hajnali háromnegyed nyolckor öntudatosan, „majd én megmutatom” hangulatban átviharzik a színen, míg idősebbje déli negyed kilenckor, széles mosollyal, krúdys-szindbádos társalkodósan, meg-megállva, andalogva ölt alakot a „kolléga jelöltekkel” benépesült végtelen semmiből. Ők már ugyanis régen tudják, hogy felesleges megmutatni, úgysem kíváncsi rá senki.

Vizsgázók ekkor már rég a büfé előterében járják a tanszéki idegbajozót: kettőt jobbra, hármat összevissza. Kifelé igyekeznek abszolút flegmának látszani, közben a kávé mellé rakják a cukrot, és szívószálat kérnek a szendvicshez. Végig olyan természetellenesen röhörésznek, ahogy csak a műtétre várók szoktak öt perccel a bátorító injekció beszúrása után.

A balerinák a vonatkozó ajtó előtt hajlonganak. Ők a csoport kiállhatatlan, hüllőidegzetű előtolongói, akik a többiek iránt legfeljebb szánalmat éreznek. Íme, most is fölényes ábrázattal legyezik magukat az indexszel. A balettkar ezalatt a falat támasztja. Tagjai eskü alatt biztosítják egymást arról, hogy nem készültek, ennélfogva nem is tudnak egyetlen mukkot sem. Rajtuk legfeljebb csak egy manilai parabuzerátor segíthetne személyesen, esetleg valamelyik csodafakír, de más már nem oszt, nem szoroz.

A szólisták középen araszolnak föl és alá, mélyen a jegyzetükbe bújva. A tudásvágytól elvakultan botorkálva kerülgetik, keresztezik egymást, időről időre rájuk törő kusza gondolatoktól hajszoltan:

– Még hogy az utolsó pillanatban nem érdemes tanulni!? Az emberi nem míly elfajzott egyedei merik ezt állítani? És hol van még az utolsó pillanat? Csak ezek a témák ne lennének olyan idegenek, olyan sose látottak… És különben is, milyen lapok, milyen oldalak ezek? Ilyen könyv nem is létezik! Akkor meg mi ez a vizsga, és hol vagyok egyáltalán?!

Végre nyílik az ajtó, és megjelenik a vizsgáztató, olyan hatást gyakorolva a folyo-showra, mint pajtára a gömbvillám: egyesek felszaladnak a lépcsőn, mások közelebb ólálkodnak, megint mások úgy tesznek, mintha buszra várnának a Kalahári sivatagban.

– Maguk fognak nálam vizsgázni? –kérdezi Ő csüggeteg elkeseredéssel a tekintetében.

– Neeem, az a káeftéből szalajtott, vagyonát-mentős nénikénk fog nálad, csak még elemet cserélnek benne – gondolják a vizsgázók. És az első három zsibbadó önkívületben, egymást tessékelve átlépi a küszöböt…

Szerző: 2018. 02. 10.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése