Az örök hölgy látogatása

Írta: Réti János

Rippl_My_Grandmother.jpgA kicsi öregasszony a városközpontban szállt fel a buszra. A középső ajtón, mert az öregek nem szeretnek az első ajtón felszállni, onnan nem jutnak be az utastérbe. A mi kis öregasszonyunk is ezért szállhatott fel középen, és a szembeni ablaknál kapaszkodott meg a keresztben futó fémrúdban. Majdnem fejmagasságban. Merthogy nagyon kicsi öregasszony volt.

Kicsi és törékeny. A haja nem volt egészen ősz, csak fehéres fekete, mint a cukorral kevert mák. Kerek, kalácsszerű kontyba fonta a feje tetején, nagyon rendezettre. Szép, finom vonású arcán délutáni fények és árnyak tűntek fel és tűntek el. Szolid, kockás átmeneti kabátot viselt.

Illetve nem is kockásat: mintázata bordó meg krémszínű téglalapocskákból állt össze. Mit is csinálhattak hajdan ilyen anyagokból? Talán mellényt elegáns öltönyökhöz. Amikben zsebórájukat tartották az urak. Olyanok, akik barna-fehér betétes cipőt hordtak.

A kicsi öregasszonynál jellegtelen kis fekete kézitáska volt, csuklóján amolyan sem nem férfi, sem nem női méretű karórát viselt még a Cornavinok idejéből, számlapja alig látszott. Lehet, hogy emlék a férjétől.

A kicsi öregasszony olyan volt, mint egy régi, bájos kerámiadísz, ami útra kelt egy vitrin üvege mögül, hogy megkeresse a hozzá hasonlóan kedves díszeket. Tényleg, hova tartanak a busz közepén utazó nett, pedáns, rendezett kis öregasszonyok? Kontyba font hajjal, mintás átmeneti kabátban, alig leolvasható órával a kezükön? Hol élnek, és oda hogy kerültek? Milyen útfeleken kellett dönteniük életük további irányáról? Hogy telnek napjaik most, már az emlékek panoptikumában? Ahol a bútorok és tárgyak között megbékélő színtelenség szövi az alkonyt, és olykor a hol volt, hol nem volt szerelmek illata bujkál. Meg dallamok osonnak a csendben. Egy bál emléke. Vagy csak azé az egy táncé?

A kicsi öregasszony a nagy bevásárlóközpontnál szállt le, de nem oda ment. Hanem valahova. De siessen ám haza! Nehogy a közelítő estében rosszak eredjenek a nyomába. Bántani. Hogy elvegyék a kis fekete táskát meg a régi órát is, ami emlék a férjétől. És már alig látni a számlapját…

M. Szlávik Tünde
rovata
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése