Az örök hölgy látogatása

Írta: Réti János

A kicsi öregasszony a városközpontban szállt fel a buszra. A középső ajtón, mert az öregek nem szeretnek az első ajtón felszállni, onnan nem jutnak be az utastérbe. A mi kis öregasszonyunk is ezért szállhatott fel középen, és a szembeni ablaknál kapaszkodott meg a keresztben futó fémrúdban. Majdnem fejmagasságban. Merthogy nagyon kicsi öregasszony volt.

Kicsi és törékeny. A haja nem volt egészen ősz, csak fehéres fekete, mint a cukorral kevert mák. Kerek, kalácsszerű kontyba fonta a feje tetején, nagyon rendezettre. Szép, finom vonású arcán délutáni fények és árnyak tűntek fel és tűntek el. Szolid, kockás átmeneti kabátot viselt.

Illetve nem is kockásat: mintázata bordó meg krémszínű téglalapocskákból állt össze. Mit is csinálhattak hajdan ilyen anyagokból? Talán mellényt elegáns öltönyökhöz. Amikben zsebórájukat tartották az urak. Olyanok, akik barna-fehér betétes cipőt hordtak.

A kicsi öregasszonynál jellegtelen kis fekete kézitáska volt, csuklóján amolyan sem nem férfi, sem nem női méretű karórát viselt még a Cornavinok idejéből, számlapja alig látszott. Lehet, hogy emlék a férjétől.

A kicsi öregasszony olyan volt, mint egy régi, bájos kerámiadísz, ami útra kelt egy vitrin üvege mögül, hogy megkeresse a hozzá hasonlóan kedves díszeket. Tényleg, hova tartanak a busz közepén utazó nett, pedáns, rendezett kis öregasszonyok? Kontyba font hajjal, mintás átmeneti kabátban, alig leolvasható órával a kezükön? Hol élnek, és oda hogy kerültek? Milyen útfeleken kellett dönteniük életük további irányáról? Hogy telnek napjaik most, már az emlékek panoptikumában? Ahol a bútorok és tárgyak között megbékélő színtelenség szövi az alkonyt, és olykor a hol volt, hol nem volt szerelmek illata bujkál. Meg dallamok osonnak a csendben. Egy bál emléke. Vagy csak azé az egy táncé?

A kicsi öregasszony a nagy bevásárlóközpontnál szállt le, de nem oda ment. Hanem valahova. De siessen ám haza! Nehogy a közelítő estében rosszak eredjenek a nyomába. Bántani. Hogy elvegyék a kis fekete táskát meg a régi órát is, ami emlék a férjétől. És már alig látni a számlapját…

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése