Ostya, szenteletlenül

Írta: Réti János

Philipp Sporrer.jpgHetven felett az emberek csak Istenben, az orvosokban és a gyógyszerekben bíznak. Nem mindig mindegyikben egyformán, mert a Teremtő igazságosságát ismerve lehetne félnivalójuk, az orvosok tévedhetnek, így aztán leginkább a szerek hatásában reménykednek. Az öregkor minden terhes nyűge és nehézsége ellenére percnyi pontossággal szedik a pirulákat, pontosan járnak injekcióra. A tudomány annál inkább tudomány, minél felfoghatatlanabb.

Otthon apám az orvosságfelelős. A rendelt mennyiséget mindkettőjüknek ő készíti elő minden színű, méretű tablettákból. Amikor elérkezik az ideje, porrá töri az összest, és adagonként ostyába csomagolja, hogy könnyen, egyszerre be tudják venni. Így megy ez már évek óta, nap nap után. Azok a parányi porkupacok a megnedvesített ostyanégyzetbe hajtogatva a reményt jelentik.

A szenvedések félelme − a halál félelme ellen. Hogy féken tartható megannyi baj, naponta két-három könnyű nyeléssel.

Amikor legutóbb ott jártam, alig kihallható aggodalommal a hangjukban újságolták, hogy fogytán az ostyájuk, a házhoz közeli két patikában éppen kifogyott, távolabb meg nem tudnak keresni. Nincsenek ők már olyan állapotban, ahogy anyám mondani szokta, hogy még ostya után is járkáljanak.

Nem gondoltak ők arra, hogy engem zargassanak ostyát keresgélni, mindezt csak úgy mellékesen mesélték, mint egyik bajukat a sok közül.

Visszautazva sorra jártam a patikákat ostyáért. Mindegyikben kapható volt, mégis helyenként csak 3-4 tasakkal vettem, nehogy más öregek elől felvásároljam.

Két napra rá várható volt a fiam, imádott unokájuk látogatása vele, gondoltam, felküldhetem az ostyát. Így is lett, az unoka elmenőben zsebébe süllyesztette a küldeményt, kocsiba vágta magát, és kilőtt a nagy pusztaság felé.

Aztán eszembe jutott, milyen jó is lesz nekem huszonöt év múlva. Rendesen szedem a harmadik évezred hatásos szereit a bennem ólálkodó nyavalyák ellen, hogy visszatartsam, ami visszatartható. Ha pedig fogytán lesz az ostyám, a családom majd segít a gondon. Fiam beszáguld négy-öt hiperszupermodern patikába, sorban áll a robotpatikus előtt, ami kibippegi az árat, kiberregi a blokkot. A lézerpéztáros felfogja a pénzt, és egy mikromechanikus emelő kiadja neki az ostyát.

Megy az imádott unokám, zsebre gyűri, beugrik a helikopterébe, és már kavarja is az eget, felém. Meg leszek mentve. És ha netán mégse így lesz? Akkor hogy veszem be a gyógyszereimet?

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése