Két koldus országa

Írta: Réti János

Az orosz fababa – nevezzük Olgának –, csak bámult maga elé a belváros napsütötte délutánjában. Haja frufrura vágva, fején könnyűnek látszó kapucni, két keze elöl, a melle alatt  egymásba kulcsolva. Mint annak, aki hideg templomban imádkozik. Az emberek ott jártak-keltek előtte a nyári verőfénytől hevülő aszfalton, attól függő tempóban, mennyire kellett időhöz igazítani lépteiket.

Nekem nem volt sietős a dolgom. A buszom, menetrendje szerint, csak kilenc perc múlva jött, a megállótól meg talán 15-20 méterre voltam.

Fölösleges lett volna szaporázni.

Annál is inkább, mert észrevettem az asztalterítőnyi kirakodás mellett kalapban, kinyújtott lábbal a betonon üldögélő férfit, akinek a  „kínálatában” ott volt Olga, a körülbelül 20 centi magas, fából készült, láthatóan orosz figura, még a Matrjoskák előtti időkből vagy tíz más játék – plüss állatka, baba, lendkerekes autó, felhúzható rollerozó bohóc meg ilyesmi –társaságában a járdán. Egy régen volt gyerek vagy unoka megunt, kidobott, valamikor örömszerző, szeretett játékai lehettek.

Olga piros ruhát, világoskék, kapucnis felsőt viselt, halvány arca körül sötét haj, benne Madonna-tekintet. Ahol nem kopott meg rajta az olajfesték, ott elkoszosodott.
Megálltam a kirakodás előtt, és nézelődtem. A kalapos férfi csak annyit mondott: – Tessék választani, ha valami tetszik az úrnak! Nem szóltam rá semmit, és ő se szólt többet, csak bámulta a járókelőket.

Én is továbbléptem. Hát melyik tetszett volna, és minek? Mentem a megálló felé. Vagy tíz méterrel az árusító koldus után ült a járdán a másik koldus. Ő nem kínált semmit. Valami tálka, talán üres, margarinos tégely volt előtte, és várta, hogy dobnak bele neki valakik valamennyit. Nem dobtak. Mentek tovább. Néha egyik-másik arra járónak „beszólt”, hogy segítsen valamennyivel. A legtöbbje nem tudott segíteni…

Már épp elléptem előtte, amikor hallom, hogy átkiabál a szomszédjának, hogy mit akar azzal a sok ócskasággal? Ne röhögtesse ki magát! Azt hiszi, venni fognak tőle?

És várt tovább.

A másik nem válaszolt, csak őrizte, amije volt. Még nem járt a buszomra az idő, ezért hirtelen sarkon fordultam, és visszamentem az első koldus kirakodása elé.

– Mennyi az a baba? – kérdeztem.

– Adjon 150 forintot, ha gondolja, és a magáé.

Nem gondolkodtam, adtam neki 200-at, és felvettem a babát. A megálló felé még forgattam, nézegettem kicsit, főleg azért, hogy lássa a másik koldus: az életben igenis mindent meg kell próbálni! Másképp nem megy! Miért? Lehetetlen, hogy jön egy pali, akinek kell, mondjuk a baba? Valamiért. Csak!

A kis orosz lánykának az Olga nevet adtam, és betettem a táskámba.

Jött is a busz. Utaztunk haza.

Epilógus:
Már útközben, a buszon elhatároztam, hogy a történetet megírom, Olga meg ott lesz valamelyik polcomon, miután megsúroltam, és szerencsét hoz nekem. Mert mi másért viszem haza? Aztán belekezdtem a megírásba, de nem jutottam harmadáig se! Nem folytattam. Nem írtam meg. Valamelyik költözésnél pedig hagytam még azt is, hogy Olga „kidobódjon”! Rondán nézett ki. Most aztán mégis megírtam a történetét. De hol lehet Olga? Mi van vele? És mit gondolhat rólam? Pedig kitettem az internetre is…

A kép forrása: http://csevi.blogspot.hu/2013/09/banyaszat.html

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése