Két koldus országa

Írta: Réti János

img_4126.jpgAz orosz fababa – nevezzük Olgának –, csak bámult maga elé a belváros napsütötte délutánjában. Haja frufrura vágva, fején könnyűnek látszó kapucni, két keze elöl, a melle alatt  egymásba kulcsolva. Mint annak, aki hideg templomban imádkozik. Az emberek ott jártak-keltek előtte a nyári verőfénytől hevülő aszfalton, attól függő tempóban, mennyire kellett időhöz igazítani lépteiket.

Nekem nem volt sietős a dolgom. A buszom, menetrendje szerint, csak kilenc perc múlva jött, a megállótól meg talán 15-20 méterre voltam.

Fölösleges lett volna szaporázni.

Annál is inkább, mert észrevettem az asztalterítőnyi kirakodás mellett kalapban, kinyújtott lábbal a betonon üldögélő férfit, akinek a  „kínálatában” ott volt Olga, a körülbelül 20 centi magas, fából készült, láthatóan orosz figura, még a Matrjoskák előtti időkből vagy tíz más játék – plüss állatka, baba, lendkerekes autó, felhúzható rollerozó bohóc meg ilyesmi –társaságában a járdán. Egy régen volt gyerek vagy unoka megunt, kidobott, valamikor örömszerző, szeretett játékai lehettek.

Olga piros ruhát, világoskék, kapucnis felsőt viselt, halvány arca körül sötét haj, benne Madonna-tekintet. Ahol nem kopott meg rajta az olajfesték, ott elkoszosodott.
Megálltam a kirakodás előtt, és nézelődtem. A kalapos férfi csak annyit mondott: – Tessék választani, ha valami tetszik az úrnak! Nem szóltam rá semmit, és ő se szólt többet, csak bámulta a járókelőket.

Én is továbbléptem. Hát melyik tetszett volna, és minek? Mentem a megálló felé. Vagy tíz méterrel az árusító koldus után ült a járdán a másik koldus. Ő nem kínált semmit. Valami tálka, talán üres, margarinos tégely volt előtte, és várta, hogy dobnak bele neki valakik valamennyit. Nem dobtak. Mentek tovább. Néha egyik-másik arra járónak „beszólt”, hogy segítsen valamennyivel. A legtöbbje nem tudott segíteni…

Már épp elléptem előtte, amikor hallom, hogy átkiabál a szomszédjának, hogy mit akar azzal a sok ócskasággal? Ne röhögtesse ki magát! Azt hiszi, venni fognak tőle?

És várt tovább.

A másik nem válaszolt, csak őrizte, amije volt. Még nem járt a buszomra az idő, ezért hirtelen sarkon fordultam, és visszamentem az első koldus kirakodása elé.

– Mennyi az a baba? – kérdeztem.

– Adjon 150 forintot, ha gondolja, és a magáé.

Nem gondolkodtam, adtam neki 200-at, és felvettem a babát. A megálló felé még forgattam, nézegettem kicsit, főleg azért, hogy lássa a másik koldus: az életben igenis mindent meg kell próbálni! Másképp nem megy! Miért? Lehetetlen, hogy jön egy pali, akinek kell, mondjuk a baba? Valamiért. Csak!

A kis orosz lánykának az Olga nevet adtam, és betettem a táskámba.

Jött is a busz. Utaztunk haza.

Epilógus:
Már útközben, a buszon elhatároztam, hogy a történetet megírom, Olga meg ott lesz valamelyik polcomon, miután megsúroltam, és szerencsét hoz nekem. Mert mi másért viszem haza? Aztán belekezdtem a megírásba, de nem jutottam harmadáig se! Nem folytattam. Nem írtam meg. Valamelyik költözésnél pedig hagytam még azt is, hogy Olga „kidobódjon”! Rondán nézett ki. Most aztán mégis megírtam a történetét. De hol lehet Olga? Mi van vele? És mit gondolhat rólam? Pedig kitettem az internetre is…

A kép forrása: http://csevi.blogspot.hu/2013/09/banyaszat.html

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése