Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Csónakkal a Szamoson
Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből
Mindenünk volt a Szamos. Hiába tiltott édesanyám, már hatéves koromban szerettem volna tizenkettő lenni, akkor bátran leszökhettem volna a vízhez (kikapok persze akkor is). Nem kellett a tizenkettőt megvárni, nyolcévesen már leszöktem, még aznap megtanultam a vízen maradni (kutyaúszásban), s így vagyok máig.
A folyó adott nekünk halat (édesapámat meg is büntették, a kaparó-hálót pedig elkobozták). Ő adta a vizet a leveshez (a kannában vittük a kertünk aljából, ülepíteni kellett egy órát, s tiszta, lágy vize volt a folyónak), benne fürödtünk, a partján, a palajon napoztunk és építettünk homokvárat (ó, hány embernek összeomlott az életében), a tőle rettegtünk áradás idején.
1970 májusában pedig a töltésén menekítettem 86 éves édesapámat, gyalogoltunk négy kilométert, jobb kezünknél a tengernyi víz, ha leguggolok kicsit, kezem belelógathatom. Alig indulunk el, jó apám máris aggodalmaskodik:
– Jaj, Olga, mi lesz veled?
Mert édesanyám otthon maradt, nem jött hozzám a fővárosba, ki eteti az állatokat? Aztán a víz el ugyan nem öntötte el a falut, mégis minden harmadik ház – a vízparti öreg templommal az élen – összeomlott. A talajvíz feljött, s alulról ázott át a vályog.
A harangot is szólásra bírta szinte minden évben, vízbe fulladt emberért, gyermekért sírt a kisharang.
De mikor a kép készült, béke volt és nyugalom. Négyen voltunk, éppen a főszereplő hiányzik a képről. Persze, valakinek fotózni is kellett. Csepei Tibor nevét említettem már ebben a sorozatban. Az édesanyja született itt, apja pedig, Csepei Zsigmond Vetés községből ide költözött a lányos házhoz, s tíz év múlva elindultak, a nagyvárosban keresni meg a boldogulásukat. Megtalálták-e vagy sem, nem tudhatom, őket már nem ismertem, csak a fiukat, aki nyaranként itt töltött egy-egy hónapot. Nagynénémnél lakott, így kerültünk barátságba. Az ő ötletére kértük el a hajót Kristin Erzsi nénitől, a révész feleségétől. (Igazában ő volt akkor a révész, mert ha Jóska bátyám akart volna átevezni velünk, valahol Apátinál kötünk ki. Nagy volt abban az időben a korcsma bor forgalma…)
Naplemente előtt indultunk el (a képen kezemben a lapát), s szürkület után érkeztünk vissza. A csónakban rajtunk kivül Bacskó Zoli ült még, és Májer Árpád evezett mellettem. Feleveztünk vagy három kilométert, s onnan csorogtunk le szép lassan, olykor visszafogva a hajót a szamoskéri révig. Közben pedig Csepei Tibi pengette a gitárt, és énekelt hozzá. Csodaszép percek voltak ezek. A víz felerősítette a gitár hangját és a fiú énekét. Nem hallott még olyat a falu. Tibor énekelt már szólót a Rádióban, de így gitárkísérettel az esti folyó felett – a két oldalon futó füzesnek csapódva az ég felé szórta a hangot, hát ilyet még nem hallhatott a kéri nép.
Mire a révhez értünk, vagy húszan várták, hogy kikössünk, hogy megismerjék, miféle szerzetek ezek, akik ezen a nyári napon ilyen gyönyörűséget okoztak nekik. Más gyönyörűségük nem is volt az úr 1952. évében.
Hasonló
Az utolsó utazás
Kocsmai játékok
Márpedig itt söröző lesz!
Az álcázott könyvesbolt
Emberi sorsok
Életem új barátai
„...Szeressétek egymást…”...
Ön pedig itt tanú nem lesz!
Országúton
Gratulálok, fia született!
Hapci, a kocsma macskája
Az a gyilkos bagó
Akik a házasságig táncolták...
Élettörténet, halk, elcsukl...
Munkáshétvége
Az esküvő
A megtalált testvér
Béke után vihar
„Ha még hallásod is lenne…”...
Álomtestvérke
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése