Csónakkal a Szamoson

Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Mindenünk volt a Szamos. Hiába tiltott édesanyám, már hatéves koromban szerettem volna tizenkettő lenni, akkor bátran leszökhettem volna a vízhez (kikapok persze akkor is). Nem kellett a tizenkettőt megvárni, nyolcévesen már leszöktem, még aznap megtanultam a vízen maradni (kutyaúszásban), s így vagyok máig.

A folyó adott nekünk halat (édesapámat meg is büntették, a kaparó-hálót pedig elkobozták). Ő adta a vizet a leveshez (a kannában vittük a kertünk aljából, ülepíteni kellett egy órát, s tiszta, lágy vize volt a folyónak), benne fürödtünk, a partján, a palajon napoztunk és építettünk homokvárat (ó, hány embernek összeomlott az életében), a tőle rettegtünk áradás idején.

1970 májusában pedig a töltésén menekítettem 86 éves édesapámat, gyalogoltunk négy kilométert, jobb kezünknél a tengernyi víz, ha leguggolok kicsit, kezem belelógathatom. Alig indulunk el, jó apám máris aggodalmaskodik:

– Jaj, Olga, mi lesz veled?

Mert édesanyám otthon maradt, nem jött hozzám a fővárosba, ki eteti az állatokat? Aztán a víz el ugyan nem öntötte el a falut, mégis minden harmadik ház – a vízparti öreg templommal az élen – összeomlott. A talajvíz feljött, s alulról ázott át a vályog.

A harangot is szólásra bírta szinte minden évben, vízbe fulladt emberért, gyermekért sírt a kisharang.

De mikor a kép készült, béke volt és nyugalom. Négyen voltunk, éppen a főszereplő hiányzik a képről. Persze, valakinek fotózni is kellett. Csepei Tibor nevét említettem már ebben a sorozatban. Az édesanyja született itt, apja pedig, Csepei Zsigmond Vetés községből ide költözött a lányos házhoz, s tíz év múlva elindultak, a nagyvárosban keresni meg a boldogulásukat. Megtalálták-e vagy sem, nem tudhatom, őket már nem ismertem, csak a fiukat, aki nyaranként itt töltött egy-egy hónapot. Nagynénémnél lakott, így kerültünk barátságba. Az ő ötletére kértük el a hajót Kristin Erzsi nénitől, a révész feleségétől. (Igazában ő volt akkor a révész, mert ha Jóska bátyám akart volna átevezni velünk, valahol Apátinál kötünk ki. Nagy volt abban az időben a korcsma bor forgalma…)

Naplemente előtt indultunk el (a képen kezemben a lapát), s szürkület után érkeztünk vissza. A csónakban rajtunk kivül Bacskó Zoli ült még, és Májer Árpád evezett mellettem. Feleveztünk vagy három kilométert, s onnan csorogtunk le szép lassan, olykor visszafogva a hajót a szamoskéri révig. Közben pedig Csepei Tibi pengette a gitárt, és énekelt hozzá. Csodaszép percek voltak ezek. A víz felerősítette a gitár hangját és a fiú énekét. Nem hallott még olyat a falu. Tibor énekelt már szólót a Rádióban, de így gitárkísérettel az esti folyó felett – a két oldalon futó füzesnek csapódva az ég felé szórta a hangot, hát ilyet még nem hallhatott a kéri nép.

Mire a révhez értünk, vagy húszan várták, hogy kikössünk, hogy megismerjék, miféle szerzetek ezek, akik ezen a nyári napon ilyen gyönyörűséget okoztak nekik. Más gyönyörűségük nem is volt az úr 1952. évében.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése