Csónakkal a Szamoson

Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Mindenünk volt a Szamos. Hiába tiltott édesanyám, már hatéves koromban szerettem volna tizenkettő lenni, akkor bátran leszökhettem volna a vízhez (kikapok persze akkor is). Nem kellett a tizenkettőt megvárni, nyolcévesen már leszöktem, még aznap megtanultam a vízen maradni (kutyaúszásban), s így vagyok máig.

A folyó adott nekünk halat (édesapámat meg is büntették, a kaparó-hálót pedig elkobozták). Ő adta a vizet a leveshez (a kannában vittük a kertünk aljából, ülepíteni kellett egy órát, s tiszta, lágy vize volt a folyónak), benne fürödtünk, a partján, a palajon napoztunk és építettünk homokvárat (ó, hány embernek összeomlott az életében), a tőle rettegtünk áradás idején.

1970 májusában pedig a töltésén menekítettem 86 éves édesapámat, gyalogoltunk négy kilométert, jobb kezünknél a tengernyi víz, ha leguggolok kicsit, kezem belelógathatom. Alig indulunk el, jó apám máris aggodalmaskodik:

– Jaj, Olga, mi lesz veled?

Mert édesanyám otthon maradt, nem jött hozzám a fővárosba, ki eteti az állatokat? Aztán a víz el ugyan nem öntötte el a falut, mégis minden harmadik ház – a vízparti öreg templommal az élen – összeomlott. A talajvíz feljött, s alulról ázott át a vályog.

A harangot is szólásra bírta szinte minden évben, vízbe fulladt emberért, gyermekért sírt a kisharang.

De mikor a kép készült, béke volt és nyugalom. Négyen voltunk, éppen a főszereplő hiányzik a képről. Persze, valakinek fotózni is kellett. Csepei Tibor nevét említettem már ebben a sorozatban. Az édesanyja született itt, apja pedig, Csepei Zsigmond Vetés községből ide költözött a lányos házhoz, s tíz év múlva elindultak, a nagyvárosban keresni meg a boldogulásukat. Megtalálták-e vagy sem, nem tudhatom, őket már nem ismertem, csak a fiukat, aki nyaranként itt töltött egy-egy hónapot. Nagynénémnél lakott, így kerültünk barátságba. Az ő ötletére kértük el a hajót Kristin Erzsi nénitől, a révész feleségétől. (Igazában ő volt akkor a révész, mert ha Jóska bátyám akart volna átevezni velünk, valahol Apátinál kötünk ki. Nagy volt abban az időben a korcsma bor forgalma…)

Naplemente előtt indultunk el (a képen kezemben a lapát), s szürkület után érkeztünk vissza. A csónakban rajtunk kivül Bacskó Zoli ült még, és Májer Árpád evezett mellettem. Feleveztünk vagy három kilométert, s onnan csorogtunk le szép lassan, olykor visszafogva a hajót a szamoskéri révig. Közben pedig Csepei Tibi pengette a gitárt, és énekelt hozzá. Csodaszép percek voltak ezek. A víz felerősítette a gitár hangját és a fiú énekét. Nem hallott még olyat a falu. Tibor énekelt már szólót a Rádióban, de így gitárkísérettel az esti folyó felett – a két oldalon futó füzesnek csapódva az ég felé szórta a hangot, hát ilyet még nem hallhatott a kéri nép.

Mire a révhez értünk, vagy húszan várták, hogy kikössünk, hogy megismerjék, miféle szerzetek ezek, akik ezen a nyári napon ilyen gyönyörűséget okoztak nekik. Más gyönyörűségük nem is volt az úr 1952. évében.

Szerző: 2018. 04. 07.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése