Nyíregyháza

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye művelődésének méltán meghatározó egyénisége, Vida László ácsmester és Schmerczel Katalin háztartásbeli másodszülött fia, akit 1944. augusztus tizenhetedikén, Nyírbátorban, János keresztnévvel anyakönyveztek. Testvérei: László, Sándor, Gyula, Julianna és Katalin, változatos életpályáját futottak be. Van, aki az édesapa nyomdokaiba lépett, de olyan is, aki új utakon kereste a maga és a családja boldogulását. Vida János felesége, Nick Judit, nyugdíjas biológia–földrajz szakos tanár. Elsőszülött gyermekük, Ágnes, Nyíregyházán bíróként dolgozik. Férje, dr. Szűcs Lajos, szintén bíró. Leányaik, a 9 éves Dorottya és a 7 éves Krisztina általános iskolába járnak: A Vida családban másodikként született János Tamás pénzügyőr tisztként dolgozik Debrecenben, a regionális parancsnokságon. Felesége, Vaszil Edit angol szakos középiskolai tanár a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában. Richárd, a tízéves fiuk, és Lívia, a nyolcéves leányuk általános iskolába jár.

Vida János Mátészalkán, az Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. Szavaival élve „véletlenül” került az akkor induló nyíregyházi tanárképző főiskola hallgatói közé. Az újonnan alakult főiskola – a szakemberhiány és a tanárképzés szerény tárgyi feltételei miatt – a második év végén útjukra bocsátotta diákjait. Vida János tanított Nagyecseden, majd Tiszaszalkán. Diplomáját biológia–mezőgazdasági ismeretek és gyakorlat szakon szerezte 1966-ban.

Szellemi időtöltésként falusi színjátszó csoportot szervezett, aminek eredményeként a megüresedett népművelési felügyelői állást kapta meg a vásárosnaményi járásban 1970 nyarán. Egy év múlva tanulni kezdett a KLTE népművelői szakán. Négyévi felügyelősködés után, 1975. január elsején, felkérést kapott a megyei művelődési központ igazgatóhelyettesi állására. Elmondja, hogy ott olyanoktól tanulhatott, mint Kóródi László, Malmos György és Tőkey Károly. 1977-ben a megye akkori vezetői úgy látták, talán államigazgatási gyakorlata okán is szerencsésebb, ha a megyei tanács művelődési osztályán kamatoztatja ismereteit. Gyúró Imre javaslatára a megyei művelődési központ 1983-ban felvette Váci Mihály nevét. Vida János itt kapott igazgatói megbízást. Ezt a munkát 1987-ig látta el. A változatosság kedvéért útja a megyei művelődési osztályra vezetett, ahol azóta is dolgozik. Munkahelyi vezetőjével, Pataki Józseffel 1963 óta ismerik egymást és harmincnégy éve annak, hogy együtt dolgoznak.

Vida János a megye kulturális életével foglalkozik. Hozzá tartoznak a múzeumok, a levéltár, a köztéri alkotások, a színház és a könyvtárhálózat koordinálása is. Fontosnak tartotta, hogy a megye egyik nevezetességét, a szatmárcsekei kopjafás temetőt és a Kölcsey-emlékművet felújíttassa, rangjához méltóvá tegye azt a helyet, „ahol a költő lelkéből a Himnusz fölszakadt”. Az értéket alkotó ember büszkeségével szól arról, hogy a megye települései köztéri alkotásokkal – szobor, emlékmű, emlékfa – gazdagodhattak. Szívének különösen kedves az a lovas szobor, amit Tarpán a Rákóczi-szabadságharc zászlóbontásának háromszázadik évfordulóján leplezhettek le.

Életútjára visszatekintve elmondja, hogy nagyon szerencsés időpontban került nagyon jó emberek közé. Külön kiemeli dr. Pénzes János nevét, aki rangot adott az igazgatási és a művelődési munkának a megyében. Gyúró Imrét, aki nélkül nem lenne önálló színtársulat és egészségügyi főiskola. A nyolcvanas évek elején újra pezsgésnek indult a megye kulturális élete: megkezdődött a Beregi Ünnepi Hetek, a Nyírbátori Zenei Napok mai napig is élő rendezvénysorozata.

Országszerte is egyre ismertebbé vált a hagyományőrző tevékenység. Kisvárdán bontott szárnyat a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, ami napjainkig is meghatározó fóruma a kultúra e területének. Ének- és tánccsoportok alakultak meg, amelyek műsoraikkal Európa országaiban szereztek elismerést a megyének. Vida János hosszan beszél azokról az egykori munkatársairól, akik előbbre vitték a kultúra, a művelődés ügyét Magyarországnak ebben a fővárostól távoli szegletében. Hangjában szomorúság érződik, amikor a rendszerváltozás utáni években érezhető hangulatról kérdezzük. Elmondja, hogy indokolatlan mértékben romlottak meg az emberek közötti viszonyok, s váltak érzéketlenné egymás gondjaira-bajaira sokan.

Szeretné munkában megélni a Jósa András Múzeum teljes felújítását, a Kállay-gyűjtemény áttelepítését abba az épületbe, ahol az adományozó született. Napi feladatai mellett kiemelt figyelmet fordít a Holocaust és a Malenykij Robot emlékmű felavatásának előkészítésére.

Vida János emlékekben és értékekben gazdag munkássága során legbüszkébb a Munka Érdemrend arany fokozatára, amit népművelőként egyedül ő kapott meg a megyében. Hobbija a család, az unokák és a barkácsolás, aminek a készségét az édesapjától örökölte.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)