Sajópüspöki

Tudatosan készült a közigazgatási pályára, ezért az ózdi Közgazdasági Szakközépiskolában szerzett érettségije után 1986-ban az Ózdi Városi Tanács titkársági és szervezési osztályán helyezkedett el Varga Zoltánné. Innen a Bánrévei Községi Közös Tanácsra, majd falujának polgármesteri hivatalába vezetett az útja. Korábbi képesítéseinek számát 1992-ben gyarapította, megszerezte az anyakönyvvezetői szakvizsgát, majd ezt követően a közigazgatási alapvizsgát is letette.a

A 2002-es helyhatósági választáson nagy fölénnyel győzött. Bár egy kis településen nehéz nagy dolgokat produkálni, Sajópüspökiben mégis szemmel látható fejlődés zajlott le ebben a négyéves ciklusban.

Sajópüspöki Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Sajó folyó jobb partján található, Ózd és Putnok között. Első okleveles említése 1263-ból való, amikor a királyi tizedszedők előtt megjelent a sajópüspöki Mátyás magister. Ez jelzi, hogy ekkor már plébánia volt a községben. A XIV. században a Putnokyak a földesurai, 1411-ben azonban már a rozsnyói püspökség birtokai között találjuk. Temploma régóta áll, a jelenlegi késő barokk stílusú templom alapjait 1792-ben rakták le, és 1794-ben szentelték fel Kisboldogasszony tiszteletére. A tornyot a királyi kamara építtette hozzá 1799-ben. A község lakói sokáig katolikusok maradtak. 1969-ben elveszítette önállóságát, Bánrévéhez csatolták, majd 1991-ben a rendszerváltás után újra saját önkormányzattal bíró község lett. A településnek a 2002. október 20-i önkormányzati választások óta Varga Zoltánné a polgármestere.

Sajópüspökiben igazi fejlődés 1990 után következett be. Az akkori képviselő-testület fontosnak tartotta, hogy az óvodások, kisiskolások saját településükön tanuljanak.

Felépült a 25 férőhelyes napköziotthonos óvoda és az 1–4. évfolyamos általános iskola, valamint konyha – a lakosság nagy örömére. Elkészült a Kossuth utca hiányzó ivóvízvezetéke, felújították a ravatalozót, melyhez előtetőt építettek. Kiépült a telefon- és kábeltévé-hálózat, 1997-ben pedig a gázhálózat. A községben lakók ma egy élhető települést tudhatnak a magukénak. A munkanélküliség ellensúlyozására a Sajó-parton kempingezési, horgászási, vízitúrázási lehetőségek megteremtését tervezi a vezetés.

A község külterületi szántóföldjein minőségi burgonya- és gabonatermesztést folytatnak az ún. „kisgazdák”, valamint a település legnagyobb gazdálkodója, a Sajó Agrár Rt. Varga Zoltánné híve a jól átgondolt, megtervezett feladatok elvégzésének. Így járt el akkor is, amikor célkitűzéseit úgy fogalmazta meg, hogy polgármesterré választása esetén a képviselő-testület és a lakosság segítségével valósítja meg terveit.

Olyan családban nevelkedett, ahol megtanulta, hogy a szónak súlya, a szorgalmas, kitartó munkának becsülete van. Hangzatos ígéretek helyett inkább cselekszik. A szűkös helyi bevételek, valamint az egyre apadó központi támogatások ellenére visszavásárolták a sportpályát, felújítottak négy utcát, térburkolatot kapott a postaépület előtti tér, átrakták a járdákat, folyamatos a csapadékvíz-, belvízelvezető árkok karbantartása, betonozása. Önerőből ingatlant vásároltak, amit a jövőben közösségi célokra szeretnének használni. Felújították kívül-belül az önkormányzat épületét és az orvosi rendelőt. Térburkolatot kapott a polgármesteri hivatal udvara.

A fejlesztések javarészt pályázati pénzösszegből és önerőből valósulhattak meg. A falugondnoki szolgálat működéséhez pályázat útján nyertek egy Ford mikrobuszt. Fontos és kiemelt feladatnak tartja a meglévő intézményrendszer további működtetését, bár a politika és a központi vezetés a kistelepülések érdekeit egyre jobban csorbítja. Lényegesnek ítéli meg a szociálisan rászorultak és a munkanélküliek helyzetének javítását.

A kitűzött célok megvalósításához családja biztosítja a nyugodt, kiegyensúlyozott hátteret. 1987-ben kötött házasságot Varga Zoltánnal, aki a Bánrévei Határőrizeti Kirendeltség hivatásos állományú tagja, a Bűnügyi Felderítő Szolgálat alkalmazottja. Fiuk, Balázs az Ózdi József Attila Gimnázium 10. B osztályos tanulója. Szabad idejében szeret a ház körül kertészkedni, na és olvasni, főleg napilapokat, hogy megismerhesse az aktuális politikai és gazdasági híreket. Úgy gondolja, lépést tartani a mindennapokkal úgy lehet, ha fontos és aktuális információk birtokában van. Korábban nem gondolta, hogy vezető pozícióba kerül, de vallja, hogy semmi sem történik véletlenül. Amennyiben a lakosság elégedett munkájával, azt szeretné tovább végezni, hiszen a tervek és célok kifogyhatatlanok. Bízik abban, hogy az utána következők előtt jó példával jár, s ami egy édesanyának a legfontosabb: szeretné látni, követni gyermeke boldogulását az életben.

Számít rá, hogy egyik-másik olvasó ellentmond majd a leírtaknak, de úgy gondolja, hogy boldog, aki örömmel tesz, s a tettnek örül.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)