Putnok

Hazájában senki sem lehet próféta – tartja a mondás, ám a kivételek mindig erősítik a szabályt. Dr. Laczkovich Katalin ennek tudatában döntött amellett, hogy szülőföldjén fogja kamatoztatni megszerzett tudását. Szerencséjére hamar befogadták, bizalommal fordulnak hozzá a betegek. 1990-től bizottsági tagként, 1998-tól önkormányzati képviselőként tevékenykedik a népjóléti bizottságban, amelynek elnöki tisztét is ellátja.

Putnok sok-sok évtizeden át ezer szállal kötődött a szénbányászathoz. Megbecsült, jól fizetett emberek voltak a bányászok, ám a rendszerváltozás után a gazdaságtalan vállalatokra kimondta a felső vezetés a halálos ítéletet. A városra ennek 2000-ben volt igazi kihatása, amikor bezárták a putnoki bánya királdi üzemét. A sok száz új munkanélküli lelki és egészségügyi kezelése a helybeli orvosokat komoly próbatétel elé állította.

– A helyzet áttekintéséhez helyzeti előnnyel rendelkeztem, mivel bányászszülők gyermeke vagyok – vallja magáról a főorvosasszony. – Édesapám főaknász, édesanyám pedig adminisztrátor volt a putnoki bányaüzemben, ezért is ismertem közelről a városban élők lelki világát és gondolkodásmódját. Ennek ellenére nem tagadom, sokszor kerültem nehéz feladat elé, ami nem annyira az orvosi szakmai munkát, hanem a lelki kezelést illeti. Szerencsére 2002. közepén már a vége felé jár ez a nehéz időszak. 1954. 03. 14.-én születtem Putnokon. Két fiam van, férjem 1996-ban meghalt. Elemi és középiskolai tanulmányaimat Putnokon végeztem szép eredménnyel.

A DOTE Orvostudományi Karára 1972-ben nyertem felvételt és 1978-ban végeztem. Bányászgyerekként a III. évfolyamtól bekerültem a Borsodi Szénbányák Vállalat ösztöndíjasai közé, akik támogatták tanulmányaimat. A diploma megszerzése után az Ózd Városi Kórház Belgyógyászati Osztályán dolgoztam, majd 1979-től a B.Sz.V. Putnoki Bányaüzem főállású üzemorvosaként tevékenykedtem. 1983-ban üzemorvosi szakvizsgát tettem. Mint már említettem, életem összenőtt a bányászokéval, megéltem a bánya fénykorát, bezárását, majd az utódgazdasági vállalkozások nehéz helyzetét. A hozzám tartozó dolgozók nemcsak betegeim, de nagyon sokan barátaim, jó ismerőseim. Régi pácienseim közül a mai napig sokan visszajönnek hozzám tanácsért vagy orvosi segítségért, ami számomra megtisztelő. A rendszerváltást követően, az egészségügyi reform során a foglalkozás egészségügy olyan orvosi tevékenységi kategóriába került, melyet az OEP nem finanszírozott tovább. Ekkor meg kellett alkudnom saját helyzetemmel és bármekkora elhivatottságot is éreztem az üzemegészségügy iránt, váltanom kellett. Ez nem volt nehéz, hiszen kezdettől fogva részt vettem a város egészségügyi ellátásában.

Körzeti orvosként sok esetben helyettesítettem és kaptam feladatot az orvosi ügyeleti ellátásban is. Kollégám, a város köztiszteletben álló polgára, dr. Placskó Lajos körzeti főorvos – akit bizonyos szinten mesteremnek tekintek – felkért, hogy 1992-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulása után vegyem át tőle a stafétabotot. Ő 40 éven át szolgálta az itt élő embereket, és nekem mint lokálpatrióta putnokinak, folytatnom kell az általa megkezdett és végzett munkát. Így lettem háziorvos, de mellette folytattam üzemorvosi munkámat is. 1997-ben háziorvosi szakvizsgát tettem. 1996-tól a dr. Laczkovich Eü. Bt. ügyvezetőjeként vállalkozásban dolgozom. 1997-től működtetem és irányítom a területen működő Központi Orvosi Ügyeletet is. Putnok Város Önkormányzatának Népjóléti Bizottságában külső tagként vállaltam szerepet 1990–97 között, amely feladat a szakmai munkavégzés mellett arra is jó volt, hogy még alaposabban, behatóbban megismerjem a város szociális és egészségügyi helyzetét.

A legutóbbi, 1998-as, önkormányzati választásokon tagja lettem a város képviselő-testületének, ahol a népjóléti bizottság elnöki tisztét töltöm be. A képviselői tevékenységet csak egy cikluson át folytathattam, mivel az összeférhetetlenségi törvények a betöltött státuszom miatt erre a továbbiakban nem adnak lehetőséget. 1997-ben néhány társammal együtt megalakítottuk a Putnok Városért Egyesületet, ahol 2002-ben a tagok engem bíztak meg az elnöki teendők ellátásával. Az egyesület eddigi munkája – nyugodtan állíthatom – sokat lendített az amúgy is szépen fejlődő dél-gömöri város életén. Számos rendezvényt szerveztünk, és folyamatosan részt veszünk a közéleti munkában.

Munkám eredményének tekintem, hogy 2001-ben pályázatok segítségével sikerült létrehozni a Központi Orvosi Ügyelet és Mentőállomás intézetét, valamint véghezvinni az orvosi ügyelet műszerparkjának fejlesztését. Szakmai munkámnak köszönhetően a Magyar Üzemorvosok Tudományos Társaságának vezetőségi tagja vagyok. A legutóbbi Ózd város és térsége Semmelweis-napi ünnepségén, 2002 júliusában Almási Balogh Pál-emlékdíjat kaptam.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)

***

(Kiegészítve 2012. szeptember 18-án)