Putnok

A szűkebb haza, ami bennem él: Gömör. Nem kívánom azonban senkire sem ráerőltetni a magam szülőföld-véleményét, hiszen ahány ember, annyiféle otthonképzet, annyiféle kötődés. Tudatában vagyok annak, hogy a szülőhelyhez-lakóhelyhez való ragaszkodás rendkívül összetett dolog. Kialakulását befolyásolhatja az ismeret hiánya, vagy a neveltség milyensége. Lokálpatriotizmusom képezte alappillérét közéleti munkásságom kezdetének, s erre alapoztam azt az immáron húszéves közéleti tevékenységemet, melyet szeretett lakóhelyemen, Putnokon, illetve a gömöri régióban fejtek ki.

Munkás családból származom. Édesapám bányász volt, aki megtanulta – s mindkét gyermekének megtanította – a munka becsületét. Mindig büszke leszek arra, hogy az egyszerű munkás emberek maguk közül valónak tartanak, s nekik én mindig „csak” Barna maradok.

A 80-as években kerültem be a város vérkeringésébe. Közvetlen lakókörnyezetem, a Bányatelep érdekeit képviseltem több cikluson keresztül. Újraválasztásaim azt a hitet növelték bennem, hogy élvezem választóim bizalmát. A 80-as évek elején a szolgáltató-, majd a könnyűiparban dolgoztam, másodállásban pedig vezettem a Bányász Művelődési Házat, illetve szerveztem a Dubicsányi Kastély Üdülő kulturális és szabadidős programjait. Rájöttem, hogy a kulturális és művelődési területen széles teret kell biztosítani a legkülönbözőbb állampolgári kezdeményezéseken alapuló civil szerveződéseknek: egyesületek, klubok, körök, társulások széles körének, melyek létrehozását, működtetését településünkön mind a mai napig teljes mértékben támogatom.

A rendszerváltás évei jelentős változást hoztak életemben. 1989-ben az élni és tenni akarásomnak köszönhetően túléltem egy igen súlyos autóbalesetet. Felépülésemnek nagy lendületet adott, hogy az 1990-es önkormányzati választáson képviselővé, majd alpolgármesterré választottak. A város akkori vezetése nem tartott igényt a munkámra, így korlátozottak voltak a lehetőségeim. Pedig Putnok nehézsorsú város volt, kilátástalannak tűnő jövőképpel. Energiámat így az országos szinten is újszerűnek tűnő gyermek- és ifjúsági önkormányzat helyi megalakítására fordítottam.

Franciaországi tanulmányutamat követően 1992-ben indítottam el a kezdeményezést, amely az iskolákban kedvező visszhangra talált és már kilenc éve működik töretlen sikerrel gyermekönkormányzatunk. Megtiszteltetésnek tartom, hogy 1997-ben megválasztottak az országban működő Települési Gyermekönkormányzatokat Segítők Egyesülete elnökének. 1992-ben alakult meg a városban a jelenleg is tevékenyen működő Gömöri Népfőiskolai Egyesület, melynek kezdetektől elnöke vagyok. Célként tűztük ki Putnok és a térség művelődési, és kulturális életének színesítését, a felmerült egyéni és kiscsoportos igények kielégítését a felnőttképzés terén.

A Gömöri Településszövetséget ’93-ban hoztuk létre, Gömör Magyarországon maradt 22 településének részvételével, melynek elnöki tisztét töltöm be. Célunk a regionális érdekek képviseletére hivatott szervek, gazdasági egységek, önkormányzatok, kulturális és egyéb szervezetek tevékenységének összehangolása a térség felemelkedése érdekében.

Az 1994-es választáson polgármesterré választottak, a Gömöri Településszövetség jóvoltából pedig tagja lettem a megyei közgyűlésnek. Mindjárt a kezdeteknél szembesülnöm kellett a pénztelenséggel, a növekvő munkanélküliséggel, az etnikai problémákkal. Munkámat racionalizálásokkal kezdtem, az intézmény-összevonások vesztesei sorra idéztek be a bíróságra. Hamarosan mutatkoztak azonban az újrakezdés pozitív jelei. A hasonló gondokkal küzdő 12 térségi önkormányzattal közösen társulást alakítottunk és több pályázatot megnyertünk. 1998-ban a Putnok Városért Egyesület jelöltjeként választottak újra polgármesterré, ami arról győzött meg, hogy a lakosság értékelte addigi tevékenységemet.

1999-ben útjára indítottuk a Gömör Expót, amely azóta határon átnyúló vásárrá és üzletember találkozóvá fejlődött. Több évi vegetálás után lassan visszatér Putnokra az élet, újból egy polgáriasodott kisváros kialakulása felé tartunk.

2000. július 7-én Putnokon írtuk alá a magyar oldal Sajó–Rima Eurorégió Határon Átnyúló Együttműködését, melynek 279 szlovákiai és 153 hazai település vált tagjává, amely így egymillió embert érint. A magyar oldal elnöki teendőre én kaptam megbízást. Elköteleztük magunkat a régió gazdasági, idegenforgalmi, kulturális, infrastrukturális fejlesztésére, az életkörülmények és a környezetvédelem javítására. Ennyi funkció mellett kevés időm jut kikapcsolódásra, pihenésre, de örömmel részt veszek az idősek, nyugdíjasok rendezvényein, kirándulásain.

Remélem, eddigi munkám nem volt hiábavaló és Putnok lakói velem együtt törekednek arra, hogy az eredményeket megtartsuk, városunkat tovább fejlesszük. Ezáltal is bizonyítani tudjuk létjogosultságunkat az országnak ebben a hátrányos régiójában.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)