Zubogy

A több mint hatszáz lelkes gömöri község a Csörgő-patak völgyében fekszik. Az Árpád-kori település valószínűleg a XII. század második felétől lakott. Egy 1357-es oklevél Zubud néven említi. A XIV. században a Szentkirályi család, a XV. században az Oros és a Szuhay család, később a Ragályiak birtokolták. A török hódoltság és az azt követő háborús idők sok viszontagságot okoztak a falunak. A községben található XIV. századi gótikus templom, annak belső festett bútoraival jelentős idegenforgalmi látványosság még akkor is, ha az idelátogatók elfogadható szintű fogadására és ellátására a település még nem rendelkezik megfelelő szálláshelyekkel.

A tősgyökeres zubogyi család három fiúgyermeke közül Zoltán 1948. november 23-án született. Édesapja bányász volt, később szakoktatóként a bányászképzésből is kivette részét. Édesanyja a háztartást vezette, és a fiúkat „pátyolgatta”. Testvérei közül György a Borsod Volán sofőrje, Ferenc pedig a Borsodchem dolgozója. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, itt tanította meg a betűvetésre Gál tanító bácsi, és itt számított kedvelt tanárai közé a felső tagozaton Bódi Elemér tanár úr. Bár nem volt kitűnő, jól tanult (főleg a matematikát és a történelmet kedvelte), annak ellenére, hogy otthon igen hamar befogták a ház körüli és a mezei munkákra. Emiatt kevesebb idő jutott szabadidős elfoglaltságaira, mindenekelőtt a futballra. Ettől függetlenül a sportban is sikeres volt: sokáig futballozott a helyi csapatban, még a Szuhavölgyi Bányász NB III-as csapatába is bekerült. Középiskolai tanulmányait Ózdon a József Attila Gimnáziumban folytatta. Kollégistaként igen jó közösségbe került, e közösség formálásáért igen sokat tett nevelőtanáruk, aki egy személyben a gimnáziumban osztályfőnökük is volt.

1967-ben a sikeres érettségi után az akkor igencsak divatosnak számító képzés következett: két évet tanult Kazincbarcikán a vegyészképzőben. A második év második felében átkerült az új sósavüzembe, és tulajdonképpen jogilag (a polgármesterség mellett) máig ez tekinthető élete egyetlen munkahe­lyének. Rendszerkezelőként kezdett, majd a megfelelő szakmai továbbképzés után művezető lett a négy műszakban, folyamatosan dolgozó üzemben.

Időközben letöltötte sorkatonai szolgálatát is, Aszódon szolgált két évet.

Miután 1990 őszén szülőfaluja lakói  – az időközben ismét önállóvá vált település – polgármesterévé választották, 1991. január 1-jétől azon kevesek közé tartozik, akik a negyedik cikluson keresztül betöltik hivatásukat, miután az utóbbi három választáson rendre újraválasztották.

Polgármesteri tevékenységének első kézzelfogható eredménye az iskolaépítés volt, az 1993-ban átadott intézményben újra 1–8. osztályos rendszerben folyik az oktatás. Pályázat útján nyert pénzből kiépítették a vízvezetékrendszert, valamint a televíziós parabolarendszert. A következő nagy feladatot a gázberuházás, majd a hat település összefogásából megvalósult szennyvízhálózat kiépítése jelentette. Közben felújították a polgármesteri hivatal épületét és a sportpálya öltözőjét.

A teleház átadására 2005-ben került sor, és ugyancsak újjáépült a kultúrház, amelyet az idén októberben avattak. Még ez évben sor kerül a Ságvári és a Szabadság utca felújítására, így már csak három kis utca szilárd burkolatát kell a jövőben megoldani. A település komfortosabbá tétele mellett az 1990-es évek közepén testvérkapcsolatokat építettek ki a szlovákiai Várhosszúréttel, ami közös kulturális és sporteseményekben testesül meg.

Csorba Zoltán véleménye szerint: Egy jó polgármester a közért él elsősorban, a lakosság kiszolgálását tekinti elsődleges feladatának, az itt élők érdekeit tartja szem előtt, ha tevékenysége során sikeres akar maradni. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a szülőfalujáról van szó. Az elmúlt évtized során komoly gondot okozott településünk életében a környékbeli bányaüzemek és textilüzemek bezárása, hisz sokaknak ott adták a kenyeret. Az itt élők többsége mára elsősorban a Borsodchemnél talált munkát.

Eddigi tevékenységét a Kiváló Dolgozó kitüntetések mellett a BVK-ban kapott Miniszterelnöki Oklevéllel is elismerték.

1974-ben kötött házasságot Vincze Irénnel, aki ugyancsak a BVK-ban dolgozott, ma már nyugdíjas. Két gyermekük közül Cecília 1976-ban született, a Nyíregyházi Főiskolán végzett. Férjével, aki biztonsági őr, Budapesten él, Fruzsina lányuk három és fél éves.

A nyolc évvel fiatalabb Zoltán ugyancsak Budapesten él és dolgozik.

A polgármester úr kevés szabad idejében szívesen olvas, és minél több időt igyekszik tölteni unokájával.

Életútjával elégedett, hátralévő munkás éveiben nyugodt és csendes időket szeretne megélni. Bízik abban, hogy még egy ciklus betöltésére alkalmasnak találják, amelynek során a falu épülését, szépülését kívánja szolgálni, hisz tennivalók mindig vannak.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)