Porcsalma

Szerencsés ember az, aki a munkájában megtalálja mindazt, amit szeret és örömmel végzi azt, nem terhet jelent számára a munka, hanem hivatásának tekinti. Már kisgyerekként is mindig olyan foglalkozást, pályát képzeltem magamnak, ahol a gyerekeké volt a főszerep.

Szerencsésnek tartom magam, hisz azt teszem mindennap, amit szeretek, a hivatásom minden szépségével, nehézségével együtt. 1954. április negyedikén Porcsalmán születtem, itt végeztem az általános iskolát. Édesapám Lukucz János, akitől a kézügyességem, édesanyám Szabó Anna, akitől a toleranciát, az emberek iránti szeretetet, tiszteletet örököltem. A középiskolát Csengerben végeztem, majd a hajdúböszörményi felsőfokú óvónőképzőben szereztem óvónői diplomát, és a tanulmányaim befejeztével, – ebben az évben lesz 30 éve – Porcsalmán dolgozom. Itt telepedtünk le férjemmel, Varga Lászlóval, aki a Szatmár Konzerv Kft.-nél dolgozik, mint anyagbeszerző, és itt dolgozik kozmetikusként Zsuzsa lányom is.

Pályám kezdetén rengeteget tanultam két idősebb munkatársamtól, Juhász Lászlónétól és Habarics Sándornétól, akik nemcsak a szakmai, de az élettel kapcsolatos dolgokra is tanítgattak, példát mutattak.

1994-ben óvodai drámajáték-vezetői másoddiplomát szereztem. A drámajáték, mint módszer, a gyermek teljes személyiségére hat, általa bátrabbá, közlékenyebbé válik, jobban eligazodik az őt körülvevő világban. Amikor csoportban dolgoztam, a gyerekeimmel azt próbáltam elérni, hogy legyenek egymáshoz toleránsak, figyeljenek egymásra, kérjenek segítséget egymástól, vegyék észre, ha a másik gyereknek segítségre van szüksége, vagyis az emberi kapcsolatokhoz szükséges tulajdonságok kialakítására, erősítésére törekedtem. Mindezek a szempontok vezéreltek akkor is – 1995–96-os nevelési évtől – mikor óvodavezetőként kezdtem dolgozni. Akkor az óvodánk még ötcsoportos volt, és ebből egy szükségterem. Időközben „kinőttük”, és bővíteni kellett még egy csoporttal, a magas gyermeklétszám miatt, így még egy szükség terem kialakításával oldottuk meg a gyerekek felvételét, és az 1999/2000-es nevelési évet már 6 csoporttal indítottuk. Ugyanerre az időszakra esik a helyi óvodai nevelési program kidolgozása és bevezetése is.

Nevelőtestületünk minden tagja felsőfokú végzettséggel rendelkezik, jól összeszokott, együttműködésre képes, a gyerekekért való tenni akarás jellemzi, igényes, fogékony minden új iránt, ami a szakmai műveltségüket fejleszti (átlag életkor: 35 év). Így aztán természetes volt számunkra, hogy mi magunk írjuk a nevelési programot. Közrejátszott ebben a döntésben az is, hogy az országos alapprogramra építve, céljaink, feladataink jól megvalósíthatók.

 Az 1999/2000-es nevelési évben bevezettük a Helyi Nevelési Programot, amely a korábbihoz viszonyítva abban különbözött, hogy még inkább előtérbe került a differenciált fejlesztés, és a mikrocsoportos foglalkoztatás, a kötött és kötetlen foglalkozások arányának megcserélődése. A gyerekek munkában való elmerülése, kitartása, fegyelme, a beszélgetés közben felmerülő kérdések, ismeretek megvitatása sokkal több lehetőséget teremt a tanulásra, mint a kötött foglalkozások Ez a módszer eredményesebb. A gyerekek nagyon élvezik, hogy óvó néni olyan sokat csak rá figyel, csak vele foglalkozik, viszont az óvónőktől teljes figyelmet, felkészültséget kíván a nap minden órájában, percében.

A gyerekek nagyon igénylik, hogy rájuk figyeljenek, hogy érezzék a törődést, fontos hogy szeressék őket, hogy biztonságban érezhessék magukat, hogy rá figyeljenek, s ha ilyen közegben nő fel egy boldog, kiegyensúlyozott felnőtt válik majd belőle, aki ezeket az értékeket átadja majd a saját gyerekeinek. Jó lenne, ha erre nagyobb figyelmet fordítanának a szülők.

Az is nagyon fontos lenne, hogy a társadalom jobban elismerje az óvoda fontosságát, és ez megmutatkozzon a finanszírozásban is, hisz szakemberek állítják, hogy az élethez szükséges praktikus tudást ebben az életkorban tanulják meg a gyerekek, és hogy a jellemük már ebben a korban kialakul, amely a gyermekek egész életét meghatározza. Természetesen ehhez jól képzett, megbecsült szakemberekre van szükség, akik magas szintű műveltséggel rendelkeznek, hisz a mai gyerekeket rengeteg inger, ismeret éri, amit még nem tud szelektálni, megérteni épp ezért igen nagy szüksége van arra, aki ezt megmagyarázza, ebben eligazítja. Az óvodai közösségünknek köszönhetően szeretnek a gyermekeink óvodába járni, jól érzik magukat itt, évek óta 130–135 fő a gyermek létszámunk, bár az évenkénti születések változnak, az óvoda iránti igényt ki tudjuk elégíteni. Sokat javult feltételrendszerünk 2002 szeptemberétől, hisz az óvoda bővítésével kiváltódott a 2 szükségterem és egy régebbi csoportszoba átalakításával 1 tornaszobát is ki tudtunk alakítani, így most már megszűnt a zsúfoltság, tágas és esztétikus környezetben fejlődnek gyermekeink.

Mottónk: „Van-e szebb hivatás, mint új kertbe az első jó magot vetni” (Kodály Zoltán).

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)