Nyíregyháza

Az élet sorozatos csapásait megrendülés nélkül elviselő magas, szikár, tanáros testalkatú férfi, hetvenkét évesen visszaemlékezve szól azokról a haladó baloldali hagyományokról, amik egész munkásságának irányát meghatározták. A Nyíregyházán, 1932 októberének utolsó napján, Dicső Erzsébet háztartásbeli és Varga Lajos cipészmester középső gyermekeként anyakönyvezett fiú földi lépteit, legfőbb szerettei ma már csak a menynyei távolból kísérik óvó tekintetükkel. Testvérei: László és Ilona, amíg tehették, féltő gonddal vigyáztak testvérükre. Varga Gyula keresve sem találhatott volna különb asszonyt feleségénél, Gábor Etelkánál, aki nagyon jó pedagógusnak bizonyult az élet hozta vizsgákon. Gyermekük, Erzsébet, orvos, az ÁNTSZ osztályvezető főorvosa. Veje dr. Halmay Balázs, a megyei mentőszervezet igazgató főorvosa. Unokáik: Balázs termékmenedzser, Zoltán az IBS hallgatója.

Varga Gyula, 1950-ben, a mezőgazdasági szakközépiskolában eltöltött néhány hónap után, a politika berkein belül kívánta meg ifjú életét folytatni. Előbb az akkor alakuló diákszövetség egyik városi vezetőjeként, majd a Magyar Repülőszövetség politikai munkatársaként láthatjuk viszont. Ezen tisztségében villámgyorsan a Balatonkilitin működő tisztképző iskola hallgatói közé kerül. Tizenkilenc évesen az MRSZ Politikai Osztályára, a fővárosba vezénylik. A követelményeknek megfelelni akaróan, maga is tanulja a repüléstudományt. Így jut el a segédoktatói szintig, így repült tizennyolc vitorlázó repülőgép típust. Alig húszévesen megnősül, de ezzel egy időben hadosztály-pártiskolára is vezénylik. Az 1955-től kezdődő időszakról mint élete egyik legszebb, legcsodálatosabb időszakáról beszél.

Ezerkilencszázhatvantól kezdődően – ahogyan elmondja – olyan munkatársakkal dolgozott együtt, akiktől jobbat senki sem kívánhatott volna magának. Így említi meg Markovics Miklóst, Benkei Andrást – a belügyminisztert – és Orosz Ferencet, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács későbbi elnökét. A pártapparátusban önállóan tevékenykedő munkatársak mellett neki csak az irányítással kellett foglalkoznia. A Politikai Főiskola filozófia szakán három évet tanult, miközben az SZKP hasonnevű intézményében is igényt tartottak a jelenlétére. Itt említi meg, hogy házasságuk első tíz éve „levelező”-nek tekinthető, hiszen hivatalból sokszor volt távol szeretteitől. Időközben három diplomát szerzett, munka mellett.

Ezerkilencszázhetven októberétől, tizenhárom éven át a városi pb első titkára. Nyíregyháza és Varga Gyula életének ez a felfutó időszaka, ekkor lett a kis mezővárosból országosan is jegyzett megyeszékhely. A dohánygyár és a konzervgyár mellett felépül a papírgyár, a HAFE, elkezdődött a tömeges lakásépítés. Családok ezrei költözhettek összkomfortos otthonaikba. Az egyre szaporodó üzemekbe több munkáskézre volt szükség, új intézmények jelentek meg. Az „Együtt Nyíregyházért Mozgalom” nagyban segítette a dolgozók családi kötelezettségeinek összehangolását, a felmerülő gondok házon belüli megoldását. A rendszeres, hétvégi közös programok a kétkezi munkásemberek közösséggé formálását, az együvé tartozás érzését erősítették.

Ezerkilencszáznyolcvanháromtól, Varga Gyula számított a megye első emberének. Nyugdíjba vonulásáig, ezerkilencszáznyolcvannyolcig, tiszta lelkiismerettel tett meg mindent szeretett megyéje boldogulásáért. A megyei tanács akkori vezetőivel együttműködve fejlesztették az oktatási, a kulturális, az egészségügyi intézményeket. Az akkoriban érvényes, és minden vezető számára kötelező párthatározatok szellemének megfelelően tett meg mindent azért, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét a fővárosi pártközpont által kívánt szintre felzárkóztassa.

Varga Gyula, életének „kis” sikerei között tartja számon azt, amikor a Kossuth-díj átvételére kísérte Budapestre a tiszaberceli tanítónőt, a máriapócsi tsz-elnököt, a nagykállói orvosnőt. Büszke rá, hogy dr. Margócsy Józsefnek ő adhatta át a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést. Működési ideje alatt kapott városi címet Tiszavasvári és Csenger. A MOM akkor kezdett igazán Szatmárban terjeszkedni. A megyében nagyon sok volt a szellemi kapacitás, de nagyon kevés volt az azt hasznosító tőke. Öt éven át országgyűlési képviselőként is dolgozott a közért. Az 1988-as megyei pártértekezleten úgy látta: annyi év munkája után át kell adnia a helyét a fiataloknak. A Szocialista Magyarországért kitüntetésre és a négyszer megkapott Munka Érdemrendre a legbüszkébb.

Ezerkilencszáznyolcvankilenc óta éli a nyugdíjasok mindennapjait. Varga Gyulát, Nyíregyháza díszpolgárát az évtizedek alatt nem szédítette meg a kezében lévő hatalom. A múltat megélt és megszenvedett, ám mindig előre néző, puritán ember ma számítógép-kezelői tanfolyamra jár…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)