Tasnádi Csaba

Színházigazgató,

Nyíregyháza

Direktori szobájába lépve a pamlagot választom ülőhelyül az interjún. Mosolyogva sóhajt fel: így az igazgatói helyett ülhet kedvenc székébe, egy egyszerű, fából készült karfásba, amit ajándékba kapott megválasztásakor. Azt mondja: nem kapaszkodik görcsösen a másikba, a kincstáriba, ha majd egyszer megy, ezt csak a hátára kapja, és az emlékekkel együtt viszi magával. Pedig már így is ő leghosszabb ideje a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója.

A színházrendezőből lett intézmény- és társulatvezető első diplomája nem„színházszagú”, nagyon is polgári. Bár a családban találni komoly jeleket a kultúra iránti érzékenységre: a falusi tanító nagypapa zenekart, színjátszókört is vezetett, az építészmérnök édesapa egyetemistaként Latinovits Zoltánnal csinált irodalmi színpadot, édesanyja pedig csupán krónikus ínhüvelygyulladása miatt hagyta abba a zongorázást, s végezte el a jogot. Ő is, mert noha a szavalóversenyek és a diákszínjátszás megérintették, a Színművészeti színész szakának sikertelen felvételije után – melyért mai napig hálás – az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának padjába ült, amit később megtoldott a bölcsészkaron egy esztétika diplomával. Utóbbinak már több köze volt a művészethez, nem véletlenül, ugyanis az egyébként kiváló egzisztenciával kecsegtető jogi pályán nem találta a helyét. Nappal aktatáska, öltöny, míg a sóvárgott esték során szárnyalás az amatőr mozgalomban a fiatalokkal az imádott színpad környékén rendezve, segítve őket. Az ellentmondást pszichiáter–neurológus felesége segített feloldani: azt mondta: inkább egy csóró, de boldog művésszel él, mint egy jól menő, de megkeseredett jogásszal.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán 1993-ban végzett Ádám Ottó posztgraduális osztályában. Azért előtte is „belekóstolt” már rendesen az életbe: mindent felrúgva ment el a filmgyárba, meg a tévébe asszisztálni, és a Józsefvárosi Színház utazó társulatának rendezőasszisztenseként megízlelhette a színházi valóságot. Utána pedig?

A főiskolai munkája alapján hamar hívták dolgozni Nyíregyháza mellett számos más vidéki és pesti színházba, sőt Erdélybe és Amerikába is, ám állandó színhelyként mégis a Fővárosi Operettszínház következett.

1997-ben – Szinetár Miklós igazgató távozása után – szentendrei lakosként kézenfekvőnek tűnt a helyi munkavállalás: többek biztatására, pályázat útján a Szentendrei Teátrum igazgatója lett. Aztán már „csak” a direktori széket cserélte, a nyíregyházira. Mivel a legintenzívebb és legkiegyensúlyozottabb kapcsolata rendezőként a szabolcsi társulattal volt, így csupán a laikusoknak meglepő, hogy Verebes István távozása után a társulat felkérte, hogy induljon az igazgatói megmérettetésen.

A politikai közmegegyezés is segítette a folyamatot, de legfőképp a család döntése: túl azon, hogy nagy kihívás és megtiszteltetés a felkérés, nemes „kalandnak” tekintették, melybe bátran bele kell vágni. Mindemellett lehetőség is persze, mellyel – még a fővárostól távol is – talán messzebbre juthat, mint egyszerű rendezőként, mely hivatását természetesen azóta is gyakorolja.

Az eredmény címszavakban: egy országos jó hírében megerősített, szakmailag elismert, a saját közönsége által elfogadott, működőképes színház, folyamatosan megújuló, erős társulattal, jó nevű vendégrendezőkkel.

A Móricz Zsigmond Színház szándékai szerint értékmentő repertoárszínház, ahol a klasszikus és könnyed műfajok mellett helyet kapnak egyrészt a gyermeknézők igényeit kielégítő, másrészt a kísérletezőbb, alternatív utakat kereső előadások is. Nemcsak a darabok, a nézők, a megyei fellépések számában mérhetők az eredmények, hanem az országos fesztiválok elismeréseiben is, a fővárosi és külföldi meghívásokban, és igen, a működőképesség, az anyagi egyensúly megtartásában, ami jelenleg kisebb bűvészmutatvány egy vidéki színigazgató részéről. A visszaigazolás egyértelmű, hiszen újabb ötéves mandátumot kapott. Amiben talán benne van az általa életre hívott Vidámság és Derű Országos Fesztiválja, a korábban VIDOR, mára részben kényszerből Happy Artra keresztelt nemzetközi rendezvény zajos sikere is, ami egyszerre színházünnep és Európa legnagyobb ingyenes világzenei eseménye.

Rendezőként sem tétlen: egyszerre fut jelenleg előadása Nyíregyháza mellett Miskolcon, Kecskeméten és Budapesten.

Ideje javarészét azonban az általa igen csak megkedvelt Szabolcsban tölti. Ma úgy érzi: nem izgatja más élethelyzet, nem a váltáson gondolkodik, hanem a jelen kiteljesítésén, kiegyensúlyozott megélésén. Fiatal felnőtt gyermekei megértik és elfogadják így. Szerencsére mindketten jól tanulnak. Lánya – reméli, kinövi – gyerekkora óta színésznő akar lenni. Fia viszont „menthetetlen”: tavasszal váratlanul bejelentette, hogy a felvételin első helyen a színművészetit jelöli meg és – meglepetésre – első próbálkozásra felvették. Nagyon félti…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése