Tanító Úr! Megfagy a lú!

405198346_1d76e50d4d_o.jpgKemecse kisváros, Nyíregyházától 15 km-re északra, a Nyírség és a Rétköz határán fekszik. Lakóinak száma több mint 5000 fő. A településen immár tizenegyedik éve jelenik meg a Kemecsei Helytörténeti Krónika. Szerkesztője Lucza János, nyugalmazott általános iskolai igazgató, helytörténész. A 2011. évi harmadik számban olvashatunk az első hetivásárról 1907-ben Krasznay Péter naplójegyzetei alapján, emlékeket és képeket a Megyery-Dobos kastélyról, de ami számunkra a legfontosabb, megjelent egy olyan írás, ami a Szólások, közmondások Kemecsén 1860-1960 között címet viseli. Olyan szólásokat, közmondásokat, rigmusokat mutat be a lap, amelyek csak igen szűk körben ismertek, a kihalás, az elfelejtés veszélye fenyegeti őket. Nézzük az elsőt!

Kemecsére a két világháború között döntően a kisparaszti, kisnemesi, iparos-kereskedő, hivatalnoki életmód volt a jellemző. A családok a polgári iskola elvégzését, egy szakma megszerzését alapvető célnak tartották gyermekeik számára. A gazda, ha felült a szekérre, a határig a fényes bőrcsizmáját húzta fel, majd a határban cserélte át. A szólásban szereplő leány is a kapát a háta mögé dugva, szorosan markolva tartotta, hogy ne is vegyék észre, ő a földekre megy kapálni. Erre mondták a következőt:

„Hé, Julis, megfúl a kapa!”

Kemecsén a református egyháznak, papjainak, családjuknak kiemelkedő szerepe volt a tanításban, a közművelődésben és a kulturális életben is. Színjátszó körök, dalegyletek, bálok, műsoros rendezvények főbb szervezői voltak. Egy ilyen táncmulatság során a tombolasorsoláson az akkori református lelkész és felesége, mivel sok tombolajegyet vettek, sokat nyertek. Az akkori kemecsei Sinka főbíró, aki selypített, nem bírta idegileg, és egy újabb nyereménynél zaklatottan kiabálta.

„Huncsut a pap, huncsut a papné!”

Nézzük a harmadik szólást! 1949 után, az iskolák államosítása során alakultak ki a bázisiskolák, igazgatói értekezletek rendszere. Az igazgatói értekezletre lovas fogattal érkeztek a vezetők, de egy nagyon hideg télben az elhúzódó tárgyalás közben ostorral bevágódott az egyik kocsis, és izgatottan bekiabálta:

„Tanító Úr! Megfagy a lú!”

Azóta, ha elhúzódott egy-egy tantestületi értekezlet, az igazgató hosszan, unalmasan beszélt, a tantestület halkan, kuncogva suttogta a szállóigét.

Íme, a negyedik szólás:

Meg kell dógozni a kis nokedliért!

A szólássá vált mondat tulajdonosára duplán is jellemző gondolata. Egész életét a szorgalmas munka, az önzetlen segítség, a szerény mérsékletesség jellemezte. Amikor baráti körben megkérdezték, nem vállal-e túl sokat, nem túl sok-e a baráti segítségnyújtás, a több mint száz háznál végzett örökzöldek ápolása, nyírása, szerényen hárította el a kérdést ezzel a mondattal: Meg kell dógozni a kis nokedliért!

(A kép forrása: www.pinstopin.com)

Dr. Minya Károly
rovata
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése