Hasogassa a fülünket?

vincent_van_gogh_-.jpgAz egyik közismert show-műsorban a műsorközlő azon ironizált, hogy Északkelet-Magyarországon az Audi márkanevet ódi-nak ejtik. S bizonyára sokan emlékeznek arra a sokat emlegetett reklámra, amelyben az egyik futballista így szólalt meg : „És az orrodat is tisztíccsa”. Joggal háborodtak fel a sportolók, hiszen ezzel a nyelvhasználattal úgy „kerültek képbe”, mintha ők műveletlenek volnának. Ez a két példa csupán csepp a tengerben annak bizonyítására, hogy nálunk nem változott a helyzet: a nyelvjárásban beszélő ember nevetség tárgya, sőt még rosszabb jelzőkkel is illetik. Máris idézem Juhász Dezső nyelvészt, aki a következőképpen nyilatkozott az egyik interjújában: „A legtöbbet a kabarészerzők ártanak, mivel hangtanilag kutyult paródiáikkal akarva-akaratlanul a nyelvjárási beszédet imitálják, csakhogy mindig a vidéki bunkó sztereotip figurájához kapcsolva. A hallgatóságban, ha később a köznyelv hangtanától erősebben eltérő nyelvjárási beszédet hall, a primitívség idéződik föl.” S hiába érvelnek azzal a kabarészerzők, hogy éppen a nyelvjárásban beszélő vidéki emberek nevetnek legnagyobbat ezen e beszédmódon és szereplőn – olcsó és rossz vicc.

A főiskolai hallgatóknak nem győzöm hangsúlyozni, hogy a nagymamát nem „báncsuk”, nem „nyelvműveljük”. Az ő nyelvjárási beszédük a suksüköléssel és a nákolással együtt kifogástalan a saját kommunikációs színterükön: a szomszéddal, a rokonsággal, a boltossal, az orvossal, a patikussal való beszélgetés, magánmegnyilatkozás során. Ha a nagymama olyan pozíciót, állást kívánna betölteni, amelyben elvárják az emberek (s nem a hagyományos nyelvművelők!) az igényes köznyelvi formát, bizony el kellene sajátítania a regiszterváltást: a nyelvjárási beszédről a köznyelvire. Egyébként a főiskolai hallgatókkal ez minden hétvégén megtörténik, hazautazva átváltanak az otthoni, hazai, nyelvjárási beszédmódjukra. Ez így van rendjén.

Íme, egy patikában azonban elvárható a köznyelvi norma alkalmazása, erről tanúskodik az alábbi olvasói levél az egyik napilapban:

„Beszélünk a gyógyszerárról, de az udvarias kiszolgálásról nem. Egy x-i patikában nem szokás ránézni a vevőre, és a gyerek korát úgy kell megkérdezni, hogy »Mekkora a pulya?« Gratulálok! És nem is volt fiatal.”

Feltételezzük a „jobbik” esetet. Az eladó nem akarta megsérteni a vevőt, azonban úgy tűnik hibázott. Az északkelet-magyarországi tájszó használatát ugyanezen a vidéken a vevő nem fogadta el, véleménye szerint a gyermek kifejezés alkalmazása odaillőbb lett volna.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése