Nyírbátor

Mostanában mozgalmas az élet a keleti határvidéken. A határőrök nap mint nap megfeszített munkát végeznek. Az embercsempészek a legkorszerűbb technikát használják. A lakosság egy igen kicsi része megélhetési kényszerből támogatja az embercsempészeket, a többség kissé fél az idegenektől, ám mindenki rendet és nyugalmat szeretne. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy sor gazdasági és műszaki feladatot ró a határőrségre is. A közelmúltban a Határőrség Országos Parancsnokságának küldöttsége Kijevben tanácskozott az ukrán illetékesekkel. A küldöttség tagja volt Seres József dandártábornok, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság igazgatója. Vele beszélgettünk erről az összetett és időszerű témáról.

– Az igazgatóság tevékenységére napjainkban elég nagy közfigyelem fordul itthon és külföldön is. Milyen szervezési intézkedéseket tettek és tesznek az illetékesek?

– Igazgatóságunk működési területe a Berettyótól Záhony térségéig terjed. Az ukrán szakaszon igen nehéz, a román szakaszon könnyebb feladatokat kell ellátnunk. A menekülteknek létrehoztuk a közösségi szállást. Az utóbbi időben hazánk illetékesei, köztük az országos parancsnokság, nagyobb gondot fordít ránk, nálunk az infrastruktúra az országos átlagnál jobban fejlődik. Mindezek ellenére a migráció nem csökken, szinte minden nap fordulnak az embercsempészek.

– Honnan és hogyan jönnek?

– Napjainkban Ukrajnában több tízezer ázsiai és afrikai ember vár arra, hogy minél hamarabb Nyugatra jusson. Főleg afgánok, Sri Lanka-iak és kínaiak szeretnének hazánkon át Nyugatra menni. Erre épült fel az embercsempészet, amely terjeszkedik, egyre nagyobb tőkéhez jut, korszerű technikával szerelkezik fel. Modern terepjáróik, éjjel látó készülékeik is vannak. Mi a rendőrség, a lakosság és a polgárőrség segítségével egyre intenzívebben küzdünk az embercsempészés ellen. Szinte naponta hajtunk végre sikeres akciót.

– Mi történik a tulajdonképpen sajnálatra méltó elfogottakkal?

– Beszélgetésünk idején a közösségi szálláson háromszáznegyvennégy illegális határátlépő van. Tisztázni kell személyi azonosságukat, s el kell dönteni, hogy menekült státust kapnak-e, vagy kiket kell visszatoloncolni. Egy sor jogi, egészségügyi és emberi feladat vár ránk velük kapcsolatban.

– Bizonyára a megélhetési turizmus is növeli sokrétű feladataikat.

– Valóban. Mind az ukrán, mind a román határszakaszra érvényes a batyuzás, de nagy tételben is jön, vagy jöhet be üzemanyag, cigaretta és más. A csempészésre ráépül a bűnözés. A hazánk gazdasági érdekeit sértő cselekmények ellen a vám- és pénzügyőrséggel közösen eredményesen vesszük fel a küzdelmet. Itt említem, hogy az országhatárt legálisan átlépők mostanában új technikával találkoznak. A határállomásokon folyamatosan építjük ki a regisztrációs rendszert. Most például Beregsurányban van folyamatban ennek a technikai rendszernek a kiépítése. A lényeg, hogy valamennyi határátlépőnek felveszik az adatait. Ez egy kicsit lassítja az átlépést, de ha a végrehajtó határőrök rutint szereznek, kevesebbet kell majd várakozni. Az adatfelvétel biztonsági érdekeket is szolgál. A biztonság pedig nemcsak az átkelőknek, hanem egész hazánknak, sőt Európának is fontos.

– Az Európai Unióhoz való csatlakozás milyen feladatokkal jár?

– A mi részünkről is meg kell teremteni a személyi és technikai feltételeket. A rengeteg feladathoz kevés a végrehajtó állományunk. A nyírbátori, a baktalórántházi, a fehérgyarmati és a vásárosnaményi szakközépiskolában beindítottuk a határrendészeti fakultást. A végzett fiatalok nagyobb eséllyel felvételizhetnek, és tisztek, vagy tiszthelyettesek lehetnek. Szociális és egyéb feltételek javításával szeretnénk elérni, hogy vonzóbb legyen a határőr-pálya. Ami a technikai részt illeti, korszerű terepjáró gépkocsikkal kell ellátni bennünket. Az átkelőhelyeken még kulturáltabb, korszerűbb feltételeket kell teremteni, hiszen éppen az igazgatóságunk területén lesz a legkeletibb uniós határ.

– Kérem, vázolja fel élete útját.

– Fehérgyarmaton születtem ezerkilencszáznegyvenötben. Ma is itt él édesapám, ezer szállal kötődöm ide. 1964-ben kiskatonának vonultam be Nyírbátorba. Itt bejártam az összes lépcsőfokot a tábornoki rangig. Egy ideig végrehajtó szolgálatot teljesítettem Záhonyban és Tiszabecsen. A belügyi akadémia után a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet is elvégeztem. Szakmai továbbképzésen vettem részt a Szovjetunióban, Amerikában és Németországban. Nyírbátorban megkaptam a Pro Urbe kitüntetést. A sorállományról a hivatásos állományra történő átállást velem hajtották végre. Nagy feladatom mostanában a schengeni normákra való felkészülés. A köztársasági elnöktől átvettem a Magyar Köztársaság Kis Keresztje kitüntetést. A feleségem pedagógus. A fiam határőrtiszt és jogász az orosházi Határőr Igazgatóságon. A lányom banktisztviselő Bátorban. Három kisunokának örülök. Van egy kis gyümölcsösöm, néha itt kapcsolódom ki.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)