Schäffer László

Díszpolgár,

Sényő

szszb 25 tk Schäffer László a család, fiuk diplomaosztóján.jpgMire vágyhat egy ember az életben? Hétköznapi örömökre, a közösség ügyeinek képviseletére, vagy talán arra, hogy mer­jen nagyot álmodni, és véghezvinni olyasmit, amire más nem mer vállalkozni? Mindez egyszerre igaz Schäffer Lászlóra, akit nemcsak a sényőiek emlékezete őriz meg. Az egykori szövetkezeti elnök munkássága nyomán családi házak tucatjait építették fel Sényőn és Nyírturán, nyugdíjat szerezhetett több mint 600 ember, akik a szövetkezetben dolgoztak, fiatalok ismerhették meg az iparszerű termelést, és a családok gyarapodása révén juthattak el főiskolára, egyetemre, vagy szerezhettek szakmát. Élete korszakokat ölelt át, hisz a szocialista mezőgazdasági nagyüzem létrehozásától a rendszerváltáson át vezető kft.-k szervezéséig a szűkebb és tágabb közösség anyagilag és erkölcsileg sokat köszönhet neki.

Szinte egyszerre jöttek Bunász Jánosné Marikával a szövetkezetbe, és egyszerre zárták azt be 1998. június 15-én. A személyzeti és adminisztrációs vezető asszony ma is napra pontosan emlékszik az órára, amikor – nyugodtan állíthatjuk – befejeződött egy rendkívül sikeres időszak a település fejlődésében. Elég, ha arra gondolunk, hogy a sényői Zöld Mező Termelőszövetkezet fő profilja a növénytermesztés és az állattenyésztés volt. Csáki Miklós még gyakornokként kezdte, majd főkertészként irányította a zömében almát és dohányt termesztő ágazatot.

Az állattenyésztést a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtartás jellemezte, Balázs György állattenyésztő irányításával. Schäffer Lászlóval ők hárman már diplomás szakemberekként szervezték a szövetkezet mindennapjait. Hamar beilleszkedtek, a falu is megszerette őket, hisz az emberek saját pénztárcájukon érzékelték a gyarapodást, modern házakat húztak fel, autót vettek, városi színvonalú életet éltek.

A háztáji ágazatban soha nem látott fejlődés kezdődött, Aki csak akarta, megtalálta a számítását a gyümölcstermesztéssel vagy az állattenyésztéssel. Almát, dohányt, burgonyát, akáccsemetét ültettek, termesztettek, és adtak el a szövetkezet közreműködésével. Amikor már a hagyományos termelőszövetkezet kinőtte az addigi kereteket, egymás után alakultak a melléküzemek.

Ipari munkásság született néhány évtized alatt. Szakmunkások, betanított munkások találtak jövedelmet a családjuk megélhetését mindenképpen biztosító üzemekben, amelyeknek a klasszikus mezőgazdasági termeléshez már nemigen volt köze. Előbb a műanyagüzemben húsvéti és karácsonyi csokoládékhoz gyártottak apró műanyag hozzávalókat. Az elnök úgy döntött, akkor miért ne lehetne egyenesen csokifigurát, bonbont is készíteni? S megalapította az édesipari üzemet. Hasonlóképpen született a szabni, varrni tudó és szerető asszonyoknak a varroda, vagy a vasmegmunkáláshoz szokott férfiaknak a lakatosüzem. Ahogy Bunász Jánosné fogalmaz, a falu örökké hálás lesz Schäffer Lászlónak, hogy a megélhetésükhöz megszervezte a kereteket, és sikerrel működtette az üzemeket. Rá jellemző, hogy – bár ateistának ismerték – mégis segített a szövetkezet révén a római katolikus templom építésében, emellett támogatta az iskolát, a tűzoltóságot, és minden fontos célt a településen. Ha valakire illik a mecénás szó, akkor az egykori elnökre mindenképpen.

A rendszerváltással együtt érkező gazdasági változásnak is elébe mentek, és a korábbi mellék üzemágakból kft.-ket szerveztek. Így alakult meg a szállítással foglalkozó Viktória Kft., a traktor üzemeltetésére a Masina Kft., az édesipari Cuki Kft., de létrejöttek a lakatosüzem, a varroda, a műanyagüzem utódcégei is.

Az 1990-től folyamatosan alakuló és sikerrel működő kft.-ket az országot és a szomszédos piacokat érintő gazdasági átrendeződés ellehetetlenítette, a működési feltételeknek már nem tudtak eleget tenni. Végül lelakatolták 1998-ban az utolsó üzemet is, és örökre véget ért egy fejezet.

Schäffer László – bár Budapesten született 1947. április 17-én Horváth Ilona és Schäffer Kálmán, néhai katonatiszt fiaként – otthonra talált Nyíregyházán. Felesége, Piroska 31 évi házasság után veszítette el. Ajándéknak mondja ezt a több mint három évtizedet. Fiukkal, Zoltánnal most rendezik a vállalkozás jövőjét, az édesapa örökségét. A 30 éves fiatalember a szállodaiparban tevékenykedik, harmadik diplomáját szerzi a gödöllői Szent István Egyetemen. Hazajött, továbbviszi és fejleszti azt a gazdaságot, amelyet édesapja teremtett meg. A feleség a férje kitartása mellett azt emelte ki, hogy mindig hitt az emberekben, nála az adott szó többet ért, mint egy írásos szerződés. Egyúttal a barátja is volt, nemcsak a férje, s ezt igen kevés házaspár mondhatja el magáról. Pehely Zoltán polgármester nemcsak a régi, hűséges barátot, hanem a településért önzetlenül tevékenykedő, megbecsült vezetőt látja benne. Környezetében igazi alkotóként marad fenn az emlékezete.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló