Ringatás

Írta: Arany Piroska

15554794_1517774651572542_2145547746_n_masolata.jpgAz a rongybaba volt az oka. Megölelte, magához szorította. A baba puha feje a nyakához szorult, Először a gyomrában érezte a jóleső, régről ismerős bizsergést. Elámult. Aztán hagyta, hogy egész mivoltában, még a hátgerincében is érezze. Szinte szégyenkezett, mégis hagyta, hogy eluralkodjon rajta.

Tudta, hogy nem kellett volna ide bejönnie. Még nem.

Odaállt az ablakhoz, ahonnan az egész utcát láthatta. Egy hete múlt, hogy elmentek. Akkor is innen nézett utánuk. A teherautóból nem lehet visszaintegetni, csak a por szállt utánuk. Vajon a kislány meddig sírt: – Mama, mama, gyere te is!

A fiúcska még kicsi, azt se tudja, hogy szép-e az új emeleti lakás, és azt se, hogy ott nem lesz kiskert, ahol alkonyattól már mindenütt érezni a vanília illatú violákat.

Azóta be se jött ebbe a szobába, pedig tudta, hogy mindent a helyére kellene tenni. Kitakarítani, renddel várni őket, hátha haza tudnak jönni hét végére. Lassan elfordult az ablaktól.

Elrakta az útból az ottfelejtett limlomot.

Akkor látta meg azt a régi, megviselt rongybabát. Még ő varrta valamikor a lányának.

Nagy baba volt, hogy ölelgetni lehessen. Pamuthaja itt-ott kiritkulva, rózsás köténye is rég elveszett már.

– Téged meg itt hagytak?

A baba szánalmasan nyeklett-nyaklott, ahogy felemelte a földről.

Ki akarta egyenesíteni, ezért ölelte magához.

A baba megadóan simult a nyakába, karja lazán hajlott rá a vállára.

Nem tudott ellenállni, kiment a tornácra, ott ült le véle a nagy karosszékbe.

Restelkedve a pamuthajszálakba suttogta:

– Tente baba ,tente… ágyacskád már vetve…

Először a gyomrában érezte a  finom bizsergést, majd hagyta, hogy egész testében szétáradjon,  létének igazi értelme, a ringatás gyönyörűsége…

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése