Miskolc–Szerencs

Szakmai életútja és politikai pályafutása során is a következetes és megfontolt, ezáltal eredményt hozó munkavégzés dominált.

A tizenhárom gyermekes salgótarjáni családból származó édesapja MÁV-tisztviselő volt, a jegyzőségen dolgozó édesanyja egy Kassa környéki településről származik. A család idősebbik gyermekeként 1943. április 18-án Losoncon született. Húga, Mária, aki a Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál dolgozott, családjával Miskolcon él. A háború szele Ipolytarnócra „sodorta” a családot, majd édesapját Tornanádaskára helyezték, itt végezte általános iskolai tanulmányait is. Az iskolában kedvenc tanára és példaképe az iskola igazgatója, az ízig-vérig pedagógus Szucsák Elemérné volt.

Egy évig ipari tanuló volt Érden, majd a Bláthy Ottó Villamosipari Technikumba került, ahol különösen a szakmai tárgyakat kedvelte. Tanárai közül „kiemelkedett” dr. Tenk Béla, akit mindenki tisztelt, és aki mindig képes volt „együttérezni” a fiatalokkal, a diákokkal. Már diákként is sokat olvasott, és az ifjúsági mozgalom számos programjának résztvevőjeként bejárta a Bükköt, részt vett a bükkszentkereszti pihenőpark építésben is. Érettségi után – szakképesítése eredményeként  – felvételt nyert a tokaji tv-adóállomáshoz. Három hónapos átképző tanfolyam után adókezelő és karbantartó technikusként kezdett dolgozni.

Az állomás merőben új világot jelentett számára, hiszen az országban ekkor kezdett kiépülni a tv-adóhálózat, és „egy műszaki embert mindig feldobnak a műszaki újdonságok”. Munkája révén, amit nagy örömmel végzett, módja nyílt megismerkedni a legmodernebb japán és francia technikával, berendezésekkel (állami érdekből még a katonai szolgálat alól is felmentették). Közel egy évtizedet töltött az adóállomáson, majd 1971-ben Szerencsre került, ahol politikai pálya nyílt meg előtte, hiszen a Járási Pártbizottságon folytatta életútját. Több átszervezést megélt, különböző beosztásokban dolgozott, 1989-ben a Városi Pártbizottság titkára lett. A rendszerváltás idején aktív szerepet játszott az MSZP szervezésében, 1990 óta a mai napig a szerencsi 11. számú választókerület MSZP szervezetének az elnöke.

1994-ben a helyi önkormányzati képviselő-testület tagja lett Szerencsen, képviselői tevékenységét három cikluson keresztül végezte. 1997-től az MSZP megyei irodájának vezetője.

1998-ban alpolgármesterré választották, majd négy év múlva újra alkalmasnak találták e posztra, így két polgármester tevékenységét is segítette. Ugyanettől az évtől, immáron a harmadik ciklusban, tagja a megyei közgyűlésnek.

Több civil szerveződés munkájába is bekapcsolódott: alelnöke a Rákóczi Borút Egyesületnek, amely az idegenforgalom, a borászati kultúra népszerűsítését tűzte zászlajára, és tagja a Nyárutó klubnak, ahol elsősorban kulturális feladatokat végez szívesen. Ugyancsak tagja a Testvérvárosi Egyesületnek, amelynek keretében elsősorban Szerencs város testvérvárosi kapcsolattartását segíti (Szerencs testvérvárosai: Gaisenheim, Hensperage, Malchin, Rozsnyó és Nyárádszereda).

„Mindig az emberekkel alakított kapcsolatot tartottam a legfontosabbnak,  – mondja Nyitrai Tibor –, az embereket mindig partnernek tekintettem. Talán ez is oka annak, hogy közismert baloldali beállítottságom ellenére a mai napig végig tudok úgy menni az utcán, hogy nem fordulnak el tőlem. Ez az emberközpontúság jelentette az alapját alpolgármesteri tevékenységemnek is. Sikeres közéleti tevékenységemben mindig meghatározó szerepet játszott a család, amelyet én mindig »szent dolognak« tekintettem, ezért vagyunk ma is összetartó család.”

A társ, akivel az összetartó család mindennapjait élik, a Tokajból származó, ma már nyugdíjas, közgazdasági végzettségű Fenyvesi Katalin. Két gyermeket neveltek fel: Katalin 1973-ban született, ma Budapesten egy amerikai cég programszervező menedzsere. A három évvel fiatalabb Tibor ugyancsak a fővárosban él, ő a Xeroxnál műszaki értékesítési menedzser. Mindig érdeklődött a kertészkedés iránt, a mai napig szereti a szőlőművelést, ami körülbelül 100 tőke különféle szőlőfajta művelését jelenti. A kertes családi ház mindig ad tennivalót, így szabad idejét „aktív kikapcsolódással” töltheti. Ha tehetik, még mindig együtt megy a család nyaralni, legutóbb Cipruson és Mallorcán jártak.

Mint általában a műszaki emberekre, rá is jellemző a reális gondolkodás, soha nem tűzött maga elé megvalósíthatatlan célokat, így eddigi életútjára elégedetten tekint vissza. Az eljövendő éveket elsősorban hobbijaival szeretné tölteni. Reménykedik abban, hogy nyugodt és békés nyugdíjas évei lesznek, ahol saját kedve és igénye szerint tevékenykedhet, és reménykedik abban is, hogy ebben majdani unokái is fontos szerepet fognak játszani.

2007. április 20-án Szerencs város napján „a Köz Szolgálatáért érdemjel” ezüst fokozata kitüntetésben részesült.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)