Tuzsér  

Bár a diplomások több mint fele elköltözött a rendszerváltás után bekövetkezett gazdasági átalakulásnak köszönhetően, a maradó értelmiségiek megpróbálják a majdnem lehetetlennek látszó feladat elvégzését: tartani azokat az eredményeket, amelyek Tuzsért korábban is jellemezték a gazdaság, a kultúra és a közélet területén.

Az Erdért tuzséri gyáregysége, a területén lévő két átrakó pályaudvar, a Rákóczi termelőszövetkezet és még néhány üzem nemcsak munkát, jövedelmet és megélhetést, hanem kulturális felemelkedési lehetőséget is adott az itt élőknek, köztük az egyre nagyobb arányt jelentő cigányságnak is. Olyan tanfolyamokon csiszolhatták tudásukat, amelyek pótolták az iskolában kihagyott évek információit.

Nemes Csaba, a tuzséri Lónyay Menyhért Általános Iskola igazgatója ezerkilencszázhetvenegy és nyolcvanegy között tanácselnökként irányította a település életét. Ma iskolaigazgatóként minden bizonnyal nehezebb a dolga.

A vasmegyeri gyermekkor ma is meghatározó élmény az életében. Sztupár Jolán szülésznő és Nemes Ádám cipészmester családjában született gyermek – Ádám fivérével együtt – a szépet, a jót, az igazat tanulta otthon, és ezeket az alapértékeket hozta magával és valósítja meg saját családjában. Neje, Angyalosi Mezei Klára magyar–ének szakos pedagógus, most nyugdíjasként a községi és iskolai könyvtár vezetője. Idősebb fia, Csaba festőművész, felesége Szépfalvi Ágnes szintén. Nekik két gyermekük született: Anna és Nina. A másik gyermekük Tamás és házastársa, Nemes Andrea vállalkozók. Kisfiuk, Ákos most kerül a nagyapa irányította iskolába.

Nemes Csaba a legelső évfolyamon végzett az ezerkilencszázhatvankettőben indított nyíregyházi tanárképzőn. Előbb a magyar, majd a történelem szakon szerzett diplomát. Ezerkilencszázhatvannégyben állt először katedrára a tuzséri iskolában, és azóta is szolgálja az itt élőket különböző beosztásokban.

A virágzó kulturális élet megszervezése a községben felesége és az ő személyétől elválaszthatatlan. A kultúrház igazgatójaként a Lónyay-kastély egyedülálló adottságait igyekezett hasznosítani a hatvanas évek végétől. Sipkay Barna nevét vette fel az ifjúsági klub. Amatőr képzőművészeti csoportot szervezett egy tanítványa és a főiskola rajz tanszékének közreműködésével.

Átlagon felüli tevékenysége adta az alapot arra, hogy a tuzsériak több cikluson át választották meg tanácselnöknek. Ezerkilencszáznyolvanötben tért vissza eredeti hivatásához. Előbb beosztott pedagógus, napközis szaktanácsadó, majd ezerkilencszázkilencvenhattól az iskola igazgatója.

Ars poeticája ma sem változott: dolgozni a faluközösségért, a település kulturális felemelkedéséért. A legnagyobb feladatot most az jelenti az iskolában, hogy az öröklött szociokulturális hátrányból minél többet ledolgozzanak a cigány származású gyerekek. Kísérletként éveken keresztül nulladik osztályt indítottak a minisztérium támogatásával.

Ma ehelyett az iskolaotthonos oktatási formát preferálják és az első és második osztályosok – természetesen a magyarok is – sokat profitálnak belőle. Szerencsére az önkormányzat oktatáspárti, ami abban is megnyilvánul, hogy ingyen adnak tankönyvet, és nem kell fizetni az étkezésért sem a szociálisan rászoruló gyerekeknek. A pedagógiai programnak is egyik fontos feladata, hogy a cigány gyermekekre kapott támogatást még eredményesebben használják fel. Sokszor azonban éppen azok nem élnek a támogatások nyújtotta lehetőségekkel, akiknek talán egyetlen esélye lenne a műveltség gyarapítása, hogy ne termelődjön újra a szegénység, a szociális hátrány generációkon keresztül. Az árnyak mellett illik hangsúlyt adni a fénynek is, mert azért szerencsére az iskola kimagasló eredményei még mindig örömre adnak okot. Történelemből, földrajzból, rajzból és más tantárgyakból országos és megyei vetélkedőkről szereznek győzelmet és előkelő helyezéseket.

A Weiner Leo Alapfokú Zene- és Művészeti Iskola és a Szabolcs Táncművészeti Magániskola is segíti a tehetséggondozást. Kihelyezett csoportjaikban több mint kétszáz kisdiák fejleszti képességeit. Az iskolában és a községben alapítványt hoztak létre a közös célok megvalósítására. Nem kis dicsekvéssel említi az igazgató, hogy az utolsó osztályából – amelyet még osztályfőnökként vezetett – a tanítványainak fele főiskolára, egyetemre jár.

A társas közösségek, most civil szervezetek mindenkor nagy szerepet játszottak a község közéletében és művelődésében. Talán a legnépszerűbb a kertbarát klub, amely ezerkilencszázhatvannyolc óta működik. Itt a legkorszerűbb almatermesztési eljárásokról szereznek ismereteket. Végigjárták már hazánkat és a szomszédos országok nagy részét, hogy tanuljanak, művelődjenek. A Faluszépítő Nőegylet a lányok, asszonyok közösségi tevékenységét hangolja össze és ápolja a hagyományokat. Megnyugtató érzés az igazgató számára, hogy harmincnyolc éve a „bekerültből” – amint ezt az idegenekre mondták a falusiak – a község befogadott és megbecsült lakosa lett.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)