Nyíregyháza

A foglalkozásként megjelölt külügyi tanácsadó a Szabolcs-Szatmár-Bereget szolgáló tevékenységi körrel bizony ritka és mégis természetes. Ez a megye olyan fekvésű, hogy mind az országos, mind a helyi kapcsolatok építésében több országgal állhat közvetlen kapcsolatban. Ez a tény meghatározó volt Monori István döntésekor 1995-ben, amikor a megbízatását elvállalta a megyei közgyűlés elnöke mellett. Így vall erről: „Meggyőződésem − és ebben töretlenül hiszek is −, hogy sem a vállalkozóknak, sem a régiónak, sem az országnak nincs reális esélye a kiegyensúlyozott fejlődésre a FÁK országaival való kapcsolatok fejlesztése nélkül.” Ars poeticaként hangzik a folytatás: „Vallom, hogy a megye kivételes lehetőségekkel rendelkezik azáltal, hogy egy valóságos „selyem-út” nyomvonalán fekszik. Rajtunk, az itt élőkön múlik, hogy ez az út valóban európai korridorrá váljék.” Ezt a célt gyakorlattá tette korábbi, külügyminisztériumi tevékenysége idején. „A záhonyi Tisza-híd felújítása, a határátkelők bővítése, a szabolcs-szatmár-beregi érdekek külföldi képviseletének megoldása jelenti részemről azokat a konkrét tevékenységeket, amelyek ehhez a megyéhez kötnek.” A diplomácia, ez az ősrégi tevékenység, ma rendkívül széles körű, szerteágazó szakma, és a magyar diplomáciának vannak kiváló szakértői. Én a volt Szovjetunióra szakosodtam, gondosan ügyelve arra, hogy az építők, a konstruktív együttműködést segítők táborába tartozzak. Olyan családban születtem, ahol az alkotásra kaptam ösztönzést, a munka természetes és kötelező része volt a családunknak.” Apjától a kemény munkához a kovácsok erejét örökölte. Külsőre édesanyjához hasonlít, akitől korán megtanulta mások életének tiszteletét. A nagy család (az öt fiútestvér) és a szülők harmonikus élete meghatározóvá vált az 1932-ben Gyulán született Monori István életében. A gimnáziumot is szülővárosában végezte, diplomáját pedig Leningrádban, régi-új nevén Szentpéterváron szerezte. 1954-ben, amikor a Kulturális Kapcsolatok Intézetében külügyi munkát kapott, végérvényesen eldőlt, hogy a magyar diplomácia keleti irányaihoz kapcsolja életét. Egy ideig itthon, majd Moszkvában, aztán újból a Külügyminisztériumban teljesített szolgálatot, vagyis végigjárta a szakma lépcsőfokait. 37 éves korában főosztályvezetővé nevezték ki, és megkapja a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri diplomáciai rangot. 1971 és 1975 között e rangban dolgozott a magyar nagykövetségen Moszkvában. ’75-től olyan hazai korszaka kezdődött, amelyre különösen szívesen emlékezik. A külpolitikai tervező és elemző osztály vezetőjeként számos olyan külpolitikai döntés előkészítésében részt vett, amelyek hozzájárultak Magyarország nemzetközi elismertségéhez. 1983 és 1986 között Monori István az Ukrán és Moldvai Köztársaságban volt főkonzul. A csernobili katasztrófát is a helyszínhez közel, Kijevben élte meg.

Mi adott erőt ahhoz, hogy ne váltson egy nyugodtabb életformára? A válasza gyors: a szakma szeretete. Aki csinálta, tudja, valóban nem könnyű ez, de lehetőség, hogy a nemzetközi porondon érdemben tehetünk az ország, egy megye vagy akár egyetlen magyar állampolgár érdekeinek érvényesítéséért. Ezzel az elkötelezettséggel vett részt a maga területén a rendszerváltásban, közreműködött a szomszédos országokkal kialakítandó új diplomáciai kapcsolatok létrehozásában.

1993-ban már nyugdíjas, amikor kinevezik az ungvári főkonzulátus vezetőjévé. A fiatal ukrán állam négy tartományában segítette az együttműködés alakítását a két szomszédos állam, a Kárpátok-Tisza régió különböző struktúrái között. Kárpátalját a népek olvasztótégelyeként említi. Részt vett annak a magyar nemzetiségűek jogait az európai normák alapján rendező magyar-ukrán egyezmény végrehajtásában, amelynek korábban egyik kezdeményezője és szövegezője volt. Azt vallja, a nemzetiségi kérdések kezelésénél az indulat rossz tanácsadó. Jó együttélést, nyugalmat csak az érdekek kölcsönös figyelembe vétele, a másság tényleges érvényesülése teremt.

1995-től mind a megyénkkel szomszédos országok közeli tartományaival, mind a távoli Kína, Oroszország vagy éppen Olaszország gazdaságával segít kapcsolatot találni. Mindenek előtt a fejlődés, a fejlesztés kiemelt kérdéseinek a megoldásában segít ismereteivel, tapasztalataival, sok évtizedes kapcsolataival. Az ő munkája is tükröződik abban, hogy jelentős küldöttségek, személyiségek gyakrabban látogatnak megyénkbe.

Aktív, teljes életet él. Azt mondja, még nagyon sok a tennivalója. Erőt ad számára a biztonságos családi háttér, az hogy felesége, Gabriella mindenben társa. Nagy szeretettel, de szigorral neveli harmadik gyermekét Viktóriát. Öröm tölti el, hogy felnőtt gyermekei, István fia és Zsuzsanna lánya megtalálták már helyüket az életben.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)