Sátoraljaújhely

Amikor Krizsán Marika először járt a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központban, alig volt idősebb, mint amennyi a kislánya volt, amikor ő – fiatal anyukaként – 1973. január elsején idejött dolgozni. Marika ma is itt dolgozik és az előző összefüggéseket folytatva, most a legnagyobb unokája olyan korú, mint ő volt bábszakkörös korában. Legpontosabban így lehet az életkorát meghatározni, de ha találkozik vele az ember, kellemesen csalódik, hiszen még tiszteletbeli nagymamának is fiatal.

Rudabányácskán született, amely azóta már Sátoraljaújhely városrésze lett. Ő volt a család kisebbik gyermeke, több mint egy évtizeddel született bátyja után, ami édesapja II. világháborús katonai szolgálatának és az azt követő 3 éves szibériai hadifogságnak „köszönhető”. Bányácskán csak alsó tagozatos iskola volt, így Sátoraljaújhely vált az egész napos tartózkodás helyszínévé. Délelőtt a Kazinczy-iskola, délután pedig a Moziköz, ahogy itt nevezik a művelődési központ előtti teret. Bábszakkör, tánciskola, össztánc, színházak jelentették a fiatal lányka számára lenyűgöző programot. Minden szabadidejét itt töltötte, még a férjét is itt ismerte meg egy szilveszteri bál alkalmával. Már a Kossuth-gimnáziumban úgy gondolta, hogy tanító szeretne lenni, ugyanakkor a művelődési területhez is vonzódott, hiszen a szakköröket is tanítók, tanárok vezették. Természetes, hogy amint lehetősége adódott kislánya születése után ebbe az intézménybe jött dolgozni.

Adminisztrátorként kezdte pályafutását, de a pénztárosi, a gondnoki és az anyagkönyvelői feladatokkal is megbízták. Ezek mellett művészeti előadó lett, lassan egyre szorosabb kapcsolatba került a művészetekkel, színházi előadásokat, irodalmi esteket, koncerteket, fesztiválokat szervezett, tárgyalt, utazott – mindezt örömmel. Közben elvégezte Sárospatakon a Comenius Tanítóképző Főiskolát, pedagógus–népművelő diplomát szerzett, sőt, 1975-ben megszületett második gyermeke, Attila is.

Munkába állása óta igazgatók sora követte egymást, így a mindenkori vezető beállítottságának megfelelően- különböző szakterületekről szerzett egyre mélyrehatóbb ismereteket. Az igazgatók közül három személyiséget őriz emlékeiben, akik nagy hatással voltak szakmai fejlődésére. Elsőként Ureczky Csabát említi, aki a ma is működő Hegyalja Népi Együttest alapította, és sikereik révén Európa szerte ismertté tette a zempléni városka nevét. Szeretettel említi Horváth Lajosnét, aki ének–magyar szakos tanár lévén a kórust és az irodalmi esteket tartotta legfontosabb műfajnak. Rónay Ferenc – a népi táncegyüttes alapító tagja – nemcsak a tánccsoport vezetését tartotta fontosnak, hanem különös figyelmet fordított az egész várost és a térséget érdeklő fesztiválok, igényes színházi programok szervezésére. Ő honosította meg az egykori megyeszékhelyen a polgári bálokat, és ő hívta életre a közkedvelt Zemplén Televíziót.

Az egyik igazgató ment, a másik jött, így volt ez három évtizeden keresztül, egészen 1998 decemberéig. Akkor az igazgató ugyan ment, de nem jött helyette senki. Mészáros Lajosné kapott megbízást az igazgatói teendők ellátására, sőt a meghirdetett állásra is benyújtotta pályázatát. Sikerrel, így ’99. május 1-től hivatalosan is ő lett a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ igazgatója. Most látta hasznát igazán annak a döntésének, hogy főiskolai diplomamunkáját is a nagy múltú művelődési objektum történetéből írta, így saját „kútfőjéből” rendelkezett azokkal az információkkal, amelyek birtokában hozzáláthatott a jövő építéséhez. Még 1999 őszén bensőséges hangulatú ünnepségsorozattal emlékeztek meg az 1929-ben átadott színházépület hetvenedik évfordulójáról. Mintegy hidat verve a múlt és jövő közé megszerezték az ISO 2000 minősítést, amely ma még ritkaságszámba megy a közművelődési intézmények körében. Így hírlik azonban, hogy a jövőben csak az ilyen „szabványos keretek” között működő intézmények juthatnak pályázati támogatáshoz. Mészáros Lajosné elmondhatja, hogy 2001-ben az éves költségvetést közel 50%-kal sikerült bővítenie eredményes pályázataik jóvoltából. Most érzi készpénzre váltható tudásnak az ELTE menedzserképző diplomáját. Tudomásul veszi, hogy a térség lakosságának szánt nagyszabású fesztiválok csak a szponzorok hatékony támogatásával finanszírozhatók és nincs oka tagadni, hogy ezen a téren is sikeres. Most még nagyobb feladatok előtt áll az intézmény, 3 éves rekonstrukció kezdődik 2002-ben, hogy az ISO 2000 elvárásainak és az európai színvonalnak ne csak tartalomban, de külsőségekben is maradéktalanul megfeleljen a művelődési központ. Feltett szándéka, hogy a gyönyörű színháztermet befogadó színházzá teszi, mint ahogy az 1950 előtt hagyomány volt Sátoraljaújhelyen. Klébelsberg Kunó kultuszminisztert idézi, aki ezekkel a szavakkal nyitotta meg 1929-ben a színházat: „Sátoraljaújhely a trianoni határon templomot emelt a kultúrának.” Marika csendesen megjegyzi: „Trianonért nem, de a kultúra közvetítéséért felelősnek érzem magam”.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)