Megverte, mint kövesdi legény a gubát

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

A delet harangozták a bogácsi Szent Márton templom tornyában, amikor Hócza Laci bátyám, a nyugdíjas kőművesmester − mint egy varázsütésre −, letette a malteroskanalat, és azt mondta: − Ebédelhetünk! Megkerült a váraljai pap malaca.

Értetlenül bámultam rá.

− Harangoznak, tehát megkerül a váraljai pap malaca − ismételte még nagyobb nyomatékkal az öreg, s már kérdeznem se kellett, belekezdett a magyarázatba.

− Valamikor, most már az nem érdekes, hogy mikor, elveszett a cserépváraljai pap malaca. Összeszaladt erre a hírre a kis falu apraja-nagyja, s közösen elhatározták, hogy mindenki indul a kóbor jószág megkeresésére. Mégpedig mindenki más irányba.

− Jó-jó − mondták erre a bölcs öregek −, de hogyan értesítjük egymást, ha valaki rátalál a cocára?

− Az, aki megtalálja − eszelte ki a legbölcsebb váraljai −, az felmegy a templomtoronyba, és megkondítja a harangot. Jelezve ezzel, hogy megkerült a jószág, a többieknek abba lehet hagyni a keresést.

Minden úgy is történt, ahogyan eltervezték. A legügyesebb váraljai megtalálta az elkóborolt állatot, majd szaladt a templomtoronyba, s meghúzta a harang kötelét. A harangszót meghallva pedig minden atyafi megnyugodva hazatért, hisz meglett a tisztelendő úr malaca. Ám a mondás − íme Hócza Laci bátyám a bizonyíték rá − mindmáig megmaradt. Vagyis, harangoznak, megkerült a váraljai pap malaca.

Az öreg kőművesmestertől hallott, nem kis iróniát tartalmazó szólásmondáshoz hasonló több is járja itt, Dél-Borsodban. A szomolyaiak például azt ragasztották a gyakorta templomba járó és imádkozó bogácsiakra, hogy „varastérgyűek”. S ebből született az a mondás, amellyel az örökösen templomba térdeplőket gúnyolták: varastérgyűek, mint a szenteskedő bogácsiak…

…akiknek persze több sem kellett! Odamondtak ők is a szomolyaiaknak, méghozzá nem akármit!

Ha Bogácson nősülés előtt állt a legény, akkor a jövendőbeli kiválasztását segítendő, a szülők, a rokonok azt tanácsolták neki: Ha gazdag lányt akarsz elvenni, akkor Bogácsról nősülj; ha azt akarod, hogy tiszta lány legyen a feleséged, akkor Cserépfaluból válassz; ha szép lányt akarsz, akkor Bükkzsércen nézz körül, de ha kurvát akarsz, akkor menjél át Szomolyára vagy Váraljára.

Persze az iménti mondásban pozitív előjellel szereplő cserépfaluiakat, bükkzsércieket máskor, máshol nem kímélte a szomszédok éles nyelve.

A cserépfaluiakat például azzal csúfolták, hogy „megkefélték, mint a cserépiek a mákoscsíkot”. A rossz nyelvek szerint ugyanis azt hitték róla − már mint a mákoscsíkról −, hogy bolhás.

Az egykori bükkzsérci emberről pedig az a hír járta, hogy este nagyon részegen és nagyon éhesen érkezett haza, felbotorkált hát a padlásra, hogy a szalonnából vágjon egy darabot, de szalonna helyett a felesége által kiteregetett, ám − tél lévén – a megfagyott pendelyt vágta meg. Azóta járja ez a mondás: megvágta, mint zsérci ember a fagyos pendelyt.

Az ital nemcsak Bükkzsércen, de a Tiszaújvároshoz egészen közeli Bőcsön is gondot okozott olykor. Legalábbis az egykori bocsi tanítónak, aki fenemód kedvelte a bort, mondván: nincs rossz bor, csak kevés. Nos, ez a tanító úr, ismerve saját maga gyengéit, azért, hogy borai az újig kitartsanak, minden hordóra egy hónap nevét írta fel, s megfogadta: minden hónapban csak annyi bort fogyaszt, amennyi adott hónap nevét viselő hordóban van, s többet nem.

De bármilyen nagy volt a fogadkozása, márciusban már a júniusi feliratú hordó levét kortyolgatta. Róla született a mondás: beosztással van, mint a bocsi tanító.

S még egy itallal kapcsolatos mondás: asztalon úszik, mint a kövesdi málházó. A mezőkövesdi vasútállomás poggyászkezelő alkalmazottja − talán éppen ilyentájt, amikor már íze és ereje is van az új bornak − többet nyakalt a jóféle rizlingből, mint amennyire hitelesítve volt. Ledőlve a szolgálati helyiség asztalára, bizony elaludt, s azt álmodta, hogy egy nagy vízben úszik. Annyira beleélte magát ebbe az álombéli úszásba, hogy közben kezeivel is úszó mozdulatokat tett. Pechjére így találtak rá az asztalon fekve, kalimpáló kézmozdulatokkal.

Szerencsére Kövesden nem mindenki volt ilyen csapodár, mint az imént említett málházó. Laktak ott igen szentéletű asszonyságok is! Mint például az, akiről szólás is született: csütörizél, mint a szenteskedő kövesdi asszony. Ez az asszony a száján sohasem ejtette ki az illetlen „tök” szót, még akkor sem, ha az például a csütörtök részeként szerepelt. Ehelyett inkább azt mondta: csütörizél.

Templomba vágyott az egykori kövesdi legény is, méghozzá gyónni akart, ezért elment a plébánoshoz, s bevallotta neki:

− Tisztelendő Úr, én bizony megvertem a gubát.

− No, de fiam, mi ebben a bűn? − álmélkodott a pap.

− Jaj, tisztelendő atyám, azt elfelejtettem mondani, hogy a gubában apám is benne volt.

A gyónás titka valahogy csak kiderült, mert azóta él ez a mondás: megverte, mint kövesdi legény a gubát.

Cserépváraljáról egy másik malac is eszembe jut. Illetve egy azzal kapcsolatos másik mondás, ami így hangzik: felpofozták, mint a váraljai ember a malacot. Eredetéről azt a történetet hallottam, hogy Cserépváralján a faragott kővályút, amelyből korábban termetes hízó vedelte a korpás moslékot, bizony a néhány hetes választási malac sehogy sem érte fel. S ekkor mi mást tehetett a váraljai gazda? Sámlit mégsem rakhatott a malac alá! Akkor mégis csak jobb ötlet volt felpofozni a bamba jószágot.

Apropó, egy másik malac… ez sályi, de ez sem jobb, mint a váraljai. Legalábbis a tibolddaróciak szerint, mert azt a tanácsot adták a helyi, nősülés vagy férjhezmenetel előtt álló fiataloknak, hogy ne válasszanak jövendőbelit a szomszédos Súlyból. Mond­ván nekik azt: Sályból még a malac se jó.

No, de hogy a sályiak is visszavághassanak a daróciaknak, segítségükre siettek, ugyanis Darócon sem minden arany. Ugyanis a magyar szólások gyűjtésében ráleltem egy daróciakat érintő mondásra is. Ez pedig: átesett rajta, mint a daróci pap a lován. Ezt a megállapítást olyan emberre kapcsolatban szokták mondani, aki valamin nagy nehezen túljutott, de a „megoldásban” nincs sok köszönet.

S végezetül egy mondás Tardról, a tardiakról, a híressé vált „tardi harmatról”. Maga Szabó Zoltán írta meg híres szociográfiájában, A tardi helyzetben.

„…keletkezése ennyi: a Mezőkövesden járó tardi embert megkérdezik: „Volt-e nálatok eső, koma?” „Eső nem, csak egy kis harmat” − mondja a tardi nagy nyugalommal. Mire hazaér a jámbor, a falu házai térdig vízben állnak, az emberek teknőben közlekednek, mert Tardon ugyancsak harmat volt, de a hegyekben nagy felhőszakadás, a víz lecsurgott, megállapodott és elárasztotta a falut.”

  (Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése