Nyíregyháza

A szakmája hegesztő, de tizenöt éve már gépkocsivezetőként ismerik Kusnyerik Jánost. Az ismeretség pedig nemcsak Nyíregyházára, vagy a megyére, hanem az egész országra vonatkozik. Amikor a szakmaváltásról kérdezem, csak annyit mond: mindig az volt az álma, hogy gépkocsivezető legyen és az utat járja.

Ha már 3 napig nem ül gépkocsiban és nem rója az utat, akkor úgy érzi, hogy ég a lába alatt a talaj. Erre a legjobb orvosság az, ha beül a kocsiba, indít és indul. A DAF 95-ös, amellyel most jár, az egyik legjobb a kategóriájában, azokhoz a keleti tehergépkocsikhoz képest, amelyeket vezetett, ez egy csodajárgány.

Ugyanúgy, mint a többi gépkocsivezető, kipróbálta az összes keleti típust, egykoron vezetett KAMAZ-t és ZIL-t is. Nem panaszkodott egyikre sem, de azért a DAF egészen más kategóriát képvisel. Ezzel a tehergépkocsival két éve jár. Munkaadójával, Kovács Lászlóval Svédországba mentek ki a tehergépkocsiért, amelyben két éve kétszázezer kilométer volt. Az elmúlt két esztendő alatt még hozzátett 250 ezer kilométert. Csak dicsérni tudja a járgányt, amelynek eddig semmilyen komolyabb baja nem volt, egyedül abroncsokat kellett cserélni. Bár Kusnyerik János valamennyi autótípust szívesen vezeti, azért a tehergépkocsiban jobban érzi magát, mint a személygépkocsiban. A DAF kamionnal pedig nagyszerű párost alkotnak. Hivatalosan 30 tonnát szállíthatna a tehergépkocsin és a hozzá tartozó pótkocsin, de Magyarországon 40 tonnában maximálták a szállítható tömeget. Szinte nem is tudja felsorolni, hogy mi mindent szállít a kamionon: téglát, cserepet, bitument stb.

Alig van olyan helység Magyarországon, ahol még nem fordult meg. Legtöbbször Budapestre jár, emellett útjainak többségénél az úticél ennél is hosszabb, Dunántúl. Általában előző nap este, sötétedéskor indul, amikor kevesebb a forgalom és emiatt jobban lehet a magyar utakon haladni. Az úticélt hajnal 2-3 órakor éri el, amikor leparkol és nyitásig 3-4 órát alszik, akkor megpakolják a kamiont és indulhat vissza. Ahogy mondja három-négy óra alvás elegendő számára, amolyan éjjeli bagoly típus. Kávét is keveset iszik, amikor csörög az óra, azonnal felébred.

Bár szokatlan, a kamionnal egyedül rója az utakat, nincs segítőtársa. Nagyon sokat számít, hogy a DAF-ba beszerelték a légkondicionálást, nyáron a 35-40 fokos melegben is kellemes hűvösben vezetheti az autót, nem érzi magát olyan fáradtnak és kifacsartnak, mint amikor nyáron a keleti tehergépkocsikat vezette. A hosszú utak alkalmával nem szokott se rádiót, se magnót hallgatni. Unaloműzőként végig bekapcsolja a CB-rádiót, amely szerint pontosabb hírközlő, mint bármelyik rádiócsatorna. A CB-től azt is megtudhatja, hol történt baleset, hol jelöltek ki kerülőutat, vagy esetleg hol van fokozott rendőri ellenőrzés. Nem érzi fárasztónak a mindennapos utazást, hiszen amikor este kiszáll a kamionból, már a másnapi utat tervezi. Bár pontosan nem számolta ki, hogy az elmúlt 15 év alatt hány kilométert tett meg, de becslése szerint a szám közel jár az egymillióhoz. Sokan kérdezik tőle, a hosszú kilométerek alatt történt-e vele valamilyen baleset, amelyre büszkén válaszolja, hogy nem.

Nem egy versenyző típus, szereti betartani az előírt sebességet, nem megy bele kétes dolgokba. Szerinte többet ér az, ha inkább lassabban, figyelmesebben vezet és pontosan odaér az úticélhoz, mintha kockáztat, és valamilyen baleset miatt nem éri el a célját. Ha egy biciklist kell előzni, s látja, hogy szemben jön autó, akkor inkább lelassít és megvárja, amíg a szembejövő elhalad mellette és csak azután kezd az előzésbe. Magánemberként egy tizenöt éves, 300-as Mercedest vezet, amit három éve vásárolt. A személygépkocsik királya nagyon bevált. Azzal sem volt eddig semmi gondja. Azért hozzáteszi, a Mercedesszel keveset jár, az csak szinte hétvégi autó, hiszen a munka mellett, hét közben nem nagyon szokott autózni. Korábban Borbányán, egy magántüzépnél szintén tehergépkocsi-vezető volt, hat éve pedig ugyanilyen beosztásban dolgozik a Kovács Tüzépnél. Előtte a Nyíregyházi Mezőgép Vállalatnál szerezte meg a hegesztő szakmát. A Kovács Tüzépnél a legelsők között kezdett dolgozni, amelynek tulajdonosa elégedett munkájával. A szabad időt legtöbbször szombat déltől vasárnap estig számlálja, persze ez is attól függ, hétfőn hova kell menni áruért, mert ha az ország másik végébe, akkor már vasárnap délután elindul.

Lánya 12 éves, hatodikos általános iskolás. Felesége otthon a háztartást vezeti. Egykoron a foci elkötelezett híve volt, Borbányán, egy kispályás labdarúgócsapat tagjaként rúgta a bőrt. Amíg NB I-es volt a nyíregyházi csapat, addig rendszeresen járt nemcsak a hazai, hanem az idegenbeli meccsekre is, de azóta elmaradtak a meccsnézések. Előbb megnősült, majd Borbányán, a Kökény utcán kezdett építkezni. Tizennégy éve ásták ki az alapot a családi házhoz, amit alig egy év alatt fel is építettek. Egy kis kert tartozik a házhoz, amit befüvesítettek és parkot alakítottak ki benne. Azért egy kis részt veteményeskertnek meghagytak, az ott termelt zöldséget nem eladásra, hanem a családi konyhának szánják.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)