Nyírbátor  

Ahol a szó elszáll, ott a zene diadalmaskodik – hangzik Andersen bölcs mondása. Kozma Lászlóné, Ildikó a nyírbátori Tinódi Sebestyén Alapfokú Művészeti Iskola és Alkotóház igazgatója pályafutása során számtalanszor igazolódni látta ezt az igazságot.

Nyírbátorban született. Itt végezte általános iskolai majd gimnáziumi tanulmányait is. Matematika–fizika–kémia szakos tanárnak készült. A középiskolában a reál tárgyak azonban nem hozták meg részére a sikereket. A humán tárgyak felé fordult, de igen sajátos módon. Írt egy magyar dolgozatot, ami ugyan kettesre sikeredett, de Ildikót valami megérintette. A másik tényező a szeretett, tisztelt Lázár Miklós tanár úr egyénisége, pedagógusi kisugárzása volt, ami a humán pálya felé fordította élete szekerét.

E két dolog hatalmas erőt adó kamaszos „Majd én megmutatom! Csak azért is …” daccal párosult. Kuruckodásból ment magyar szakra. Tízévesen kezdett zongorázni, így az énekkel párosította a magyart. Ezerkilencszázhetvenhatban e két szakból diplomázott. Mint ahogyan sok minden élete során, ez sem a megszokott keretek között zajlott. Történt pedig, hogy Pásztor István, az akkori Nyírbátor művelődéspolitikai felelőse Szegedről haza invitálta Szabolcsi Miklóst.

A hívó szóra érkező fiatalember ugyan a gimnáziumban helyezkedett el, de a felkérés zeneiskola megszervezésére, vezetésére szólt. Az ő kérésére a végzős fiatal kollegina így már ’76 januárjától – még az oklevél megszerzése előtt – bekapcsolódott e nemes, szép, de gigászi munkába. Az önállósodás előtt álló mátészalkai zeneiskola kihelyezett tagozatán szolfézst tanított. Alig három év múlva pedig az új intézményben már igazgatóhelyettes. Huszonhárom évig volt vezető társa a Nyírbátor zenei életét országos-nemzetközi hírűvé, szakmailag magas szinten elismertté tevő Szabolcsi Miklósnak.

A kilencvenes évek kavargása a zeneiskolát is elérte, örvénye megforgatta. A Tinódit összevonták a Fáy-lakótelepen lévő általános iskolával. Gazdasági kényszerrel indokolták az illetékesek a lépést. De a városlakók igénye mást diktált, az élet kikényszerítette a különválást. Mert az életnek van más dimenziója is, mint az anyagiasság, a beszűkült fiskális szemlélet. Így aztán örömteli dátum 1999. augusztus elseje. Ekkor lett újra önálló az intézmény. Alaptevékenysége kibővült. A zeneművészeti ágazat az ezerkilencszáznyolcvanhét óta működő méltán híres Alkotóházzal fogott össze. A képző- és iparművészettel együtt a tánc-, valamint a színművészettel kiegészülve alkotnak egy egységet. A népi mesterségekkel való foglalkozást pedig belopták az általános iskolások oktatásába-nevelésébe. A városban több iskolában évek óta működtek művészeti együttesek. Ezek részére az új szerveződés kedvezőbb feltételeket tud biztosítani, nagyobb a lehetőség a gyerekek művészeti nevelésére az iskolaszintűvé vált formában.

Az eredeti két épületből egy központi épületbe költözött a zeneművészeti ágazat nagyobbik része. Továbbra is az alkotóház ad otthont a képző- és iparművészetnek, de a társ oktatási intézmények épületeit is igénybe veszik. Négy településen működik kihelyezett tagozat: Nyírvasváriban, Nyírbélteken, Piricsén és Szakolyban. Kilenc épület ad otthont az intézményi munkának. Hányatott időszak, embert próbáló idő volt. Egybeesett egy sikertelen pályázati eljárással. Szabolcsi Miklóstól a stafétát átvéve az általa megkezdett utat járva, ezen értékeket szem előtt tartva kívánja immár igazgatóként tovább vinni a zászlót. A költözködés nehezítette a kezdeti munkát, de az új környezet ideálisabb, csendes, szép.

Méltó a jubileumi évhez, a zeneművészeti ágazat negyedszázados fennállását ünnepli. Ünnepli az egykori és jelenlegi tanárok közreműködésével adott koncerttel, az egész tanévet átfogó rendezvénysorozattal. Az újévi koncertet a Nyírbátori Koncertfúvós zenekar és a Bátor Mazsorettcsoport adta. A zenei tárgyú vagy ihletésű képző-, illetve iparművészeti, irodalmi alkotásokra pályázatot hirdettek. A Nyírbátori Ütőegyüttes önálló hangversenyre készül. A képző- és iparművészeti ágazat évadzáró kiállítást rendez. A zene világnapján, 2001. október elsején a rendezvénysorozatot a nyírbátori zenei életet bemutató kiállítással és – természetesen – ünnepi hangversennyel zárják majd.

Ildikó élete egy a zenével. Férje nagybőgős és ütőhangszeres tanár, a messze földön méltán híres Nyírbátori Ütőegyüttes vezetője. Levente fia Debrecenbe járt gimnáziumba. Ütőzik, dobol. Réka tizedik évfolyamos. Óvodás kora óta tanul zenét. Zongorázik, amit nagyon szeret, de testvéréhez hasonlóan nem a zene világát választja életpályának. Hogy mit, azt még egyikük sem döntötte el.

Az anya e miatt aggódik, az igazgató pedig az Ifjúság úti épület tantermekkel, hangversenyteremmel való bővítéséért. De erre a szférára az utóbbi időben mindig kevés jut. Talán mégis érvényes lesz az anderseni bölcselet: „Ahol a szó elszáll, ott a zene diadalmaskodik .”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)