Kósa Istvánné

Iskolatitkár,

Nyíregyháza

Szerencsés embernek mondja magát Kósa Istvánné, a Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Idegenforgalmi Középiskola, Szakiskola és Kollégium nyugdíj előtt álló, mosolygós, fiatalos iskolatitkára. Gyermekkorában, majd saját és választott családjában, két munkahelyén mindig nagy szeretet vette körül. Harmonikus életének egyik oka, hogy ebből igyekezett minél többet visszaadni mindenkinek.

Lackószky Anna 1954. április 22-én, a Föld napján született Nyíregyházán. Családja erősen kötődik a városhoz, az egyik dédnagymama még inkább csak tótul beszélt. Édesapja távirat-kézbesítő volt, szívesen emlékszik rá, hogy minden reggel az ő feladata is volt, hogy megtakarítsa kerékpárját a szép hivatás pedáns teljesítéséhez. Édesanyja pedig szeretettel nevelte négy testvérét és őt. Igaz, néha csak „távolból”, hiszen közel lakott a nagymama, és ő tulajdonképpen ott is lakott, ahol két pártában maradt nagynénje is körülvette gondoskodással, következetes neveléssel. Sokszor „óvónő” volt, amikor a nála kisebb unokatestvérek serege befutott. A guszevi, akkor még mai fogalmakkal élve elegáns lakóparknak számító városrészben lévő 13. Számú Általános Iskolába járt. Szó szerint, hiszen naponta gyalog tette meg oda és vissza az öt kilométeres utat, sokszor jeges, északi szélben a város peremén. Szeretett nagymamája súlyos betegsége idején az ápoló szakma is megtetszett neki. Az egyik nagynéni azonban észrevette, hogy a jó tanuló Anna mindenhová ír, firkál. A Gyors- és Gépíró Iskolát ajánlotta neki, s a két év során öröm volt számára teljesíteni a nehéznek tűnő, napi negyvenoldalas házi feladatot.

Nyári gyakorlatát az Építő és Szerelő Vállalatnál töltötte, ahol felfigyeltek a szorgalmas leányra, és munkát ajánlottak neki. Már egész állásban dolgozott a termelési osztályon, amikor érettségizett a Közgazdasági Szakközépiskolában. Gyönyörű 12 évet töltött el a cégnél, remek kollektívával. 1976-ban Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott, pedig nemcsak munkában nyújtott kimagaslót a szinte még gyermekként ott kezdő, majd előadóvá váló Anna, akit szinte mindenhol Anikónak hívnak, becéznek. Akkoriban még ebédszünetben rohantak ki sportolni az udvarra. Az övék volt az első női focicsapat a városban, ráadásul nagyon sikeres! Sorra nyerték a kupákat, a helyi újság hátsó oldalán gyakran szerepelt góllövőként a neve. Későbbi férje gumigyáros félállása mellett a hajdani NYVSSC-ben rúgta a bőrt, aki egy edzése után a stadionban látta és szerette meg a remekül futballozó lányt. Az ÉPSZER, ahová Kósa István is „átigazolt”, megbecsülte őket, hiszen míg sokan albérletben laktak, ők az Ószőlő utca egyik új építésű, nagyobb lakását tudták megvásárolni jelentős segítséggel.

Talán ma is ott dolgozna, de megszületett a két gyermek, ami újabb feladatokat adott. Az óvoda és bölcsi mellett nehéz volt átszállással kijutni a Kállói útra. Hallotta, hogy a közeli Sipkayban titkárnőt kerestek, az első beszélgetés után ide rakta le a munkakönyvét, pont harminc évvel ezelőtt. Az új környezetben, ahol kolléganője, Kovácsné Valika sokat segített a beilleszkedésben, csupa érdekes dolog várta: új munkarend és nyelvezet diákparlamenttel, SZKT-versennyel, beiskolázással, csengőszóval. Hamar beleszeretett az irodai életbe, amiben sokat segített számára a gyorsírás.

1990-ben lett hivatalosan is első számú iskolatitkár, akkor már Miniszteri Dicsérettel a háta mögött. 1999-ben pedig, megbecsülése jeléül tanácsosi címet adományozott számára kedves igazgatója, Váradiné Julika, akinek nagyon sokat köszönhet. Igaz, az iskola is neki.

Nála fut össze minden információ, szinte egyenrangúként beszélnek vele, akinek mindenről kellett tudnia, de vissza soha nem élt a bizalommal. Sőt, nem szaladt el a gyakori túlórázások, a vizsgákon való jegyzői feladatok elől, és a diákok kéréseire sem mond nemet. A kollektívát, amely elmondása szerint okos, kellemes, értelmes munkatársakból áll, szintén nagyon kedveli, és szívesen emlékszik vissza a pompás hangulatú, akár többnapos kirándulásokra, iskolai rendezvényekre. Hiába hívták az akkori Megyei Tanácshoz dolgozni, mindig hűséges maradt, és nagyon büszke az iskolájára, a „nagy családjával” közösen megélt sikerekre.

Szűkebb családja ma is ad neki „munkát”. 1977-ben született fia, Gábor a Sipkayban végzett, majd a diploma és oklevelek megszerzése után most Angliában keresi a kenyerét. Három évvel fiatalabb lánya, Anikó szintén náluk érettségizett, sőt a diploma és néhány kitérő után vele dolgozik bér- és személyügyi előadóként, ami óriási öröm számára. Most csecsemőjét, Vivient neveli. Ő itt is segít, csakúgy mint idős, kedves nagynénjének és 90 éves édesanyjának. Mert noha nem óvónő, ápolónő lett belőle, mégis emberekkel foglalkozik, és a segítő szakmában dolgozik. Kiváló hozzáállásának eredménye kiegyensúlyozott, mások által is megbecsült élete.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése