Kósa Istvánné

Iskolatitkár,

Nyíregyháza

Szerencsés embernek mondja magát Kósa Istvánné, a Sipkay Barna Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Idegenforgalmi Középiskola, Szakiskola és Kollégium nyugdíj előtt álló, mosolygós, fiatalos iskolatitkára. Gyermekkorában, majd saját és választott családjában, két munkahelyén mindig nagy szeretet vette körül. Harmonikus életének egyik oka, hogy ebből igyekezett minél többet visszaadni mindenkinek.

Lackószky Anna 1954. április 22-én, a Föld napján született Nyíregyházán. Családja erősen kötődik a városhoz, az egyik dédnagymama még inkább csak tótul beszélt. Édesapja távirat-kézbesítő volt, szívesen emlékszik rá, hogy minden reggel az ő feladata is volt, hogy megtakarítsa kerékpárját a szép hivatás pedáns teljesítéséhez. Édesanyja pedig szeretettel nevelte négy testvérét és őt. Igaz, néha csak „távolból”, hiszen közel lakott a nagymama, és ő tulajdonképpen ott is lakott, ahol két pártában maradt nagynénje is körülvette gondoskodással, következetes neveléssel. Sokszor „óvónő” volt, amikor a nála kisebb unokatestvérek serege befutott. A guszevi, akkor még mai fogalmakkal élve elegáns lakóparknak számító városrészben lévő 13. Számú Általános Iskolába járt. Szó szerint, hiszen naponta gyalog tette meg oda és vissza az öt kilométeres utat, sokszor jeges, északi szélben a város peremén. Szeretett nagymamája súlyos betegsége idején az ápoló szakma is megtetszett neki. Az egyik nagynéni azonban észrevette, hogy a jó tanuló Anna mindenhová ír, firkál. A Gyors- és Gépíró Iskolát ajánlotta neki, s a két év során öröm volt számára teljesíteni a nehéznek tűnő, napi negyvenoldalas házi feladatot.

Nyári gyakorlatát az Építő és Szerelő Vállalatnál töltötte, ahol felfigyeltek a szorgalmas leányra, és munkát ajánlottak neki. Már egész állásban dolgozott a termelési osztályon, amikor érettségizett a Közgazdasági Szakközépiskolában. Gyönyörű 12 évet töltött el a cégnél, remek kollektívával. 1976-ban Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott, pedig nemcsak munkában nyújtott kimagaslót a szinte még gyermekként ott kezdő, majd előadóvá váló Anna, akit szinte mindenhol Anikónak hívnak, becéznek. Akkoriban még ebédszünetben rohantak ki sportolni az udvarra. Az övék volt az első női focicsapat a városban, ráadásul nagyon sikeres! Sorra nyerték a kupákat, a helyi újság hátsó oldalán gyakran szerepelt góllövőként a neve. Későbbi férje gumigyáros félállása mellett a hajdani NYVSSC-ben rúgta a bőrt, aki egy edzése után a stadionban látta és szerette meg a remekül futballozó lányt. Az ÉPSZER, ahová Kósa István is „átigazolt”, megbecsülte őket, hiszen míg sokan albérletben laktak, ők az Ószőlő utca egyik új építésű, nagyobb lakását tudták megvásárolni jelentős segítséggel.

Talán ma is ott dolgozna, de megszületett a két gyermek, ami újabb feladatokat adott. Az óvoda és bölcsi mellett nehéz volt átszállással kijutni a Kállói útra. Hallotta, hogy a közeli Sipkayban titkárnőt kerestek, az első beszélgetés után ide rakta le a munkakönyvét, pont harminc évvel ezelőtt. Az új környezetben, ahol kolléganője, Kovácsné Valika sokat segített a beilleszkedésben, csupa érdekes dolog várta: új munkarend és nyelvezet diákparlamenttel, SZKT-versennyel, beiskolázással, csengőszóval. Hamar beleszeretett az irodai életbe, amiben sokat segített számára a gyorsírás.

1990-ben lett hivatalosan is első számú iskolatitkár, akkor már Miniszteri Dicsérettel a háta mögött. 1999-ben pedig, megbecsülése jeléül tanácsosi címet adományozott számára kedves igazgatója, Váradiné Julika, akinek nagyon sokat köszönhet. Igaz, az iskola is neki.

Nála fut össze minden információ, szinte egyenrangúként beszélnek vele, akinek mindenről kellett tudnia, de vissza soha nem élt a bizalommal. Sőt, nem szaladt el a gyakori túlórázások, a vizsgákon való jegyzői feladatok elől, és a diákok kéréseire sem mond nemet. A kollektívát, amely elmondása szerint okos, kellemes, értelmes munkatársakból áll, szintén nagyon kedveli, és szívesen emlékszik vissza a pompás hangulatú, akár többnapos kirándulásokra, iskolai rendezvényekre. Hiába hívták az akkori Megyei Tanácshoz dolgozni, mindig hűséges maradt, és nagyon büszke az iskolájára, a „nagy családjával” közösen megélt sikerekre.

Szűkebb családja ma is ad neki „munkát”. 1977-ben született fia, Gábor a Sipkayban végzett, majd a diploma és oklevelek megszerzése után most Angliában keresi a kenyerét. Három évvel fiatalabb lánya, Anikó szintén náluk érettségizett, sőt a diploma és néhány kitérő után vele dolgozik bér- és személyügyi előadóként, ami óriási öröm számára. Most csecsemőjét, Vivient neveli. Ő itt is segít, csakúgy mint idős, kedves nagynénjének és 90 éves édesanyjának. Mert noha nem óvónő, ápolónő lett belőle, mégis emberekkel foglalkozik, és a segítő szakmában dolgozik. Kiváló hozzáállásának eredménye kiegyensúlyozott, mások által is megbecsült élete.

(Északkeleti Almanach 27. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2011.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése